Vasárnapi Ujság – 1858
1858-04-04 / 14. szám - Az ochotzi barlang (2 képpel) 164. oldal / Nép- s országisme
165 Vasárnapi Újság 14-ik számához 1858. HÚSVÉTI PIROS TOJÁSOK.^vAArjuuww Ligyhirtelen nem emlékezünk rá, hogy kedvesebb piros tojásokat kaptunk volna húsvét ünnepére, mint a minőkkel derék hazánkfia Karácsonyi Guido ur lepte meg az országot; — ezek a húsvéti piros tojások a következők : 30,000 pengőforint a magyar tudós társaság számára, még pedig 10,000 forint különösen drámai jutalmak alaptőkéjéül kitűzve, 8000 pft. a nemzeti színházi nyugdíjintézetnek, 5000 pft. a zeneiskolának egy szavalati tanszék fölállítására, 2000 pft. a nemzeti múzeum könyvtárának. A melly nép előkelő urai igy tudnak érezni a közügyek iránt s ha érzelmeiket illyen áldozatokban nyilvánítják, az aztán méltó örömmel ülheti meg azt a szent ünnepet, mellynek gyönyörű alapeszméje a halálból való feltámadás. Még egy ujabb és nagyszerűen meglepő húsvéti piros tojás is van számunkra a festőben; de amit előre nem beszélhetünk ki, hadd legyen annál nagyobb a meglepetés; pár nap múlva úgyis megtudja mindenki, addig pedig türtőztesse a kíváncsiságát. A színházi év mindenütt húsvéttal szokott bevégződni; az igazgatók illyenkor, mint az ildomos szerkesztők, folytonos érdekeltségben iparkodnak tartani a közönséget, hogy amíg az egyik bámulatból még magához sem tért, már a másikkal lepjék meg. Lapjaink egészen eladósultak már annyi újdonság ismertetésével, V. László, dráma, Bertrám és Róbert, ballet, Bánk bán, elsőrendű drámánk ujonnani szinrehozatala, és végül Tóth Kálmán első drámája, az utolsó Zách, mind ítélet alá vannak bocsátva, s a peres felek kezdenek zúgolódni a hosszas törvényszünet ellen, melly alatt Kakas Márton ö régimódi táblabirósága rajta alszik az actákon, s késik az ítélet-kihirdetéssel. Azonban hát annyit előlegesen is mások megnyugtatására ki kell mondanunk, hogy mindezek igen szép dolgok voltak; — az alperesnek is igaza van, a felperesnek is igaza van; — a kritikusok persze más véleményen vannak, ha én is felveszem az uniformist, akkor majd én is auctoritást tartok, hanem igy civilben csak azt mondhatom, a mit civilizált ember szokott egymás szemébe mondani, s elhallgatom, a mit elhallgatni kellemetes. Különben is a közelgő ünnepekkel illik az embernek magába szállani s kedvencz bűneitől megválni; én is megválok hát a kritizálástól s bevallom, hogy Dobsa V. Lászlója sok erővel van irva, jellemrajzai jól sikerültek; s ha valami teher nyomja, az nem annyira hibája, mint fátuma; — előadás után egy ismerős ur, ki csak néha jár színházba, azt mondá felőle, hogy az bizony jó darab, csakhogy az előadással nincs megelégedve, mert ő azt Schodelnétól és Hollósy Nellitől sokkal szebben látta hajdan előadva; Reina pedig hasonlíthatatlanul jobb Gara nádor volt. Az a fátuma volt a darabnak, hogy a hasonló tárgyú operát minden ember ismeri. Próbák alatt maguk az előadók is kötődtek a jelenlevő szerzővel, szerepeikből egy egy ismerős énekrészbe csapva által, hanem a szerző is befelelt nekik, mondván : „úgy látszik, hogy önöknek sokkal több hajlandóságuk van énekelni, mint szavalni. Róbert és Bertrám opera nem Ördög Róbert megtánczoltatását képezi, hanem két illyen nevü tolvaj kalandjainak meséjét, amit én itt ezúttal el nem mondok. Azt mondja egy költő „büszkének szeretem a spanyolt," én meg azt mondom : „ostobának szeretem a balletet," s illyenformán ez a ballet ideálom. Nem csudálom, hogy másnak is tetszik. Tóth Kálmán Utolsó Zádiában, mint előre várható volt, sok költői szépség van, amint azonban utólagosan eldisputálható, drámai erő is van benne elég. Hogy többet ne említsek, mint a mű végén előforduló azon jelenetet, ahol egy magyar vitéz, kinek családját Róbert Károly alatt borzasztóan kiirtották, a havasalföldieket bosznból a magyarok ellen vezeti, miután ntt Q