Vasárnapi Ujság – 1858
1858-03-07 / 10. szám - Fodor Jozéfa (arczkép) 109. oldal / Élet- s jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési díj január-juniusig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón a Politikai Újdonságokkal együtt 4 II. pp. — Az előfizetési dij Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem-utca 4. szám) bérmentve utasítandó. Egy világhírű, magyar származású művésznő emlékét elevenítjük fel. A mult század közepe táján egy kiszolgált magyar katona Németország egy kis városában, a Maas folyó kies partján elterülő Venlooban telepedett le; — hogy mi ok bírhatta őt erre,nem tudhatni. E katona Fodor volt, kinek itt 1752-től 1759-ig három fia született — József, Károly s Antal. Mindhárom fiu nagy szorgalommal, hajlammal és szép tehetséggel a zenészetre adta magát, mellyben később mindegyik jelentékeny állást foglalt el, legkivált pedig József, a legidősbik, ki olly szép előmenetelt tett, hogy mesterei büszkék voltak reá, Benda berlini hegedűművész pedig tanítványai oldala mellé vette s ennél képezé is ki magát a hegedűn. Harminczöt éves korában mint kiképzett művész Párisba ment, hol két évig működött a legszebb sikere s elismeréssel. Itt született Jozefa leánya, a később nagyhírű énekesnő. — Innét Oroszországba költözött, hol II. Katalin uralkodott, ki mint egykor nagy Mátyás királyunk, kitüntetéssel fogadta, sőt édesgette udvarába a világ minden művészi nevezetességeit. Midőn Sz. Pétervárra ment, Jozefa leánya 15 hónapos volt. József olly jó fogadtatásra talált, hogy itt tölte egészen életének még hátralevő 23 évét. Hangversenyeket adott s zeneköltéssel foglalkozott. A másik két Fodor — a zongorán képezé ki magát, még pedig Antal nevezetes zongoraművészszé, ki 1790-ben Amsterdamban települvén le, itt folytonosan a közönség kegyencze s a hangversenyek Fodor Jozéfa királya maradt. A zeneköltészetben több maradandó becsű darabot szerzett. — Az európai zenevilágban ekkor már meglehetősen ismert volt a Fodor név, nemsokára pedig átalánosan ünnepeltté lett az atyja oldala mellett szépen fejlődő nagy tehetségű Jozefa által. Zenészeti legelső tanulmányait hárfán s zongorán kezdé olly előmenetellel, hogy 11 éves korában atyja hangversenyeiben is közreműködött. Mint énekesnő csak három évvel később lépett fel s első kísérletétől kezdve 60 egymásra következő előadása a legbuzdítóbb fogadtatásban részesült és nem hiában, mert a fiatal művésznő most kettőztetett szorgalommal igyekezett magát mindinkább tökélyesiteni. De haladásával egyre nőtt szivében a vágy is, az északi zordon éghajlat alól, Párisba költözni, Párisba, a világ szinpadára, hol rózsákon jár, babért s aranyakat arat a valódi művészet. Atyja nemhogy aggódott, sőt örvendett nagyreményű leánya csapongó vágyai fölött, de mielőtt saját szárnyára eresztené karjai közöl, egy nemzet óhajtott oldala mellé állitni, ki szeretettel őrködjék a veszélyes pályán a gyenge nő lépései fölött s erős karu támasza legyen minden ügyeiben. Nem igen kelle körülnéznie, meg volt előzve, Jozéfa szive már választott. E boldog ember Maiivielle, az orosz udvar szolgálatában levő franczia színtársulat egyik szellemdús tagja, kivel Jozéfa elindulása előtt házassági frigyre lépett. A fiatal pár útját Stockholmnak s Koppenhágának vette. E két városban lépett fel s énekelt útjában először. Innét Párisba indult, hová már némi kis hír előzte meg. Első föllépése azonban az „Opera comique"-ben nem nagy tetszést aratott, valamint további szereplése sem. Az ítészek középszerű tehetségnek s erős, de bájnélküli hanggal bírónak ítélték, s nem nagy jövőt ígértek neki. De azért el nem csüggedt. Azlátá, hogy inkább az olasz, mint franczia zenére van hivatva s ki is vitte, bár sok nehézséggel, hogy a jövő évben az olasz operához szerződtetett. — Már legelső föllépését határtalan tetszés koronázta, melly azonnal a közönség kedvenczévé avatta fel. 1816-ban az olasz opera igazgatónőjéül a nagy hírü Catalani neveztetvén ki, az újra szervezés alkalmával Jozéfa a legnagyobb művészek sorában szerződtetett és többször volt alkalma a világhírű Crescentini oldala mellett énekelni, ki játéka által egykor I.Napoleon császárt könyökre indította. — De itt nem sokáig volt maradása, mert a hiu igazgatónő félté tőle babérait s addig boszántotta, mignem szerződését is fölbontva Párist oda hagyta. Jozéfa most Hamburgba, azután Londonba ment, hol 1818-ig maradt, melly idő alatt működése a legnagyobb elismerésre talált. Ekkor Olaszországba ment, hogy ott pályájának legtündöklőbb korszakát érje el. Velenczében lépett fel először s leírhatatlan a lelkes fogadtatás, mellyre talált. Az akkori olasz lapok nem győzik elősorolni a kitüntetéseket s maguk is alig találnak már szavakat magasztalására. Az első előadás után a színpadon megkoszorúztatott. A fáklyás zene