Vasárnapi Ujság – 1858
1858-03-07 / 10. szám - Egy hervadt virág története. P. Szathmáry K. 110. oldal / Elbeszélések - Dalmady Győző; Otthon édes otthon 110. oldal / Költemények
112 "! — Igen ám; de itt mást beszélnek Zólyomi Dávidról. Hogy az a kastély nem másra készül,mint hogy a fejedelemmel daczoljon s hogy nagy örséget tart, mellynek czélja a fejedelemnek székébőli kiforgatása. Megírtam neki; itt van; küldje el neki; de biztos emberre bizza s az udvarnál ne mutassa; no hiszen akkor volna még hadd el hadd. Nőnek férfiúhoz, ha mindjárt sógorához is levelet irni! . . Már ez magában halálos vétek. — S mikor reméli kegyelmed, hogy e fogságból kiszabaduljon? Mikor? . . Hajh. . . Mikor bizony! Ha valaki könyörül rajtam s feleségül veszen. De lássa, már vén vagyok s kérő csak mind nem akad, pedig mondhatom, hogy az itt való mulatságot teszem, lelkem megunta. Bármilly bohón voltak mondva e szavak, a való rész mégis nagy volt bennük s a fiu arczát élénk pir futotta el s fölindulását hasztalan akarta leküzdeni. Hangja párszor elakadt amint válaszhoz készült. — Dejszen csak akarjon kegyelmed, nincs férfiú Erdélyben, ki szerencséjének ne tartaná. — Tréfa az kedvesem, mond Szécsi Mária, a fiu arczát, mellyböl a vér eltűnt volt, megsimogatva. Volt mult! . . . Igen, voltak szép idők, mikor engem még Vénusnak hívtak; — de volt must, most már mézesbuzával sem lehetne lépre csalni senkit .... De már hogy is lehetne illy figura-öltözetben? Lehet illyenben valakibe beleszeretni? Hiszen, ha jól találok lakni, mi ugyan itt nem gyakori eset, úgy szorítja nyakamat, majd megfuladok ... De mit is tűröm még itt is? — folytatá kifakadva s egy hirtelen fölkapott ollóval pár fűző gyöngysort átvágva, mi által szép vállai szűk burkaikból kiemelkedtek. — így! . . . Most már könnyebben lélekzem .... Legalább szabadabban kibeszélhetem magamat .... No de nem tart soká, remélem. Öcsém! küldj ide akármi ilyen kérőt, ha ollyan szájahukt lesz is, hogy szempilláit emelőfával kell fölnyitni, mégis hozzá megyek. Atyádnak is megírtam. Csak küldjön valami magyarországi butykot; ha gyávább, annál jobb, annál kevesebb ellenvetésük lesz ezeknek. No de most már engedj meg; most hallom, hogy estek templomra harangoznak; nekem mennem kell; nyakamra egy kendőt teszek s azzal előre. Élj boldogul s a levelet ne feledd! Isten veled! ember s minekutána kérőivel ügyét a fejedelemnek és nejének előterjesztette volna, a grófnő kezét ünnepélyesen megkérte. A fejedelmi pár a tisztességes modorú, jól kihizott harminczas fiatal özvegy emberben semmi kivétet nem talált s a grófnéval, ha ugyan neki tetszenék, jóváhagyását előre is tudatá. — Nem megmondtam-e kedves húgom, hogy házunknál maradva özvegyi fátyolodat illendő menyasszony fejkötővel cseréled föl? íme rozsályi Kun István uram, derék tisztességes házból való ember s van is mit apriznia a tejbe; Györgyöm kedvét pedig annyira megnyerte, hogy az megígérte, miszerint lakodalmára vagy maga vagy fiai személyében okvetlenül részt veszen. Szécsi Mária ajkain gunymosoly lebegett, de azt hamar leküzdé, s a véletlenül akadt szabadulási alkalomhoz jó arczot mutatott s az ajánlatot minden tétova nélkül elfogadta. — Aztán mondjon nekem még valaki rágalmakat Szécsi Máriáról — mond férjének a kegyes Lorántffy Zsuzsánna, e tett által nemes tűzre lobbanva; özvegyi évét olly tisztességesen élte le, hogy csak szentek tehetnének benne kifogást s most az első becsületes kérő kezét tétova nélkül elfogadja. — Valóban Györgyöm, ez asszonyszemély iránt igazságtalanok valánk. — Én rég mondom azt, bizonyitá Rákóczy — alig lehetne derekabb asszonyt találni az országban. Azért a tisztesség ugy kívánja, hogy itt nálunk a násznép ebédet egyék, — aztán mivel, hogy magunk személyét országos ügyek elfoglalják, — valamellyik fiunk elkíséri őket Rozsályig s ott részt vesz a lakáiban. Ugy történt. Egy hét múlva javában folyt a menyegző a rozsályi kastélyban. Senki sem látszott ott vigabbnak, mint épen Mária, senki sem volt szebb, ki sem tánczolt többet. Mint menyasszonyhoz illik, csakugyan ő volt a társaság napja. A szomorú év letelt s a felebbi jelenet után mintegy négy hétre csakugyan megjelent Fehérváron rozsályi Kun István uram szatmármegyei jó birtokos 1. Legfelsőbb nagy terem. 2. Főterem. — 3. A kapitány szobája. — 4. Az úgynevezett ilőlak vagy előház (Vorder-Castell). — 5. 10. A gózcsvarkerék gépe. — 11. Szénraktár. — 12. Utasok lak- s hálószobája. 18. Lapátos kerék. — 14. Alsóbb rendű hivatalnokok — 20. Felsőbb rangú hivatalnokok s utasok étterme. — 21. A gépészek és mérnökök hálóterme. — oké -2 Csallóközi uti-képek: 14. A soborgazi pogány-sirhalmok, úgynevezett Tatárülés és Sz.-Antal. Leviathan óriás góib