Vasárnapi Ujság – 1857
1857-08-30 / 35. szám - Mária-Czeli bucsujáróhely (képpel) 361. oldal / Nép- és országisme
361 a kézimesterségek alapját megvetették. Erdélyben még a homályos elöidökben állittatnak fel czéhek, s olly rendszabályokkal birtak, mellyek még a későbbi időnek is becsületére válnának. A ki eltelve lévén a mai fejlett kor fogalmaival, s kedvencz eszméivel, a sarjadozó mesterségek ezen elemi iskoláit, a czéheket, már eredetök idején is szükségteleneknek sőt károsaknak vélné, az illyen felette megcsalatkoznék. Igen jótékony intézetek voltak ezek kezdetben, s a királyok véderejöket jobb czélra nem fordithatták, mint arra, hogy ők a városokat a rablás, a művészeket s kézműveseket az örökjobbágyság ellen hatalmas karral védték. Ugyanazon dolog tehát, melly a kézimesterségek fejlődhetésének ma útját állja, hajdan legáldottabb hatással volt polgárisodásunkra. Hathatós befolyást gyakorolt polgári csinosodásunkra a keresztyén vallás meghonosulása hazánkban, melly az építkezést is különösen elémozditotta. A sok egyház, monostor, apátság, az urak és püspökök lakhelyei, a megyei várak seregenként bekiszték az épitészeket, kiket különösen szt. István Görögországból hozatott be, általuk Magyarország első századaiban a görög épitészet jön uralkodóvá. A XII. században királlyaink, főpapjaink országnagyaink példája után megkedvelték honfiaink tehetősbjei a kőből rakott házakban való kényelmes lakást. — Igy támadtak hazánk minden részeiben városok és faluk, mellyek legott az ipar és műszorgalom székhelyeivé váltak. — A németek és görögök példájára megtetszett a magyar katonának a czifra sisak és pánczél; a lovának még feje, nyaka, melle, és első lábai is vaslemezekkel voltak befedve. Ezen időtálatt a magyar hadcsapatoknak már tábori zenéjök is volt. Nevezetesen Kiewben (1151.) tábori zenekaruk közfigyelmet s bámulatot gerjesztett. Mindezen s egyébb szokásoknak kielégítésére számtalan czikkek kívántattak, mellyek — a magyar katonának a fényes külcsillogáshoz való erős hajlama miatt — alkalmasint többfélék és drágábbak is voltak, mint más népeknél azon korban. — Ha a magyar műiparos mindezen szükségleteknek eleget nem tehetett, legalább a kereskedők látták jó hasznukat. — A pompaszerető byzantis franczia udvarokkal való összeköttetés eredménye volt, hogy hazánkban a fényűzést tárgyazó sok új szükségek megszaporodtak, mellyeket kielégíteni mind a műiparosok mind a kereskedők haszonvágya törekedett. Különösen az ötvösök gyarapodtak vagyonosságban, kik már az első apostoli szent király idejében nem csekély szerepet játszottak. A tatár dúlás után üdülni kezdett nemzeti gazdasággal a fényűzés is újból lábra kapott; mire nézve keresett czikkek lettek ismét az arany, ezüst, ékkövek, elefántcsont, selyem, bársony, a becses prémek különféle nemei stb., mik okvetlenül számtalan kéznek nyújtottak foglalatosságot. Sarkantyúcsinálók, sodronyvonók, aranyszál-fonók, szőcsök, késcsinálók, szerkovácsok, kardcsiszárok, tímárok, irhások az oklevelekben gyakran említtetnek; legszámosabban voltak azonban az aranyművesek és posztószövök. A mondottakat összefoglalva, akárki is könnyen átláthatja, miszerint az Árpád királyok alatt serdülő magyarhoni polgári rend IV Béláig, polgári csekély állása miatt, nemzeti miveltségünkre terjedelmes befolyással nem lehetett. Egész hatásköre, ezen három század folytán, a termelő gazdászat emelésében, a kézmű-ipar külön nemeinek s a kereskedésnek nősításában meghohatározódik. De ezen szűk körében is sikeresen hatott nemesebb életfogalalkodások megkedveltetésére. jük Nem azért közölt képet, mert rajta az a háromtornyú templom különös alakjánál fogva meglepő látványt nyújt a szemnek , hanem közöljük azért, mert e templom egyike legrégibb magyar emlékeknek, miután középső legmagasabb tornyát Nagy Lajos, a másik két tornyát pedig, a templom egyéb részével együtt III. Ferdinánd magyar király építteté; közöljük továbbá, mert az ájtatoskodó magyaroknak már régtől igen látogatott O Ö bucsujáróhelye , hol vallásinak több buzgóságukemlékével találkozunk és végül, mert e nevezetes bucsujáróhely alapításának ünnepe ezidei september hóban fog megtartatni, mellyre bibornek herczeg primás ő eminentiája is elvezetendő magyar híveit, kiknek élén a szent helyre sept. 7-én fog bevonulni. — Érdekes leend azért ez emlékei és nevezetesége által minket annyira érdeklő helynek ezúttal rövid történetét előadni. Nyolczszáz évvel ezelőtt azon környéken, mellyen most Mária-Czel áll, kietlen vadon terült el, alig lakva néhány ügyefogyott pásztortól, kik itt marháikat őrizgették. 1073-ben Marquart herczeg Stájerországban, Karinthia határának közelében Sz. Lambert benczés apátságot alapitá, hozzá csatolván adománykép Avalenz vidékét, melly magában foglalá a mai Mária-Czel környékét is. E szerzet egyik apátja a pápa engedelméből a vidéken öt lelkészt alkalmazott, a kolostortól távol eső helyeken; igy jutott a mai bucsuhely környékén lakó pásztorok közé is egy, ki is 1157-ben érkezett meg rendeltetése helyére. Ez az úgynevezett homokdombon deszkákból lakot épitett magának, mellynek fele kápolnául szolgált. Ebben fatörzsre egy hársfából metszett Mária szobrot állított fel, melly a főoltáron ma is szemlélhető. ( f Folytatása főövterk.) Mária-Czel bucsujáróhely Stájerországban. Mária-Czehi bucsujáró-egyház.