Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-01 / 9. szám - Izabella királyné. Szilágyi István 69. oldal / Történeti czikkek
A „Vasárnapi Ujság!" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. I postai úton a ,,Politikai Ujdonsnjokkal" együtt csupán csak 3 ff. pp. Az előfizetés — Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy díj a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó Iz .1 bell a királyné. Életrajz. Irta SZILÁGYI ISTVÁN. (Folytatás.) XIV. Elvesztvén Izabella egyik részét immár birodalmának, igyekezett legalább Erdélyben találni nyugodalmat, s kinyilatkoztatá tanácsosainak, hogy Lippáról, hol eddig pihent, akarná már bevonulását tartani De ez óhajtásának nehéz akadályok gördültek eléje. Majlát István t. i. a már egyszer megkegyelmezett, s székébe is visszatett vajda, Ferdinánd nevében, (voltak, kik mondák, annak tudtával) ismét fölemelte a lázadás lobogóját, s Balassa Imrével egyesülten, több előkelő segítsége által, nem kímélve ollykor a pusztítás fegyvereit sem, ki akará rekeszteni Izabellát Erdélyből. Török erő olta el most is a tüzet, s a lesben elfogott Majsát, Török Bálinttal osztá fogházát Konstantinápolyban. A förgeteg elvonult ugyan , de az eset, melly megtörtént, s a mód melly a csendet helyreállitá, egy cseppet sem mozditá elő sem a külső kibékülést, sem a királyné bejuthatását. Amott nem mehetett teljesedésbe Izabella ajánlata az örök béke iránt Ferdinánddal, mellyre ajánlatot tett; itt az erdélyiek, eliszonyodván a sorson, mellyre Török Bálintot és Majlatot a török hitszegés juttatá , tiltakoztak a királyné bejövetele ellen, nehogy vele együtt oda is behasson a pusztítás azon fáklyája, melly Budát immár fölemésztette. Sikerült mégis az erejét immár egész teljében kifejteni kezdő Martinuzzinak a kedélyek lecsillapitása; meghajlottak a szivek, s Izabella 1542 elején királyi fény és pompa közt tartá bemenetelét Gyulafejérvárra, azt váasztván jövőre magának állandó székhelyül. Tapasztalván pedig 'évszámkivetési napjai alatt, melly szerint a kormányzati dolgok "vámtársai között néha néha kedvetlen jeleneteket idéztek elő, úgy az egymás elleni torzsalkodásnak elejét vegye , ugy rendelte el, hogy ő maga Erdély és Mármaros közvetlen kormányzását tartván fenn magának, Petrovics az összes külügyek mellett igazgassa a temesi vidéket. György barát a Tisza és Körös közti, felső Magyarországnak pedig, székhellyel Kassán, Czéczel Lénárt legyen parancsolója. Egy hiányzott , alkalmas hadvezér, kinek szivére, karjára egyaránt rábízhassa immár rendbehozott ügyét. Török Bálintot tettei jelölték e helyre Izabella óhajtásaiban. De minden fáradsága hasztalan volt, nem jöhetett az hazájába soha s bizvást mondhatni, Izabella soha jobb emberét nem veszthette volna, mint midőn az 10 évi raboskodása után oda halt. Belügyei rendezése mellett nem feledé Izabella családja magán, s az ország küldolgait sem. János királyi férje elhunytakor, ágyát kellvén őriznie, azt még akkor is,midőn annak holtteste Székesfejérvárott eltemetetett: első gondja volt, hogy annak emlékezetét uj hazájában méltó ünnepéllyel tisztelje meg. Végre is hajtotta azt Kolosvártt 1542. júl. 27-én; előtte való napon pedig egy kisebbszerü kötést irt alá Ferdinánd küldötteivel, melly a két fél közötti versengésnek, ha nem örökre is, véget vessen, hogy igy a soká zaklatott birodalomnak legyen valahára módja békés napokat élveznie, mire még jogosb lett a kilátás, midőn 1546. Ferdinánd is Szulejmannal az 5 évi fegyver nyugvást megkötheté. Majd a moldvai vajdát birta csendességre folytonos zaklatásai után, hogy védurának se lehessen panasza : 1543 beküldé a portára az első évi adót; Martinuzzinak parancsot ada, hogy a nagyúri seregek számára, ha egyébbel nem, legalább élelmiszerekkel gazdálkodjék. S ez időtől fogva, ugy látszék, a csend csakugyan komolyan kezde helyre állani, s szinte 6. éven keresztül 1549-ig Izabella, külellenségtől menten szentelheté magát fejedelmi és anyai gondjainak. De ép e nyugalmas napok termék meg a felállított kormányzati rendszer alkalmas takaró leple alatt azon őrlő férget, melly végre is mindent egyberontott. XV. Említve volt, hogy Ferdinándnak sikerült elvégre fegyvernyugvásra lépni Szulejmannal; s itt van helye hozzá tenni, mellyszerint az sem az önérzetnek, sem az anyagiaknak nem történt minden áldozata nélkül. Be kellett vallani Ferdinánd részéről a világ előtt, hogy ereje megfelelni ellenének nincs; fizetni évenkint 30,000 aranyat nyugalmi váltságul; s mindezt azon szerencsétlenségéért, mivel sem tanácsosai a dolgokat saját szempontjából tekinteni nem tudák; sem a magukat egymásután feltolt német vezérek nem birtak képességgel, félretéve egyebet, gyűlölséget, dicsősségkeltést, egyedül a kitűzött czélra törekedni, de arra aztán egyesült erővel. Félsz, Rogendorf, Brandenburgi Joachim mind egyéb utat követtek, mint az igazit. Nemzeti féltékenységükben engedék a kezük alatti magyar és német katonaságot torzsalkodni egymás ellen; magyar vezértársaik helyi dologismeretből származottt tanácsait negédesen utalták vissza; nem átallottak azok ellenében áruló gyanúsítással is lépni fel. Nem csoda igy, ha az ekképen romlásba sülyedt tábor untalan csak vereséget szenvedett; feloszlásra jutott, s ura fejedelme czélzatai mindannyiszor hajótörést szenvedvén, a hosszú évek során vivott csatáknak nem lehetett egyéb eredményük, minthogy Ferdinánd birtokában maradván jövőre is a dunai résznek, tetemes áldozattal vásárolja meg azon pihenést, melly sem haszna, sem tartami idejénél fogva nem volt arányban, sem azon vérrel, melly érte kiomlott, sem azon leverő érzéssel, melly utalva kell, hogy sülyedt legyen fejedelmi lelkére. — Egy dolog azonban világos jön Ferdinánd előtt, s ezt