Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-22 / 8. szám - Népviseletek: Garanvölgyi nép (képpel) 65. oldal / Hazai tájleirások - A prüsszentés 65. oldal / Természeti tudományok
betételi könyv van, melly 200 forinttól 400-ig, s igy csak 19 /100 nek van több, mint 400 forint betétele . . . És pedig 123,154 könyvecske a munkásoké, mellyek értéke 68,268,622 frank 16 cent A cselédeknél 96,467, könyvecske van 50,241,144 frank értékkel. — Átalában 3/re a betételeknek eme pénzes országban sem több 200 pftnál .... Vagy nézzétek például Párisnak, a pénzes városnak takaréktárait . . . kik itt a betevők és tulajdonosok?! És pedig megjegyzendő, hogy eme hivatalnokok a legkevesb jövedelműek, és eme biztositó és egymást segélyző intézetek a munkásokéi, mellyeket ők önmaguk egymás közt állítottak fel . . . Uraim és dámáim! kisebb, nagyobb és legnagyobb földbirtokosok! Im e számokhoz commentár nem kell .... Akarunk-e állitani, pénztárakat mellyekből néha nagyobb összegeket is hitelezhessünk ? Akarunk-e pénztárakat állitani, mellyek idővel biztositó intézetek is lehessenek, marhadög, tűzvész, jégeső, vizát st. eff. iránt?! ha igen . . . akkor ne várjuk, hogy mások gondoskodjanak rólunk, hanem legyünk észszerűen takarékosak, . . .igyekezzünk nemcsak vagyonbeli, de inkább személyes hitelt is eszközölni. .. . . rakjuk össze filléreinket a helység házánál, ne sajnáljunk azokból pár százalékot adni a kezelésért, •meg leend téve az első lépés országszerte ezer meg ezer takaréktárhoz, s ha az első lépés megtörtént, a többi önkéntesen utána következik ! Kubinyi Lajos. és Népviseletek. III. Garanvölgyi nép. Gömörmegye vadregényes fenyvesei között, hol a hámorok örökös zaja és göz-olvasztó kemenczék kábitó zúgása s a szén fekete füstje mutatja, hogy az ipar fáradhatlan keze a rengetegekben virágzó telepitvényeket s életvidor munkás népet varázsol, szálas izmos tót népség lakik, melly különös viselete által tünteti ki magát, miként képünkön látható. — E nép, ugy szólván, elszigetelve van egészen, mert sajtos bödöne mellől ritkán távozik el; csaknem gyermekkorában nősült, és a czifrálkodást nagyon szereti. Tüszőjét mindenféle fényes gombokkal rakja meg, s mellén féllábnyi hosszú s négy-öt ujnyi széles négyszögű rézlemezt, mellyen valami czimerforma van, szokott hordani lánczon, és a rézlemez szélét kis lefüggö réz lánczoskák ériitik; szűk, fejér, szürposztónadrágot visel, melly alól a bocskorszíjjal tartatik össze, s vállán néha czifraszürt hord, fejét nagy karamu alacsony gomba kalap fedi, és kezében fényes baltát hord, mellynek hosszú nyele rézzel van kiczifrázva, s e fegyverét valaskának hívja. A príisszentés. Mikor valaki prüsszent, legtöbb népnél szokásban van valami jót kívánni; a magyar ember azt mondja : egészségére váljék! Így volt ez a legrégibb időktől fogva ugy nálunk, mint a legrégibb népeknél is. Már Nagy Sándor idejében sokat törte Aristoteles görög bölcs fejét azon, hogy a régi szokásnak okát kikutassa. A görögök hitregéje azt mondja, hogy Prometheus néhány napsugárt kis edénykébe zárván, azt szobrának orra alá tártá, mire az erősen prüsszögni kezdett, igy kellvén legelső jelét adni életének. Bölcs Aristoteles előtt ez igen furcsának tetszett és nem is fogadta el azon véleményt, mintha az emberek ez eseményre czélozva kivánnának jót a prüsszenésre, hanem azt tarta:mivel az orr a test egyik legbecsesebb része, az ember e nagyrabecsülést annak legfőbb működésére, a prüsszenésre átviszi, s ezért jött kiis vatba ez alkalommal jót kívánni. A zsidók azonban máskép vélekedtek. Azt várták ugyanis ők, hogy a legelső időkben az ember életében csak egyszer prüsszenthetett, de ekkor meg is kellett halni bele. Így volt ez egész Jákobig. Kérésére Ő neki engedte meg az Úr, hogy életében akárhányszor prüsszenthetett, anélkül, hogy meghalt volna. Ez időtől senki nem halt meg bele, mindazáltal a prüsszenés általi halál félelme fennmaradt továbbra is, azért mondták utána mindenkor : javadra váljék! Ezek után nem csuda, ha a görögök a prüsszenésre azt mondták : élj! a rómaiak pedig : légy egészséges (salve) úgyannyira, hogy ha prüsszenéskor senki nem volt jelen, ezt mindenki maga is elmondta, még pedig fennszóval, önmagának. Egy epigrammban olvassuk, hogy bizonyos Proclus nevű rómainak akkora és olly hosszú orra volt, hogy meg sem hallható, ha prüsszentett és igy a szerencsétlen még azt sem mondhatá reá önmagának : salve! Afrikában és Amerikában is, ép mint nálunk, szokás köszönteni a prüsszentésre. Ha Monomotapában a király elprüsszenti magát, ezt különféle szertartások és imák közt az egész országban kihirdetik, hogy igy a legkisebb alattvaló is elmondhassa reá üdvözletét. Midőn a spanyolok Floridát meghóditák, szokásban volt itt, hogy ha a guadjai császár prüsszentett, az indusok kiterjeszték kezeiket, kérvén a napot, vegye kegyelmébe fejdelmüket, világosítsa fel őt és fogadja védelme alá! — Egy utazó állítása szerint a kafferek soha sem prüsszentnek, és igy nem is mondhatják : egészségedre váljék! De a prüsszentésnek a babona is különféle jelentéseket tulajdonított. Igy különféle jelentősége van ha reggel, délben vagy este, igy mást jelent,ha hétfőn, kedden stb. történik az. Sőt a babonaterjesztő álmos könyvek az illy prüsszentésekhez számokat kötnek, mellyeket a balga hitűek a lutriba meg is tesznek, s ha nyernek, ezt nem a véletlen vakszerencsének, hanem a prüsszenésnek tulajdonítják, szörnyű bölcsen! —Ha valaki beszéd közben Brüsszent, azt mondják reá : igaz, ha ez gondolkozás közt történik, azt felelik : igaz amit gondoltál. És ez meg volt már a régi görögöknél. Ulisses felesége, midőn 1. Munkások 2. Mesteremberek .... 16,147 személy 2,449,484 frank 3,623 „ 3. Cselédek 6,724 „ 4. Hivatalnokok 2,563 „ 5. Katonák 1,282 „ 6. Magánzók 1,405 „ 7. Tőkebirtokosok . . . 2,158 „ 8. Biztositó intézetek . . 20 „ 786,254 1,068,419 393,718 258,803 265,888 479,449 5,700 33,922 személy 5,707,715 frank Népviseletek : III. Garanvölgyi nép.