Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-28 / 9. szám - Sz. László (képpel). Jókai Mór 97. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
A Vasárnapi Ujság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési díj január-juniusig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón a Politikai Ujdonságokkal együtt 4 ft. pp. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Szent László: Történt vala az ezer és kilenczvennegyedik esztendőben a mi Urunk születése után, hogy második Orbán pápa nagy consiliumot hirdete a jövő évi mártius első napjára Piacenza városába. Nagy bánata volt ez időben az egész keresztyén világnak : a hitetlen pogány népek elfoglalták a szent földet, megfertőzteték a szent sirt, sátort ütöttek az olajfák hegyein és a tiszta Jordán vizét, mellyböl hajdan szent János a Megváltó fejére hullatá a keresztvíz cseppjeit, mt az ő híveinek vérével zavarják. „Ne hagyjuk a szent sirt pogányok kezében!" Ezen hős kiáltás hangzott végig az egész keresztyén világon; a királyok és a koldusok egyformán lelkesültek érte, azok koronáik hatalmát, ezek meretlen testük erejét ajánlák fel a Megváltónak, ki nekünk egy egész mennyországot adott, s kinek mi még azt a sirt sem biztositánk, mellyböl olly dicsően feltámadott. 1095. mártius 1-e napján tizenhárom érsek, kétszáz püspök, négy ezer apátur és lelkész, s harminczezer világi bajnok gyűlt össze Piacenza városában, a szent sir visszafoglalása felöl tanácskozni; templom nem volt elég nagy e sokaságot befogadni; ott gyűltek össze a szabad ég alatt és tartott a tanácskozás hét napig és mindennap nőttönt nőtt a lelkesülés, minden szónok beszédével szaporodott a hitetlenek elleni gyűlölet, mig az utolsó napokon a byzanczi császár követei ott a keresztyén világ képviselői előtt felolvasák a felhívást, melly szerint Európa minden fejedelme siessen fegyvert fogni Omár utódai ellen, kik nemcsak a szent sírt foglalták már el, hanem Európát is és minden hivők országát fenyegetik. A concilium erre kimondá a végzet terhes határozatot, hogy a keresztyén világ, mint egyetlen fegyverviselő kar fog felemelkedni Krisztus ellenségeinek lesujtására. Minden nemzet, minden fejedelem, minden koronás fő és minden hadvezér egy sereggé fog összegyűlni, olly nagy és dicső sereggé, minőt még a világ nem látott soha, mellynek száma milliókra terjed, mellynek lovagjai mind megannyi hősök; — hadnagyai híres hadvezérek; — alvezérei koronás királyok, — hát vezére ki fog lenni? Ollyan vezér, kinek adatott elég ész, hogy százezerekből álló csapatokat tudjon a csatában kormányozni, kinek lelke elég tiszta, hogy a Megváltó támasztott nevével nak vezetője harczlegyen s kinek dicsősége eléggé ragyogó, hogy egész Európa uralkodói büszkeségüknek tartsák őt követni : hol van illyen vezér? Az összegyűlt hősök és fejedelmek találtak egyet. A csendes Duna partján, Bodrog vár kápolnájában ülte épen a husvétünnepét első László, magyarok királya, midőn a piacenzai concilium követei megjelentenek előtte s hódolattal nyujták át neki a vezéri kardot, mint a mellyre őt találták Európa fejedelmei legméltóbbnak ; őt nevezték ki a Megváltó hősei fővezérének. A nagy király elfogadta a vezéri kardot s ünnepélyesen fogadta, hogy személyesen fogja a lelkesült hadat saját nemzete vitézeivel együtt e szent harczba vezetni. Kora halála megfosztott a fogadás beválthatásától, még azon év nyarán meghalt. Vala pedig annak öt év híján száz esztendeje, hogy a magyar nemzet a keresztyén nemzetek testvéri szövetségébe fölvétetett s épen kétszáz esztendeje, hogy Európában meghonosult, a midőn vele a nagy tisztesség történt. Jókai Mór: Szent László a keresztvitézektől fővezérül választatik