Vasárnapi Ujság – 1858

1858-01-31 / 5. szám - Bács várromjai (képpel) 53. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - Csallóközi uti képek (17 képpel) 53. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek

53 szélességű lobogó, csipkézett szélű kétujjnyi széles vörös posztó szalaggal, s e fölött végig nyúló domborkás, (ketté hasított vessző alakú) érez lemezkével. A zászló­rúd alsó vége, első pillanatra azt mutatja , hogy lovas zászló­tartónak volt szánva, mert hegyesen végződik, mint a karó, s féllábnyira éret boritékja van, körülbelől ollyan hosszaságban, a mekkora az a kemény bőrtok szokott lenni, melly a zászlótartó kengyelvasához van csatolva, s mellybe a zászló nyelét szokás dugni. E pléhszerű boriték alant hegyesen végződik a nyélhez illesztve, s fönn köröskörül mellénygomb nagyságú fejes szegekkel van a rúdhoz foglalva. — Kétarasznyival tölebb, azon a tájon, hol a zászlónyél a térdet érinti, hosszúkás érczlemez, gombos fejű szegekkel oda verve, ismét ezen fölül hasonló magas­ságban 6" hosszaságu érczlemez, mellybe felhők vannak sajtolva, legfölül szár­nyas angyalfővel. — Ez angyalfejes lemez fölött a zászlónyél fájába, s abból kifaragva van egy barátalak, hosszú szakállal, és a láb fokig lenyúló cingulum­mal. A barát fölött ismét angyalfő, felhők között érczből, ez angyalfő fölött, egészen a kék rojtig ismét egy csoport felhő érczből, a felhőkre pedig, különféle drága­kövekből összefoglalt rózsa van foglalva. Ez a zászló rúdja. A lobogó kelméje, szövött virágokkal diszitett nehéz kék selyem szövet. Hossza 4, szélessége 2% láb. Alakja hosszúkás négyszög, s egyik végénél fogva a rúdhoz szegezve szabadon leng. Szélei aranycsipkével vannak szegé­lyezve, melly imitt amott le van szakadozva. Különben a lobogó ép, csak egy csekély szakadás van benne a közepetáján. Ha e lobogót kiterjesztve képzeljük, a nyélhez szegzett végétől a mási­kig, középen festett vonal nyúlik rajta végig, s ennek megfelelőleg, ugy hogy kereszt alakot képezzen, keresztben is hasonló vonal van festve. A hol e ke­reszt négy egyenszöget képez : ott, ollyan formán, mint a sírkeresztekre föl­szegzett feliratos tábla szokott lenni, vértalaku hosszúkás bíbordarab van fölvarrva, ezen belehimzett irattal: REG­INA MARIA AEPO STR. k (Regina Anna Maria Archiepiscopo Strigoniensi­s Anna Mária királyné az esztergomi érseknek.) E lap alól, a kereszt szögleteiből kifelé szélesbülő egy-egy sugár nyúlik, mindegyiknek végén festett kerek lap, s ezekre 152­6 szám van világosan festve, minden sugár végére egy-egy szám. A lobogó másik lapján hasonló kereszt van, hasonló kerek lapokban végződő sugarakkal. A két felső kereklapba festett alakok nem kivehetők jól, az egyik gyaníthatólag férfi kép. (Talán Szt. Istváné?) A­ másikon talán Ma­gyarország védasszonya volt festve. De az alsók egyikében nagyon tiszta ép állapotban van Magyarország czimere, a másikban R. H. betűk. (— Hihető­­­leg a czimerre vonatkozólag — e jelentéssel : Regni Hungáriáé.) A keresztvonalak összejövetelét egy domborúan hímzett teljes ép álla­potban megmaradt püspök-alak foglalja el. E püspök ábrázata selyemmel van hímezve, az arcz szőrmentes része halván­nyal, (hihetőleg szine hagyott testszin volt eredetileg), az orr, szemek és száj feketével, a hosszú szakáll barnával. Bajusza nincs. A püspök fején ezüsttel himzett infula van, arany hímzettel körül övezve, olly formán, mint a szentek dicskörét szokás festeni. A többi öltözék himzete tiszta arany, ezüst, és pedig következőkép : A reve­rendaszerü, testhez álló alsó öltöny ezüst, alól a szegély fölött széles arany * széllel, valamint a felső öltöny alól könyökön tul kiálló ujjak is ezüst himze­tűek. A felső öltöny térdig ér, jóval szélesebb annak mind törzse, mind kö­nyökig érő ujjai az alsó köntösnél, s egészen aranynyal van hímezve. Ezen felső öltöny fölött a püspök mellén, nyakára aranyzsinórral akasztott négy­szegű s ezüsttel himzett lap van, melly a nyaktól a gyomor tájáig ér, széles­sége arányos a hosszúsággal, s alakja emlékeztet a héber papok úrim és tumim­jére. Megvolt ez hajdan, de megvan még most is sokhelyütt Németországban a r. kath. főpapok rituális diszöltözetében, s valamint a fej körüli dicskör, ugy ez is alaposan gyanittatja , hogy e himzett püspökalak Szent Adalbertet ábrázolja; a kinek képe benne van az esztergomi káptalan czimerében,melly­nek alapszíne is kék, mint a zászlóé. Feltűnő, hogy e dús öltözet mellett, a lábak egész meztelenül vannak hagyva. E lehetőleg hű leírással, nemcsak egy becses magyar történeti emléknek kívántuk megadni a tisztességet, de történészeink figyelmét is óhajtottuk e nevezetes régiségre fölébreszteni. A zászló, mint értesülve vagyunk, Eszter­gomban lakó, szenvedélyes régiségbuvár és tudománybarát dr. Stúr Lipót ur tulajdona, ki más különben is nagybecsű mű­gyűjteményekkel bir. Leg­nagyobb örömünkre válnék pedig az, ha a nemzeti muzeum irányában eddig­elé annyi kegyeletet tanúsított vagyonos hazafiakban kedvet gerjeszthettünk volna, e történelmi ritkaság megszerzésére, mert az bizonyos, hogy a nemzeti múzeum volna egyedüli illetékes helye és méltó tulajdonosa e nagy emléket keltő történelmi kincsnek. Bács vár romjai, Bácsmegyében, azon hely, hol a jelen rajzban közlött romok láthatók, már az első apostoli király idejében nevezetes volt, a­mi kitetszik abból is, hogy a megye tőle nyerte nevét. Sz. László 1093-dik évben egy püspökség székhelyéül jelölte ki, de csak három püspököt számlált a bácsi püspöki egy­házmegye, mert 1135-ben II. Béla által a kalocsai érsekséggel egyesittetett. 1518-ban Bácson nevezetes országgyűlés tartatott, mellynek a Szapolyai párt által létrehozott végzései később élénk és elkeseredett vitákra adtak alkalmat, s azért végrehajthatlanok maradtak. Bács 1526-ban került a török hatalmába, kik 1697-ig birták. 1703-ban Rákóczy seregei foglalták el és fel­gyújtották; később királyi hadak lepvén el a vidéket, egészen lerombolták a várat, melly azóta romokban hever. Bács vára egy mocsárral van körülvéve; a városban, melly alatta terül el, érseki palota és Ferenczrendi zárda van.­­ Bács várromjai. Csallóközi uti-képek. (Folytatás.) II. Alsó- vagy Komáromi-Csallóköz. A tájék változó jelleme. Nagy-Megyer és múltja. Csicsó. Fűss, a főapátság vitézei. Szeder Fábián. Nagy-keszi ménes. Kécs, czukorgyár. Érsekiéi. Ekei. Hetényi János. A keszeg­falvi zsilip; a csallóközi vizszabályozási és lecsapolási munkálatok. Bálványszakálos rom­jai; római téglák. Guta iskolája. Alsó-Csallóköz hajdani virágzása; helyirata és története a XIII. században. Nyárasdon alul a vidék jelleme mindjárt jelentékenyen meg­változik. Kinézése kicsinyben az Alföldéhez hasonló. A sürüen ta­lálkozó falvak helyett itt már csak ritkábban s nagyobb helysége-

Next