Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-06 / 36. szám - Ugyanaz (képpel) 373. oldal / Hazai tájleirások
á7. Nem hiányzott tehát ezen egész időfolyam alatt a mindennapi szükség által követelt tudományos kimivelődés alkalma a hazában, mindazonáltal a vagyonos szülök gyermekei, felsőbb kiképzés tekintetéből, kirándultak néha a külföld híresebb főiskoláiba. Tehetséggel bíró szegény deákok számára a XIII. század vége felé Esztergomban „Krisztus Társasága" név alatt létesült egy gyámintézet, melly azokat külföldi egyetemeken iskoláztatta; sőt a szerzetesek is, hogy uj szellemi erőkkel láttassanak el, s a külföld haladásaitól el ne maradjanak, saját tagjaik közöl küldék ki a képesebbeket. Honfiainknak ez időszakban leginkább Párizs, Vicenza, Pádua,Róma, s Bologna volt czélpontjuk, a magyar izmaeliták pedig csoportosan Aleppót látogatták meg egyházi joguk tanulása végett. Ezen utakon a világnézet magasabb látpontjára emelkedtek honfiaink, kik közöl számosan a kor miveltségének jelentős fokára emelkedtek, legfontosabb hivatalok , s országos követségekben kitüntetett ritka ügyességeknek fényes bizonyítványait, adták.— Nemzeti tudományosságunk emelésére még egyéb nevezetes tényezők is közremunkáltak. A zárdák, mint az uj keresztyén tudományosság bölcsői érdemelnek e tekintetben különös méltánylást, mellyeknek a közmiveltség azért tartozik leginkább hálával, hogy a sötét középkor viharai közt az ókori irodalomnak a vad népek dühe elöl megmentett kincseit megóvták az enyészettől, s biztosították az utókor számára. Figyelembe veendő még a a keresztes hadjáratoknak azon eddigelé eléggé nem méltatott eredménye is, miszerint a görög és latin rodalom remekei, mellyek a byzanti birodalomban fenntartattak, s nyugotti Európában lassanként elterjedvén, hazánkba is átszivárogtak. Emelte továbbá az értelmi fejlettséget nemzetünk körében III. és IV. Béla királyaink azon jeles törvénye, mellynél fogva a peres feleknek panaszaikat írásban kellett beadni, s királyi legfőbb határozat alá terjeszteni; mi nagy serkentő eszköz volt magyarjainknak arra, hogy írni s olvasni tanuljanak ; s ennek az lön eredménye, hogy nálunk már a XIII. században a világi magyarok, pap és káptalanbeli bizonyság nélkül is, tudtak irni, s irásba foglalt törvényes leveleket készíteni; midőn ezen irásmesterséget az európai egyéb országokban még mindenütt csak az egyháziak űzték. Bárók ültek a franczia törvényhozó-házban IX. Lajosig (1226 —1270.), kik irni nem tudtak , mi azonban elébb nálunk is igy volt huzamos ideig; minthogy fegyvert forgató nemeseinknek a harczok majdnem szakadatlan zajában kevés érkezésök lehetett tudományos foglalatosságokra, s ekkor az Írástudás hazánkban is a papi rend hivatásához tartozott. Szent István és utódai alatt tanulásuk gonddal és sikerrel folyt. Kimiveltetésökre Esztergomban két hittani képezde állíttatott, ők voltak a hitszónokok, orvosok, ügyvédek, titkárok, követek, az oklevelek s tövények fogalmazói. Az ő csendes munkásságuk nyereményei azon kézzel irt könyvek is, mellyeknek — mint a tudományos kimiveltetés fő eszközeinek — hiánya vagy kevés léte egyik legnagyobb akadálya volt a haladásnak s az ismeretek elterjedésének hazánkban a XI. és XII. században, ugy hogy áruk hihetetlen magasságra emelkedék külföldön is. Csak a királyi udvar könyvtára tartalmazta a középkori történetírók meddő szerkesztményeit , és igy az Árpádok alatt olly irány, melly a hazai miveltséget emelő tudományos irodalmat alapithat, fel nem kaphatott. Mind az tehát, mit nemzetünk értelmisége e hosszú időszak alatt irodalmilag felmutathat, néhány történeti iratban határozódik, mellyek a középkor szellemének behatása folytán deákul szerkesztvék. íróink sorát e téren maga a szent király nyitja meg Imre fiához intézett atyai intéseivel. Utána azon deák krónikiróink következnek, kiket a nemzeti események egyszerű feljegyzéseiben kedélyes őszinteség, vallásos hit és nemzeti érzelem a hagyomány és énekek iránt jellemezvén, műszerkesztményeik, mint becses források fenmaradásáért a gondviselésnek buzgó hálával tartozunk. Az eddig vázoltakból önként foly, hogy e letűnt három század alatt nemzeti fejlődésünk s miveltségünk nagynevű királyainknak, s a külföldi tanintézetekben forgott, mivelt lelkű s tanult főpapjainknak műve. Mi az elsőket illeti : ezek igyekeztek eloszlatni az elmehomályt tudományos intézeteik s bölcs rendeleteik által. Tanú erre maga az első szent király, kinek nemcsak latin, hanem görög nyelven irott oklevelei is vannak, és hogy ő irott törvényeket is hagyott maga után, mellyekre—nem pedig a bizonytalan szokásra — épittetett 1222-ben a magyar nemesség aranyszabadsága. Hogy Kálmán királyunk, az akkori fogalmakhoz képest, önmaga is tudós férfi volt, azt ha a szenvedélyes könyvkedveléstöl nyert diszczim (könyves Kálmán), a tudósok pártolása, és több egykorú írók, sőt még II. Orbán pápának róla tett magasztaló nyilatkozata nem bizonyítanák is, — eléggé igazolják jeles intézvényei s törvényei, mellyekben nem győzzük bámulni korát fölülmuló lángelméjét, mély belátását és tudományos képzettségét. Fénysugárként világítk a homályos század előitéleteinek sötétségében Neki köszönék őseink, hogy a magyar szent koronához csatolván Dalmáthont, s utat nyitván a tengerre, könnyitő érintkezésüket a nyugot legmiveltebb részével, Olaszországgal, minek csak kedvező lehetez eredménye európai csinosodásunkra. — IV. Béla, valamint földig tiprott hazánk újjászületésének eszközlője, ugy lőne a tudományok — s művészeteknek nemzetünk körében felélesztője s védangyala. Királyaink tehát hű terjesztői voltak mindenkor a felvilágosodásnak. — De nem kevesebb érdeme főpapságunknak is e téren. Ok az evangéliom fáklyájával kezökben, mint vezérfény, kalauzolták a nemze Beszterczebánya. *) A leírást a beszterczebányai piacz ezidei 24-ik számában. székesegyház képével együtt 1ásd i V U