Vasárnapi Ujság – 1858
1858-03-28 / 13. szám - Gróf Sándor merész lovag kalandjai (2 képpel) 148. oldal / Vegyes tartalmu
148 Szemeit a beszélgető párról perczig nem vette le s lováról a világért le nem szállott volna. Fölebb emliték, hogy Zólyomi Dávid Máriát némi tréfás erőtetéssel vonszolta magával a vadásztanya felé. Igen természetes, hogy ez a távolabb álló Miklós előtt való kényszerítésnek látszott. Lángoló arczczal fordult hátra, hogy embereinek jelt adjon, midőn nagy meglepetésére, a kis csapatot igen megszaporodottnak találta. Most szentül hitte, hogy a rabló Kun István hadaitól kerittetett körül; de az újra különösnek látszék előtte, hogy az után jöttek, csendesen, ünnepélyes vonuláshoz hasonlóan vonulnak előre s embereit egy ujjal sem bántják . Ki ne hallotta volna hirét gróf Sándor Móricz merész kalandjainak, mellyek egy időben Bécs és Budapest legcsodáltabb napi eseményei közé tartozának ? A bátor, sokszor vakmerő kísérletek, mellyeket a hir különféle változatokkal beszélt el, sokszor birtak a valószínűtlenség látszatával és számos kételkedőre és hitetlen Tamásra akadtak; azonban, mint az általunk többször említett „Vadász-album"-ban olvassuk, a hírhedett tények nagy Midőn egy előugrató lovag megjelenése által a talány egy része igaz s épen olly bámulatos az ügyesség és kitartás, mellyet gróf Sándor szerre festve lőn ... Ez a fejedelmi zászlós vala, lobogóján a kezeket tartó koronás sassal, a Rákóczyak czimerével. Meglepetésében még nem tudta mit tegyen, midőn a nehéz hatlovas fejedelmi hintó is előgördült, s ö a tekintélyes külsejü Rákóczy György előtt állott. — Mi járatban vagy öcsém! — kérdi a fejedelem, hintaját megállítva és annak ablakán kihajolva. — Magam sem tudom, mint kezdjem, nagyságos uram ... Én itt nagy szorongatásban vagyok. Szécsi Mária kíséretében valék, de ezt ezelőtt pár pillanattal rabolták el innen orrom elöl . . . — Lehetetlen!. . . kiáltá Rákóczy — parancsold elő lovamat!... Ez asszony sok zavart csinál országunkban. Pillanatig sem lehet csendes nyugalomban. — Én azt hiszem, nagyságos uram, a rabló nem más mint Kun István uram . . . Azért könyörgök nagyságodnak, siessünk, mert majd késő lenne . . . — Kun István? ... Meglehet ... De megállj! . . . Honnan jöttök most? — Déváról nagyságos uram, de — S az asszony egyenesen ide kívánkozott? . . . . De — Egyenesen . . nagyságos uram . . . — Jól van. Én pással két legyet! . . Az ifju nem tudá, mit jelentenek a fejedelem szavai; de a késedelem miatt parázson állott. A fejedelem paripája azonban elérkezett s két nemes úrfi a testes urat lovára segité. — No mehetünk! — mond lován eligazodva a fejedelem . . . Sebesen haladtak. Nyomukban a fejedelmi kiséret. Midőn Mária találkozási helyére értek, Miklósnak a vadásztanya rögtön szemébe tünt. — Itt vannak, nagyságos uram — kiáltá arra mutatva. De hisz ez egész tábor. Nem lesz- e veszélyes ? . . . — Mi lenne veszélyes? — kérdi büszkén Rákóczy György. Talán elfeledted, badar fia, hogy a fejedelem lovagol előtted? Legyen bár ezrekből álló serge valakinek országunkban, annak első vezére mindenkor mi vagyunk! S ezzel lovának sarkantyút adva, testessségéhez képest hihetlen könnyűséggel vágtatott Zólyomi Dávid sátra felé . . . (Folytatása következik.) Gróf Sándor merész lovagkalandjai, azok által felmutatott. — A lovak iránti előszeretet, azok tenyésztése és idomítása, mindig a nemesebb szenvedélyek közé tartozott, s valamint keleten most is a legéletrevalóbb népek sajátsága, ugy Európában is a főúri rend csaknem kizárólagos tulajdonai közé tartozik. Nem lehet tagadni, hogy a férfias erő, bátorság és ügyesség kifejtésére hatalmas eszköz, hisz innen veszi eredetét a férfiú egyik legszebb tulajdona a lovagiasság. Az angol aristocratia e részbeni elsőségét mindenki elismeri, s eleget beszélhetnénk e tekintetben azon nemzet lóratermett fiairól is, mellynek huszárjait az egész világ lemásolni sietett. De ne szóljunk most erről; beszéljünk gróf Sándor lovagkalandjairól. A nevezett Vadász-Album, mellyet pompás kiállításban néhány falut adott ki, számos merész lovagtettét sorolja elő, mellyek közöl mi csupán a feltűnőbbeket akarjuk emliteni. Ilyen többi között gróf Sándornak sebes hajtása saját ménesbeli lovaival Salzburgból Münchenig. Ezen 18 V2 német mérföldnyi távolságot a gróf 9 óra 10 percz alatt futotta be, mi között még 30 perczet a vámoknál kellett töltenie. Esik tehát egy mérföldre 28 percz. — Egy másik hajtás Bécsből Ischlig, 34% mfd. 16 óra 7 percz alatt, hétszer változtatott lovakkal (közben 1 órát gőzhajón.) — Hajtás és lovaglás vegyest gróf Sándor Bajnai kastélyától (Nyitra) Bécsig, 36 mfd., 8 óra 48 percz alatt (esik egy mfdre 14 percz.) — Egyszer fogadott 200 aranyba, hogy Badentől Bécsbe, a mi 4 mfdnyi távolságra van, 1 óra alatt megérkezik. A fogadást megnyerte a gróf, mert utja nem tartott tovább 48 percznél. Ez a legrendkivülibb hajtás; egy mfdve nem esett több 9 1/2 percznél. — Máskor egy társaság fogadott vele 300 aranyba, hogy Pozsonytól Bécsig, a mi 9 % mfdnyi távolság, 3 óra alatt nem ér czélt ugyanazon lovakkal. A gróf csak 6 perczczel érkezett meg későbben, de a lovak jó állapotban maradtak. — Említik továbbá egy sebes lovaglását Pozsonytól Bécsnek egy másik pontjáig (10 mfd) 1 óra 34 perez alatt, végre egy másik lovaglását váltott lovakon Budától Bécsig (Bábolna, Győr, Mosony, Parendorfon keresztül) 40 mfd, 9 óra 9 perez alatt (közben 1 órai vesztegléssel). De nézzük a kalandosabb tényeket. Fentebbi képünk egy igen nevezetes kocsizását ábrázolja gróf Sándornak a budai vár vizi kapujától a vízi városba levezető igen meredek lépcsőn. E lépcső igen hosszú, s csak ki a helyszínen megszemléli, lehet képes e merész kocsizás nagyszerűségét megítélni, sőt akkor mindenki a lehetetlenséggel határosnak fogja tartani. Pedig valóban megtörtént. A kép híven mutatja a történtet, — s csak arra kell még figyelmeztet Gróf Sándor kocsizása a budai várba vezető lépcsőn.