Vasárnapi Ujság – 1858
1858-04-04 / 14. szám - Suck Róza (képpel) 160. oldal / Élet- s jellemrajzok - A nagy-enyedi főiskola (képpel). Maszák Hugó 160. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek
160 Suck Róza. A pesti zenevilágban a lefolyt hangversenyszakban a legmeglepőbb tünemények egyike volt Suck Róza hangversenye, melly mártius 7-én az Európa czimü szálloda teremében nagy számú válogatott közönség előtt ment véghez. Mindenki kiváncsisággal telt el, látni, mikép bánik egy nő, mi több, egy 14 éves gyermekleány a leghálásabb, de egyszersmind legtöbb nehézséggel is járó hangszerrel, mellyet csak férfiak kezében szemléltünk — a gordonkával (violoncelloval). Tudtuk ugyan, hogy a hangversenyző kisasszony édesatyja, Suck Lipót, zenedei tanár és nemzeti színházunk régi idő óta méltánylott első gordonkása, de még élénk emlékezetünkben volt a színpadunkon csak imént fellépett két legjelesb gordonkás, Piatti és Hausmann is — s el voltunk rá készülve, ha az első hangverseny sikere nem fog megfelelni a várakozásnak. S ime mi kellemesen csalódtunk! A kisasszony eljátszá a műsorozatban kijelölt darabokat s a nagyszámú közönség mindig növekvő lelkesedéssel folladá a nem remélt élvezetet s gyakori kihivások és zajos tapsok által nyilvánitá elismerését, és bátorító biztatásait. — Suck Róza ez első nyilvános hangversenyében is annyi alapos tanulmány, képszettség, jó izlés és tehetség bizonyítványait adá, hogy örömtelve hagyá el mindenki a teremet, és szerencsét kivánt további pályájára a fiatal művésznőnek és derék atyjának, ki valóban büszke lehet leánya illy előmenetelére. Kérdés támadhat e sorok olvasójában : miként jutott a fiatal nő e szokatlan hangszer megkedveléséhez s azon ügyességhez, melylyel azt közcsodálatra máris kezelni képes? Suck Róza már gyöngéd gyermekkorában nagy figyelemmel hallgatá atyja gordonkajátékát s különös vonzalmat tanusitott e szép hangszer iránt. — Gyakran kérte atyját, hogy vegyen neki is egy illy kis gordonkát. Az atyja teljesíteni óhajtván tanulékony gyermeke vá Suck gyait, nem vett neki ugyan gordonkát — mert e hangszer, ha még olly kicsiny is, egy alig 8 éves gyermek ujjainak nehéz fogása lett volna — hanem vett neki előlegesen egy violát, a hegedűk ezen nagyobb kiadását. A gyermek öröme határtalan volt, hangszerével naponkint órákig elmulatott s anélkül, hogy még oktatást nyert volna, egy-egy meglepő szép dallamot csalt ki húrjaiból. Atyja végre meggyőződvén, hogy ez nem csupán öntudatlan gyermeki időtöltés, hanem valódi hajlamnak bizonysága, arra határozta el magát, hogy gyermekének rendes oktatást ad a violában, mégpedig nem a hegedű, hanem a gordonka kezelési módja szerint. Egy év letelte után atyja és tanítója szükségesnek találta, a violát egy kisebbszerü gordonkával fölcserélni s ez időben vette kezdetét Suck Rózának tulajdonképeni, rendszeres gordonka - tanulmányozása, mit évről évre nagyobb hangszeren folytatott, ugy hogy jelenleg a 14 éves fiatal művésznő már az ötödik, rendes nagyságú gordonkán játszik hangversenyeiben. Minő sikerrel? fent említett pesti felépése szépen tanusstá. Suck Róza jelenleg mű utazást tesz atyjával hazánk főbb városaiban. Martius 21-én Szegeden folytatá hangversenyei sorát, hol a casino — mint a lapokban olvastuk — minden díj nélkül engedé át neki tetemét. A siker itt is meglepő és teljesen kielégítő volt. Szegedről Temesvárra utazott, hol eddig bizonyosan szintén a tetszés hangos nyilatkozataival találkozott. — Nem kételkedünk rajta, hogy a magyar vendégszeretet e szép jövőjű ritka hazai tehetséget érdemlett meleg szívességgel fogadandja. A nagy-enyedi főiskola. (Erdélyben.) Nincs a két testvérhonnak, a birodalomnak, egész Európának intézete, melly annyi jótékonysággal : szállás-, fa-, ágyszalma-, papir-, könyv-, étkezés- s gazdag alapitványaiból pénzsegélylyel, betegség esetére saját kórházában ápolás- s ingyen gyógyszerekkel lássa el a szegény tanulni szerető növendéket, mint a sokat szenvedett nagy-enyedi ref. kollégium, melly, ha szenvedéseit is összeszámítjuk, tán e tekintetben sem talál párjára. Már három izben tevé kül- és bel ellen, rosz akarat s tudatlanság vezette légiokkal ostromát e derék intézet ellen, s rombolá mindannyiszor csaknem földig le. De a gondviselés atyai keze mindig feltámasztá, s most is, a kiállott szenvedés, anyagi s szellemi veszteség után, mint egy uj phoenix kel ki lángjaiból, s kezdi megvetni lábát, tán erősebben, mint valaha. Nem lehet itt apróbb részletekbe bocsátkoznunk : csak pár szó alapításáról s jelen állásáról az, mit ismertetésül felhozandunk. Benkő Ferencz, „nagyenyedi hist. natur. geograph. professor és a jénai természetvizsgáló tudós-társaságnak correspondens tagja"által,esztendőnkint kiadott ,Parnassusi időtöltés. 1796. czimü művében a következők állanak alapítását illetőleg : „Fundatora a nagy-enyedi kollégiumnak néhai b. e. Bethlen Gábor, nemes Erdélyországnak felséges, kegyes és hatalmas volt fejedelme, a ki 1627-ben Fehérváron fundálván ezen nemes kollégiumot, a melly első lakhelyről és kegyes fundatoráról ma is fehérvári Bethlenianum kollégiumnak neveztetik, élvén mind e mai napig felséges fundatorának iktári hattyú czimerével, fejedelmi törvényeivel, colláziója és privilégiumaival ; hogy pedig ezen tanulótársaság jobban fennállhasson, 1627-ben a nagy-Róza, enyedi dominiummal, az abban levő öt falukkal, más darab jószágokkal, az Enyed városa dézsmájával és taxájával collatiója által meggazdagította, mellyeket ma is bir az egy taxán kivül, mellyet a városiaknak sok kérésekre a kollégium elöljárói a cseremalommal elcseréltenek későbben. Ezen fehérvári Bethlen-kollegiumot a török és tatár ellenségek miánt, sok viszontagságok örvén, minekutána Kolozsváron bujdosván tartózkodott volna, 1663-ban I. Apafi Mihály felséges fejedelem által, a városnak akaratya ellen, fejedelmi hatalommal, törvényeket adván a néhai kegyes fundator törvényeihez és sok szép fejedelmi rendeléseket tévén a kollégiumnak javára — Nagy-Enyedre a maga jószágába tétetett által és fundáltatott meg, s nevezetesebben a református statusnak javára, minden renden és rangban levő ifjaknak mindenféle állapotjokra szükséges nevelésekre, használván ezen tudománybeli jókat a hazában levő más vallású és nemzetbeli, sőt az Oláhországból gyakran itt tanuló görög és boér ifjak is sok magyarországiakkal." Azonban az alapitás nem 1627., hanem 1621—22. körül történhetett, mert nevezett Benkő F. is hátrább előszámlálva az első tanárokat, „kiket a fennemlitett s tisztelt kegyes fundator elsőben is Németországból hozott be, mig a hazafiak közt is az akadémiákra való kijárás által a professorságra alkalmatos férfiak készülnének," s kik a következők valának : „Alstedius