Vasárnapi Ujság – 1858
1858-08-01 / 31. szám - Mint szedték rá a prókátort 1636-ban? Pálffy Albert 362. oldal / Elbeszélések - Könczöl János; A pacsirta 362. oldal / Költemények - Sal Ferencz; Itt künn falun 362. oldal / Költemények
362 Bohambbal össze nem férhetett, helyét a nagy hadvezéri elmével és képzettséggel, s e mellett különös népszerűséggel biró Tököli Imre foglalta el. Aközben Tököli, I. Rákóczi Ferencz özvegyével, a kellemdus és bátorlelkü Zrínyi Ilonával megismerkedvén, Teleki leányának a jegygyűrűt visszaküldte, s Ilonát nemsokára oltárhoz vezette. Ez idő óta a felkelők, a boszts Teleki befolyására, Apafi rokonszenvét s pártfogását végképen elvesztették, ugy, hogy azontúl az erdélyi had csak immel áramal, s csupán a török iránti kénytelen engedelmességből vett részt a háborúban, s a mint 1683 ban innen a hadi szerencse a Fényeskapunak hátat fordított, a fejedelem Leopolddal ismét alkudozásba ereszkedett, Erdélynek német pártfogás alá bocsátása iránt, mindazáltal ollyan kikötéssel, hogy é s utána fia, kit az ország rendei, mint II. Apafit már előre megválasztották, méltóságukban maradjanak. De még Apafi jobbra balra fontolgatózott, kifogásokat tett, azalatt Scherfenberg, császári tábornok, 12,000 emberrel az országba nyomult, s Gyulafi sergét megvervén, Szeben alá szállott, honnan azonban csakhamar a török kézen levő budai várat ostromló császári sereg támogatására vissza kellett sietnie. — Buda megvétele után — mit olly sokban a hős Petneházy vitézségének köszönhetni — herczeg Lotharingi Károly, majd Veteráni, Karaffa német tábornokok egymásután Erdélybe vonultak, városokat, várakat elfoglaltak, az egy Fogarason kivül, hol a fejedelem lakott, kinek egészsége és lelki erje már ekkor, napról napra hagyatlott. Illy viszonyok közt készült 1688-ban Telekinek Leopoldhoz intézett emlékirata : ,,Moribunda Transilvania, ad pedes S. S. imperatoris projecta." (A felséges császár lábaihoz borult haldokló Erdély.) Mellynélfogva az ország alkotmánya és sarkalatos törvényei fenntartása mellett I. Leopold és utódai örökségévé lett, miről a körlevelet, mellyet törvényes nyelven ,,Leopoldi okmány"-nak neveznek, az ország nevében ugyancsak Teleki, mint a fogarasi országgyűlés e végre megbízott válaszmányának feje, írta alá (1688-ban Nagy-Szebenben). Közbejárásának jutalma a császár részéről „római szentbirodalmi gróffá" emeltetése lett. Ezután nemsokára 1690-ben, ápril 14 én, kimúlt I. Apafi Mihály. — Ennyiből áll a véletlenül, s minden valódi vagy látszólagos érdem nélkül trónra jutott fejedelem kormányzásának rövid rajza. Kn. A pacsirta. Bús az idő, hiresedik, Sárga levél deresedik; Cserje, bokor megrezzen a széltül . A természet haldokolni készül. Az erdő is csendes, néma, Nem visít benn rabló héja, Nem csicsereg vidám madár ének, A dalolok mind elköltözének. Legutolján fecske, gólya, Gülekezik indulóra. S megerednek lassú repüléssel . . . Fecske, gólya, hova-hova mégy el? Oda megyünk, oda szállunk : A hol uj tavaszt találunk ; Majd ha ott is hivesedik — ekkor Visszajövünk fényes kikeletkor. Csak egy marad, egy nem készül, Ez nem retteg fagyos téltül; Virulás madara, kis pacsirta! Szivedet az uj tavasz nem hívja? Engem is hív uj kikeket Hogy itt hagyjam ezt a helyet; De a hol szép tavaszomat éltem : Ott szenvedjek zivataros télben! Itt a bokor, ott a fészek, Itt a mező, ott a bérezek, Itt ahol a szebb napokat töltöm : Itt haljak meg majd a szülőföldön. Köliaöl János: És ha vigadsz , igaz vigasságod, ösi tánczunk méltósággal járod. A nótában mi bús fájdalom van : Melledből kitör egy kurjantásban. A menyecske veled együtt érez, Akkint lebeg, amikint telejtesz. Majd perdültök forgó szél módjára, így hágtok a búbánat nyakára. Itt künn falun, itt van én világom, Itt az embert emberül találom. Mosolygóbb a fényes nap az égen Végig nézve e szép nemzetségen. A föld hálás — a veriték cseppje Átváltozik gyöngy buzaszemekbe. Az alföldön, a sik pusztaságon . Én az ujabb banán földjét látom. Sal Ferenci. Itt künn lalin, itt van én világom. Itt künn falun, itt van én világom, Az alföldön a sik pusztaságon. Édes vérem, kedves magyar népem, Munkás, lelkes, gazdag ős erényben. Izmos, ép törzs, korcsosodás rajtad, Hál'Istennek nem vett még hatalmat. Mint őserdők viharedzett tölgye, Nyugodt szívvel nézhetsz a jövőbe. Gyönyör miatt szemem könybe libbad, Nézvén barna, daliás orczádat, Mikor drága, ősi földed szántod , Jól tudod, hogy ősi vértől ázott. Munka között fennen dobog szived : Hisz, élteted, sírod e föld neked. Önérzettel nézed barázdáid, Mint egy király gazdag tartományit. Büszkeséged az Isten házában jelenkezik alázatosságban. Oroszlánból szeíd bárány lettél, Oltár előtt, hogyha térdre estél. Munkádra az áldást égből várod. Istennél van, tudván, a kormánybot. Ki bütetni, jutalmazni tudja, Mint az ember ösvényét megfutja. Szabad tanyán magad vagy a gazda. Megbecsül a ház aprója, nagyja. Szeretettel kormányzod cseléded, Nem is nehéz szót fogadni nékik. Ki van szabva mindenik nounkája, S helyét kiki emberül megállja. Sürgő, forgó méh minden családod, Gyarapodó méhkas gazdaságod. Mint szedték rá a prókátort 1636-ban? Novella, irta PÁLFFY ALBERT. ( Forta Ias. ) VIII. Ideje, hogy már egyszer Sennyei Lörincz hadnagy uramnak is szeme közé nézzünk. Lássuk ifju uramat, ha megérdemli-e hogy mások érette ennyit fáradoznak, ő pedig ne tegyen egyebet, mint ott rejtőzködjék a lápok rengetegeiben az asszonyok s gyermekek sirórivó hadai között. Korántsem töltötte ifju uram drága idejét híjába. Sőt inkább elhelyezkedvén egy némelly üresen maradt halász-kunyhóban, hova őket az ingovány rejtekeit ismerő kocsis vezette, ugyanezen ember segítsége mellett, Karádon át leveleket kezdett küldözgetni a Tiszán túlra Vencsellőre, hol Bakos Gábor generalis mintegy három ezernyi erdélyi lovassal állott, s a hajdúságot fedezte. Az erdélyiekkel szemközt Olasz-Liszkán Szentiványi Pál kapitány állott, királyi német, és magyar hadakkal, mik Eszterházy Miklós Palatínus sergének legszélsőbb jobb szárnyát képezék. Liszka és Vencsellő között a távolság alig több két mérföldön nél. De miután a két tábor között a Bodrog, s a Tisza lőnek akadályt, annyi volt , mintha a küzdő felek legalább is husz mérföldre estek volna egymástól. Megértvén e levelekből Bakos Gábor uram, miként állnak a vizén tul Senyei Lörincz ügyei, már csak azért is, hogy az által e hatalmas családból származó ifjat minél inkább Erdély szolgálatához lekötelezze, oda engedett lovasaiból mintegy százötven legényt, hogy azok segítsége mellett az ifju magát a kelepczéből kiszabadíthassa. — Megérkezvén a kiküldött csapat a kirendelt helyre, ifju uram azonnal megtevé rendeléseit. 4 népet (hozzájok adva a jó vezetőt) azonnal a lápon ker^ml^R^rsfe felé megindittatá. Ő maga Rátonyiné asszonyom, s gyermekei társaságában kocsira ült, s innen az özvegynő jószágára Karcsára hajtatott, hova a déli órák közeledtével megérkezvén, mint tudjuk, az esküvő nagy hirtelenséggel, de mégis annak rendje szerént minden hiányosság nélkül végbement. Itt keveset mulatva, elbúcsúzott fiatal nejétől, s lóra kapván utána vágtatott előre küldött hadainak, hogy ha lehet, azokat még Bécsen innen utolérhesse. Mindezek épen azon időben történtek, midőn tisztes uraimék Agárdon mulatva és veszekedve, pohár mellett várakoztak, minő válasz fogna érkezni Rakonczay László hadnagy uram levelére Karcsáról, és Király-Helmeczről. Az éj első fele elmúlt. Az agárdi tiszteletes háza elvégre elcsendesedék. A vendégek közöl, kik közelebb laktak, haza terének, mások, hol helyet találtak, lefeküdtek, s csak Rakonczay László uram volt még ébren, tűnődvén magában, miként egyeztethetné meg a vett levelek értelmét, s eröltető eszét, ha valamiképen e titok kulcsára akadhatna. — Megmondtam előre — szólt fogait csikorgatva — Nem katonának való az illyen piszkos munka, hanem drabantoknak. Íme : nyakig beleosztunk az asszonyok praktikájába, s ha benne maradunk, megérdemeljük, hogy kinevessen a világ. Mi tevő legyen illy helyzetében? Nagyon ízlett volna ugyan ifjú uram fáradt tagjainak a kínálkozó éji nyugalom. A ház legszebb szobájában a legjobb ágy volt számára készítve. Olly kaczéron mosolyogtak feléje a tiszta, s hófehér párnák, a puha gyapjúból fonott magyar paplanok, s a szúnyogokat távoltartó függönyzetek. Mindhiába. Nem merte vesztegetni az időt, mert látta hogy baj van, s