Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-08 / 6. szám - Népviseletek. A hevesi nép (képpel) 49. oldal / Hazai tájleirások - A földi hernyók tárgyában 49. oldal / Természeti tudományok
49 nél szebb iskolák s nevelő intézetek. Én meg vagyok győződve, hogy az igaz prot. keresztyénnek vallásos buzgósága s áldozatkészsége nem hül ki, nem enyészik el, mert ez áldozatkészsége vallásos buzgóság a protestánsoknál maradékról maradékra, vérről vérre megyen, és szivárog át. Egyes kivételek itt figyelmet sem érdemelnek, hanem én ezen fölszólalásom által a ti egyházaitok föntartásának eszközeit óhajtanám megváltoztatni, és ez által vállaltokról a többnemű adózásnak egyikét leemelni, s e mellett egyházaitokat mégis virágzóbbakká tenni. És ezen óhajtást — véleményem szerint — így lehetne legjobban létesíteni : minden helységben, hol még a tagosítás és a legelő elkülönzés meg nem történt, minekelőtte az akár egyezkedés utján, akár pör által végrehajtatnék, a közös legelőböl hasiitatnék ki egy darab 40, 50, vagy 100 hold, mellynek jövedelme aztán az egyházak szükségleteinek fedezésére lenne időnkint fordítandó. — A hol vegyes hitű lakosokból áll a község, birtokarány szerint szinte megtörténhetnék a kihasitás.Ha már egy középnagyságú községben csak 52 hold lenne is ezen czélra kihasitva, s föltéve, hogy a föld jó minőségű, holdjáért évenkint hat pengő-forintot örömest megadna akárki is, s igy már ebből 312 pengő-forint tiszta jövedelem folynék be az egyházak pénztárába, miből aztán évenkint a szükségletek egészben, vagy nagy részben fedeztethetnének. Vagy ha az illy földeket maguk az egyházak tagjai közös erővel mivelnék, s jó karban tartanák, évenkint csak egy szekér trágyával járulna gazda javításukhoz minden — olly szép jövedelmet lehetne azokból nyerni, melly évenkint a szükségletek fedezésére alig menne föl; a megmaradott jövedelem évenkint tőkésítendő, s biztos helyre, például takarékpénztárakba lenne teendő, honnét nagyobb építkezések alkalmával mindjárt ki lehetne venni. Csináljunk egy kis számítást. Az ötvenkét holdnak csak kétharmada teremne évenkint, a három nyors mású gazdálkodás szerint, egy harmada őszit. Népviseletek : a másik harmadrész tavaszit, s az őszi közép számítással jövedelmezne hat, tavaszi pedig nyolcz magot, s ezt ismét közép áron, például : az őszi kilóját négy pengő forinton, a tavaszit két forinton eladva, a költségeken kivül mintegy háromszázhatvan pengő forint lenne a tiszta jövedelem. Illy összegből pedig egy középnagyságú egyház mindennemű szükségleteit— a rendkivülieket azonban kivéve —lehetne fedezni. A nagyobb helységek s egyházak, különösen, hol a legelő igen nagy mennyiségben s kiterjedésben van, természetesen több száz holdat szánhatnának e czélra. S ezen uton az egyházi tagok megszabadulnának az örökös egyházi adózástól, templomaik, iskoláik s minden épületeik virágzó állapotban tartathatnának. Azt tán mondanom sem kell, hogy az illy egyházi földek terméseit vihar és jégeső ellen évenkint biztositani kellene. — Ime ebből áll az én igénytelen szózatom, mellyet tiszta meggyőződésből intézek hozzátok protestáns hitsorsosim! Itt azonban csak főbb vonalait adtam elő indítványomnak , de a hol akarat és meggyőződés ezt elfogadja, a helyiségek és körülmények szerint lehet azt alkalmazni és foganatositni. A szűkkeblű ember tehet ellene ellenvetést, — mondhatja, hogy igy legelőbeli illetősége fog csorbulni, — ez igaz, de alig észrevehető mennyiségben, s ezen csekélység által magának s egyházának igen nagy hasznot fog eszközölni, mert magát s maradékit az örökös egyházi adózás terhe alól emancipálja; egyházát pedig virágzó állapotra eljutni segiti. Szóljatok hozzá t kik a prot. egyházak virágzásáért meleg kebellel buzogtok, most van ideje ez indítvány foganatosításának"; ha a tagosítás, a legelő elkülönzés, szóval a birtokrendezés az országban megtörtént — késő. Ne nézze azért kitől csak maga hasznát, hanem egyebek s főleg egyháza hasznát is. Mezőföldi. Népviseletek. II. A hevesi nép. Átalában véve, a magyar faj az egész birodalomban ugy viselete, mint növése és testalkata által kitűnik, ugy hogy nemcsak beszédéről, de külsejéről is meg lehet ismerni a magyart. A magyar népviselet azonban nem mindenütt egyforma, a hevesmegyei nép, s különösen az Eger tájékán s magában Egerben lakó nép viselete illyen, a mikép az képünkön látható. A nőnem öltözete igen bő, s számtalan kényszeritett ránczba rövid szoknya; köznapokon, kék vászonból, vasárnapokon s ünnepeken pedig más színes szövetből készítve, mellyet a ropogósra keményített iszonyú bő kötény, fehér, kék, vagy fekete, csaknem egészen elfed, azonban a veres magas sarkú csizma már messziről piroslik. Felső testét czifra mellény, és mellét nagy czifrakendő, gyakran szines selyem fedezi; az asszonyok többnyire fehér kendőt hordanak fejükön is, s ha hideg az idő, veres és fekete virágokkal czikornyázott ujjas takarja felső testöket, a tehetésbek azonban tl. A hevesi nép, sárga czifra ködment, s vagy fekete, vagy sötétkék posztó-ujjast viselnek, mellynek széle két ujnyira bársonynyal s keskeny vörös széllel ériittetik. A leányok lesimított hajat, hátul roppant szalag csokorral összekötve, hordanak s hajfonadékok, melly hosszan lóg lefelé, hogy ruhájukat be ne zsirozza, szintén széles pántlikába göngyölgetik, mellynek végén szintén nagy szalagcsokor diszlik; a menyecskék azonban aranyos, vagy ezüstös kis magyar fejkötőt hordanak, mellyet hátul szintén szalagcsokor ériit. A férfiak, ha tehetésbek, sötétkék prémes dolmányt, s ugyan olly szinü zsinóros nadrágot viselnek, mellynek elejéből az ifjaknál olajba ment veres kendő lóg, — nagy czingombokkal megrakott és selyemmel kivarrott posztómellényt s fekete nyakkendőt, valamint félvállra vetett kisgallérú köpenyt hordanak. A legények kurta rojtos gyolcsgatyát, széles ujju csipkés inget, cziframellényt, kivarrott fejér juhászbundát, vagy szűrt viselnek; fejökön gombáros fekete kalapot hordanak, melly bokrétával van ékítve. Gazdákat érdeklő rovat. A földi hernyók tárgyában a Bánságból Beodráról a következő további felvilágosítást vettük : A „Vasárnapi Újság" f. é. 1-ső számának Tárházában — „Bellay János gazdatiszt" aláirás alatt — a földi hernyók irtásáról egy értekezés közöltetik, mellyben a többi közt ezen szavak állnak : „a földi hernyók legjobban száraz forró nyárban és száraz őszszel uralkodnak a vetéseken." — Bánátban mióta repcze termesztetik, valahányszor azt bizo T ÁRHÁZ.