Vasárnapi Ujság – 1857

1857-03-08 / 10. szám - A gázvilágitás Pesten (rajzzal). Boros Antal 80. oldal / Természeti tudományok

80 eddig, illy nagyságban legalább, török dulásoknak nem volt szín­helye. Kassán volt még, midőn Ferdinánd dec. 29-ki leveléből, Mar­tinuzzinak is olvasá halálát, mellyet Castaldo orgyilkosai azon hó 17. hajtottak végre. Halál után nagy vádakkal terhelék a kardinált, azonban ugy látszik, inkább Castaldo személyes gyűlölete volt az ok, ki maga mellett és felett nem örömest látá a kormányzó társat, ki önbelátásánál fogva, sokszor máskép akart, még a török irá­nyában is eljárni, mint Castaldo óhajtotta volna. Már abban is, hogy a kardinál, Lippa ostromakor, a török parancsnoknak bán­tatlan követek­ elmehetését, ingadozó árulást vélt a fővezér felfe­dezhetni. XXIV. Izabella, Kassán élt napjait nem számlálta a szerencsésebbek közé. Ötödik hónapot tölte már várakozásban, s rá nézve a kötés teljesedésbe még­sem ment, követei által mind hiában sürgette Fer­dinándnál nászilletményét, az igért herczegségeket, magyarországi javait; hiába terjesztette elő a nyomorú állapotot, mellybe maga és fia, kitúrva birodalmukból, úgyszólván erőszakkal taszíttattak , jó választ mindcsak nem nyere; úgyhogy utójára kénytelen volt, Ma­gyarországból kiköltözve, előbb bátyjánál, majd özvegy anyjánál vonni meg magát Varsóban, hogy szükségeiről legalább gondos­kodva legyen. Tinódi szerint, a királyi udvar becsült és szeretett vala Kassán, s eltávozását nem tekinték megindulás nélkül. Kiválóan ragaszkodás tárgya volt a királyfi, a deli termetű szép tekintetű ifjú, ki lovát már akkor olly derekasan megülé; mivelt lelke, szépen fejlődött elméje egyiránt csudálással, tisztelettel tölték el ismerőit. A királyi családot az ősz Petrovics és Perényi Ferencz kisérték len­gyel földre át (1552. jan. 17), s onnan a következő év februárja ele­jén Oppelnbe, jövő birtokába, miután Ferdinánd által, kit eddig is csak a seregtartási tetemes kiadások gátoltak, pénzkövetelésére nézve is kielégíttetett. XXV. A szegény herczegség szűk jövedelmével, rozzant palotáival, nem felelt meg a királyné reményeinek, s az alig 12 ezer forint be­vételt, a legszükségesb javítások csupán, teljes fölemésztéssel fe­nyegették. Királyi bátyja járult Izabellának elhagyatott sorsához egypár lengyel tartománykával, majd özvegy anyja a zámbori ura­dalommal; de azért még ezek sem gátolhaták meg, hogy egész ud­varát, még azon évben Zámborba ne tegye át, egyszersmind, hogy, mit soha nem feledhetett, mind bátyja, mind Petrovics utján Erdély visszanyerhetése felöl Szulejmánnál lépéseket ne tegyen. Nem is telt bele sok idő, hogy az megtörtént; maga Erdély ál­lapota látszott azt követelni utójára. (Vége következik ) A gáz­világitás Pesten. (Folytatás.) Első kezelés ez uj világításnál, mint mondtuk, a gáz kifejtése. Raj­tank közelebbről magyarázza. Ez hosszan elnyúló, számta­lan tűzhelyt­­ tartalmazó, kőfalban történik (a). Minden egyes tűz­hely fölött (bb), s közötte számtalan hosszas, vizh­ányos fekvésű, vas­ból készült derék vastagságú henger helyheztetik (cccccj. E vashen­gerek a tűzhelybeni tüzelés után megtömetnek kőszénnel, s szájaik arra alkalmazott vaslemezzel becsukatnak (dd). A tűzhelyem tüzelés az egyes fölöttök s körülöttök helyezett vashengereket iz­zóvá tévén, a bennök lévő kőszén égni kezd, s ezen égés alatt külön­féle gázok fejlenek ki, mellyek a csövek szájára alkalmazott vasle­mez miatt ott el nem illanhatván, mindenik henger hátsó része felső felületéből fölmenő csövön (eeeee) fölszállnak. Öt-hat óra múlva az egész kőszénmennyiség elégvén, s szétbomolván, a gázkifejlődés is megszűnik. Ekkor a vaslemez a henger szájáról levétetik, s a kőszén elégése következtében hátramaradt égetett szént (koaksot) kive­szik; a hengerek utólag kőszénnel megtömetvén, a tüzelés ismét 5—6 óráig tart, s ez igy megy éjjel-nappal, fölváltva és szakadatlanul. Ezután jön a második kezelés, t. i. a gáznak minden idegen résztől megtisztítása. A kőszén elégése­ s elbomlásánál számtalan más gáz fejlődik ki, s hogy csak a világító gáz maradjon hátra, olly utat kell tenniök e kifejlődött gázoknak, mellyen minden idegen gáz lassankint elmaradjon. Legelőször kátrányt s vizgőzt hagy el, azon hosszas, az egész kályhasor fölött elhúzódó, s közepéig vízzel telt hengerbe (f), hol a fölszálló gázok a vízen keresztül nyomulván, e két emlitett részt itt elhagyják, melly aztán lefolyik (g). E vastag hengerben még nem minden vizgőz maradt el, mitől tehát még meg kell a gázt tökéletesen tisztítni, mert különben e vízgőz az égést akadályozná. Ez az által éretik el, hogy a gáz hos­­szas, hideg csöveken vezettetik keresztül. Ugyanis tudjuk, hogy a hideg felületre a vízgőzök víz alakjában lerakodnak. E végből a gáznak számtalan sor függőleges, a földszinen 5—6 lábnyira emel­kedő csöveken kell keresztül nyomulnia (hhhhhh), egyikből a má­sikba, s ezen hosszas útjában kihűlvén, minden gőzalakban jelen­levő idegen részektől megszabadul, mellyek viz alakjában e csövek bélfalaira tapadnak, s innét lefolyván, különös készület által ki lehet ereszteni. Sok gázépületben még különös e czélra szolgáló vízen is kell átnyomulnia, hogy ezen vizgőz elhagyása annál töké­letesb legyen. Igy a gáz minden, vele csak összekevert gőzöktől megszaba­dulván, most már ollyaktól kell elválasztani, mellyek szintén gázok, s vele chemikailag összekötvék. Ide szintén a kőszénből kifejlett két gáz tartozik. Az egyik éghetlen, tehát a fényes világosságnak ártana, a másik bár meggyújtva ég, de csak igen homályos fehér lánggal, s e mellett az egészségre nagyon veszélyes; tehát ez is, mind a világosságnak, mind az egészségnek kárára lenne. E két gáztól a világító gáz az által szabadul meg, ha további útját olly készületen folytatja, mellyben olly tárgy van, mi ezen két gázhoz nagy rokonsággal viseltetvén, a mellette elhaladó gázok közül e két gázt magába szívja. Illy tárgy a mész. E czélból a gáznak négy, 4— 6 láb hosszú, 3 láb széles s 2 láb magas, a földszinen levő vas­ládában­­ itt egymás fölött helyezett vas rostélyzatra (jjjj) kiterí­tett, s nedves mészen kell keresztül nyomúlni, ugy hogy a gáz elsőben az első ládában levő mészréteget járja keresztül, ezután a második­, harmadikba, s így jut a negyedikbe. Mi történik a gáz­zal e ládákban? Ez ut alatt e két ártalmas légnemet a mész magába vévén, a gáz az utolsó ládából tökéletesen megtisztítva jön ki. Az igy megtisztított gázt harmadszor olly készületbe vezetik, hol, mig szükség lesz reá, eltartatik. Ez történik a gáztartóban (gasometerben). Ez (kl) két részből van ös­­szetéve falzatból (kJ, melly majdnem egé­szen vizzel van telve, és vasból készült ha­rang idomo­s oszlopzatokon (m) mozogható­lag nyugvó, különféle terjedelmű gáztartóból (l). Ha már most a gáztartó még üres, úgy egészen benyomul a falzatba, s az ott levő viz a gáztartó belsejében van, kivéve a felső ré­szét, hová két a föld alól fölnyomult, a víz felületére fölemelkedő cső nyilik, egyik­­ új a gáz bemenetére, másik kimenetére szolgál. Már most a földalatti csövön (n) megy az egészen megtisztitott gáz a gáztartóba, an­nak felső részét elfoglalja. A mint mindig több s több gáz nyomul be, azon mértékben a gáztartót fölemeli, ugy hogy utoljára csak az alsó kerülete van vizben, a többi gázzal telve. Több gázt már nem akarván bebo­csátni, a csövön levő (n) zárt elcsukják. E gáztartó mellett még második is van, most ezen másodiknak csövét kinyitják, s ebbe megy a gáz. A gáztartó így megtelvén, ha a gázt a földalatti csövezeteken keresztül az egyes lámpákhoz vezet-

Next