Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-01 / 9. szám - Virághalmi, Rostás Pál (képpel)72. oldal / Költemények
72 millió köbláb gáz (mivel később) használtatott föl, 1827-ben már a használat kétszer annyi volt, s jelenleg 2000 millió köblábnál több az elfogyasztott gáz mennyisége, ugy annyira, hogy Nagy britanniai Izlandban 1852-ben 775 gázvilágitó-társulat volt. Arra, hogy most milly terjedelemben fizetik a gázvilágitás Londonban, nem lesz érdektelen, néhány 1840-ről szóló hivatalos adatot megemlitni. Londonban 12 gázvilágitási társulat van 18 gázvilágitási épülettel, mellyekbe 336 millió forint van befektetve, s az évenkinti jövedelem 5, 4 millió forint. Az épületekben foglalkozik 2500 munkás, más 380 a lámpagyujtogatást végzi. Évenkint 362,880 mázsa kőszén fogy el s ebből 2,646 millió köbl gáz (körülbelöl 65 millió font) lesz. A leghosszabb éjen át elhasználtatik 13 millió köbláb gáz, mellynek előállításához 17,942 mázsa kőszén szükséges. A 18 gázvilágitási épületben van 176 gáztartó (gasometer), mellyek összesen 10 millió köbláb gázt foglalhatnak magokban. Már ez eddig mondottakból is kiviláglik, hogy a világitó gáz a kőszénből nyeretik, t. i. ennek égésénél fejlik ki, de még ekkor nem lehet használni, mert több más gáz is fejlik ki, mi részint éghetlen, részint, ha ég is, az égést akadályozza, részint pedig az egészségre ártalmas. A feladat tehát, ezen ártalmas gázoktól a világító gázt megtisztítni, s ez számtalan bonyolult készületben történik, t. i. a kőszénből nyert gázoknak számtalan készületen kell keresztül menni, hogy itt az idegen gázokat elhagyva, tökélyesen megtisztítva állíttathassék elő. Az egész kezelés pedig e hármon alapul: 1-szer. A gáz kifejlesztése: 2-szor. Az igy kifejlődött gáz minden idegen, az égést részint akadályozó, részint a lángot homályosító, részint az egészségre ártalmas részek, s illetőleg gázoktól megtisztítása. 3-szor. Az igy megtisztított s az égésre tökélyesen alkalmas gáz eltartása mindaddig, mig rendeltetésére nem fordittatik. kint. E hármas kezelést lássuk egyen(Folytatása követk.) Rostás Pál: Golyó süvölt, kard villámlik S hozzá ágyú menydörög; Zöld pázsiton piros vérben Ezer haldokló hörög — A gyalogság négyszögekben Dupla lépést retirál, A lovasság is húzódik Az ütközet rosszul áll. Örvénylő porfellegek közt Vágtat száz lovas csapat, Háttal néz az ellenségre És előle elkapat . . . Elkapat, mert ugy kívánja Ma a hadi taktika; Aztán állja ki a sarat, — Hogy ha bírja — a fika. Szűk völgynek mély torkolatán Halad számos társzekér, Sérült huszárokkal rakva, Fris sebekből foly a vér. Hadra termett marczona nép. Halvány ajka nem sóhajt, Rég megszokták egytől egyig Az illyes katonabajt. Négy bajtárs léptet utánok, Rostás Pál és társai. Az ötödik huszár ezred Ilarczban edzett fiai. S a sebesültek soráról A megmaradt négy vitéz Az üldöző francziákra Gyilkos szemmel vissza néz. „— Itt megálljunk! . . . e kápolna Oltalomfal lesz nekünk, Félórát az ellenségnek Itt szemébe nézhetünk, S mig a kard kezembe' villog És alattam a nyereg, Addig — ugy segéljen — innét Egy tapodtat sem megyek. Igy szól Rostás — és megáll •— bár Az egész armádia Hátrafelé avandzsiroz, Mert nyomja a franczia. „Dehogy megyünk — mond a többi -Történjék akármi bár, Amig mentve nem lesz egyig A sok plezáros huszár. A négy huszár kísérője Egy derék magyar leány, Hogy mi légyen, megmutatja Kis hordója oldalán, S bár üvöltő szárnyon repked Körülötte a veszély; Nem rejtőzik, nem marad el, A haláltól ő nem fél. „Szép Ilonka nyújtsd ide csak Azt a piros törökvért, Hadd iszom — tán utoljára A hazáért s magamért! . . . No most adj reája csókot . . . Igy ni, — hej be tüzes volt! Fölébredne reá, a ki Harmadnapja már meghalt. „Még egy csókot, még egy kortyot Mindnyájunknak, szép húgom, Jöjj közelebb — csók és bor közt Hogy szeretlek, megsúgom;... Csillag leszek, ha meghalok, Fenn az ég boltozatán S egész éjjel rád mosolygok Rád mosolygok jó leány." — Sorban ittak mind a négyen Sorba csókolák a lyán Naptól égett kényes arczát S azt a sebet homlokán, Mellyet egy tüzes csatában Egy darab gránát ejte, Midőn Rostás Pali mellett Csatát, halált felejte. Jő az ellen ! . . . sűrű bokrok S fák árnyából tör elé, Hét sasszőr *) és hatvan gyalog Tart a négy huszár felé . . . Karabély szól, pisztoly durrog Mig a töltésekben tart; . . . S az utolsó lövés után Oldja a csomót a kard! Összecsapnak . . . leng a lófark A taréjos sisakrul Még egy csapás . . . még egy villám , S három sasszőr földre hull, És most ember ember ellen, Újra összecseng a vas, Négy ló elfut a mezőről Halva fekszik négy lovas. Porgomoly s füstfellegek közt Áll a négy magyar vitéz — Véres arczczal kihivólag Ujabb támadásra kész. Hah! de izzó ólom szárnyon Száll feléjök a halál! Hatvan golyó biztos kézből Négy vitézszivet talál. Mentve mind a sebesültek Elhullott a négy huszár, Dicső tettek az ellen közt S itthon szájról szájra jár. A véres háborúk után Ismét szent jön a béke, S a tett helyén márványszobor Lett a hősök emléke. Márványszobor közelében Tiszta kis kunyhócska áll, S benne üdítő itallal Agg anyóka megkínál Minden fáradt magyar vitézt, A hit sorsa erre van, S elmondja kié az emlék És ki volt a szép Ilon? Virághalmi. Rostás Pál ötödik huszárezredbeli tizedes 1813-ban a fönebb leirt vitéz tettet csakugyan végrehajtá — miért is az akkor megmentett ezredbeli vitézek hála emlékül az ide rajzolt szobort emelték harminczhárom évvel eleste után 1846-ban Görcz és Prévald között, ugyanazon helyen, hol elesett és eltemettetett . . . Rostás Pál emléke. *) Chasseur.