Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-14 / 7. szám - Igénytelen szó a naptárak ügyében 80. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Mártonffy Ignácz; Jancsó huszár 80. oldal / Költemények
80 ben a legelső, az erdélyi gazdasági egylet és a kolozsvári kereskedelmi s iparkamara egyesült munkásságának eredménye volt. Első, de az iránta mutatott részvétnél fogva, sokat igérő kisérlet, a melly sok tekintetben képes Erdély iparönérzetét emelni; s a mellyből azon buzditó következtetést lehete hozni, hogy a hazai ipar, bárha a körülményeknél fogva lassú haladásban van is, de mindenesetre halad ,s bárha a külfölddel nem versenyezhet, de a belföldi szükségeknek igen nagy részben kielégítő készítményeket képes szolgáltatni. És e következtetés elég örvendetes most, midőn a nemzeteknek önállóságot, függetlenséget s anyagi jólétet csak az biztosithat, ha más nemzetektől nem engedik magukat szellemi fejlettségben s iparos ügyességben tulszárnyaltatni. Az ünnepélyt Erdély egyik legnépszerűbb fia, a gazdasági egyesület elnöke, gróf Mikó Imre tevé emlékezetessé lelkes, velős beszédével, a melly a kiállítási terem minden zugát ellepő s a társadalom minden osztályát képviselő közönség érzelmeit hiven tolmácsolta s Erdély ez ügyben fenforgó nézeteinek, óhajtásának viszhangja volt. Mint olly emléket, a melly magyar feliratú érmeink számát szaporítja, adjuk ezen alkalommal a kiállítók közt jutalmul osztogatott ezüst és bronz érmek rajzát. Igénytelen szó a naptárak ügyében. *) (A görög kath. keresztyének szempontjából.) A Vasárnapi Újság folyó évi 1. számában „Vízkereszt" czim alatt alapos eszmék érintetnek a hónapok és ünnepeknek szokásban levő hiányos elnevezésére nézve, ám azokban meg nem nyugodni elegendő ok föl nem merül. — Máskép áll a dolog reánk görög katholikusokra vonatkozva, mi ugyanis, miként ünnepeink a naptárakban közöltetnek, a köznapi életben egész biztossággal magunkat hozzájuk nem alkalmaztathatjuk; avagy miért jelöltetnek számos szentek nevei a naptárunkban veres betűkkel, mintha ünnepül szolgálnának, holott azoknak ünnepies szertartásokkali megülését sem egyházi, sem világi törvények nem rendelik, és legkevésbé sem lévén kötelezők, gyakorlatilag valósággal meg sem is tartatnak; ellenben léteznek ünnepnapok, mellyekre a naptárakban kijelölés nem történik. Lehet ugyan, hogy némellyeket közülök a szakadár ó-hitüek mai nap is valóságos ünnepként megszentelnek, vagy ott, hol bizonyos, illy veres betűvel jelölt szentnek nevére teljes ünnepélyességgel templomünnep tartatik, de ezen eset a latin egyházban is előadja magát, anélkül, hogy veres betűvel tétessenek ki az illy templomszentek, — ezen kívül több helyeken számos ,,fogadott ünnepeket" is ájtatosan megülvén a buzgó hivek, de azért ezekre sincs a naptárakban semmi figyelmeztetés — mert nem átalánosak, nem decretálisok. — Ezen nézethez járul, hogy édes honunkban — azt véljük — az ó-naptárban nagyobb előnynyel fordittatik figyelem a görög katholikusok, mint a görög szakadárok ünnepeinek minél pontosabb kitevésére, hogy a mindennapi életben a naptár biztos útmutatásul szolgáljon, és kitűzött czéljának megfeleljen, szabadjon ezt kiválóan legalább a nagy elterjedtségü „István bácsi naptáráról" rendületlenül hinnünk, melly köz kézen forog közöttünk is. Mégis épen ebben mindjárt január 14-én ott van veres betűvel Sabbas, 18-án Athan. Cyr., 25-én Gergely. Mártius 1-én Eud., 9-én 40 vért. Apr. 16. Vízkereszt, 25-én Márk ev. 30-án Jakab ap. Május 8-án Kereszt. J. (melly napon különben is János Ev. napja van), azután 21-én Szil. Ilona. Jun. 17-én Bertalan ap. Aug. 9-én Mátyás ap. Sept. 26-án János Ev.Oct. 6-án Tamás ap. 9-én Jakab ap. 18-án Lukács Ev. Nov. 13-án Ar. sz. Jan. 16-án Máté, 30-án And. — egészben 19 ünnep, mellyeket, hogy mi ünnepekül megtartanánk, a naptárak után a világ hibásan gondolja, mi több, dec. 8-án (ez 9-én van)B.A. fogant, sincs ez ideig mélt. megyés püspökeinktől decretalis ünnepül kiadva. Ellenben ott van jan. 30-án fekete betűvel Bálás, már pedig e napon sz. Basil. sz. Gergely és Ar. sz. sz. János főpásztorok átalánosan ünnepeltetnek. Továbbá fájdalmasan kell észrevennünk, hogy aug. 20-án Szent István első apostoli királyunk ünnepe a görög naptárban ki nem tétetik, jóllehet egyházunkban tiszteletére ünnepet szentelünk, —az „apostolra" vonatkozó szertartások és imák kíséretében, sőt népünk, kivált, hol a rom. katholikusokkal vegyesen vannak, jobban megüli e sz.napot, mint a protestáns nép. Ennélfogva a czélszerűség hozná magával, erre az. naptár szerkesztő uraknak figyelmezni, s oda hatni, hogy e nemzeti ünnep átalános érdeke hazafiúi közszellemben nyilvánuljon, és a kedves hon minden fia által hűn megszenteltessék, mert ami hazánk is bizonyára sem nem az álmodott Románia, sem nem a hatalmas Russia, hanem sz. István dicső Magyarországa. Óhajtanak még, hogy a vasas hét előtti szombatra a,,halottak emléke" jelöltetnék fekete betűvel, miután egyházunkban az e napon megkezdett isteni szolgálat a meghaltakért még hat következő szombaton is tart, és a nagyböjt 5-ik szombatján rekesztetik be. Kívánatos lenne tehát ezen igénytelen észrevételek folytán a görög naptárban a szükségelt csekély korszerű javitást eszközölni, hogy az nyugodt meggyőződéssel válnék használhatóvá, és elkerültetnének ama számtalan boszantgatások, mellyekkel a többi vallásfelekezetek görög népünket illetik, mintha csak annyi és olly ünnepeket tartanának, hányat és millyet akarnak, elkerültetnének a csalatkozások, mellyekbe a naptárak minden vallásunkat hoznak hibásan kitett ünnepeinkkel (és ez nagy hiba, hol a községekben több vallásfelekezet van), és a mi legfőbb, saját görög népünk részéről megszűnnék a bizalmatlankodás lelkészeik irányában, mintha némelly ünnepeket személyesen ők elhagyatnának, másokat ellenben megtartatnának velők, mint például sz. Istvánra nézve néhol fönáll a panasz. Esedezünk azért javításért az ó-naptárban, különben népünk előtt vész a naptárak hitele, vagy vész bizalma a lelkészek iránt! Illy ellenmondásos okozatokon pedig a müvelt ember is méltán megbotránkozik. — Pap Mihály, józsefházi görög-kath. lelkész, többek nevében. Egy kis arab rege. Van egy neme a fogadásnak az araboknál, melly abból áll, hogy midőn egyik a másiktól valamelly tárgyat kezéből elvesz, egy bizonyos s meghatározott szót kell az átvevőnek mondani, különben vesztő fél leend. Egy bölcs utazván az arabok közt, eltikkadva a nap hevétől, árnyat és nyugalmat keresendő egy hajlékhoz közeledett, hol a honn levő szép arab nőtől szívesen fogadtatván, s ettől utazása czélja felől kérdeztetve, bölcsünk következőleg felelt : „Én bölcs vagyok; még az asszonyi elmék természete tanulmányát szeretném tudományomhoz csatolni, ez czélja jelen utamnak." „Nagyba kezdett, uram," felelt a nő; „végtelen a Zahara sivatagja, de végtelenebb az asszonyi ész határa." Később közeledett egymáshoz a pár, s bölcsünknél megbukott a philosophia; már-már azon ponton valának, honnan nincs többé menekülés. S íme, hirtelen lódobogás hallik, a nő ijedten ugrik föl, alig birván súgni: „Veszve vagyunk. Férjem!" Ezzel minden további szó nélkül bölcsünket egy mellékkamarába zárta, kulcsát magához vevén, azután mosolyogva indult férje elé, kinek minden habozás nélkül szóról szóra elbeszélte a bölccsel történteket, hozzátévén : „de Allah nagy, s nem feledkezett meg a már meghajlott gyenge nőről, mert téged küldött épen azon pillanatban, mielőtt hirtelen lettem volna, és én őt dühöd elől ezen kamarába zártam." Képzelhetni dühét az arabnak, kikapva neje kezéből a kulcsot, rohant, hogy bölcsünket meggyilkolja. De háta mögött neje hahotája egy pillanatra megdermesztő lábait : „Megnyertelek, szólt most a ravasz nő, ujjával megfenyegetve őt, elfeleded mondani a meghatározott szót, midőn a kulcsot tőlem átveved. Az egész egy kigondolt tréfa, s a bölcsnek híre sincs, ám nyisd ki a kamarát, s győződjél meg, hogy igazat beszélek." Az arab szégyennel ismerte el veszteségét. Később midőn a férj eltávozott, a nő kiereszté foglyát, ki halálos félelmétől megszabadulván, iparkodott e házat elhagyni ; de a nő nem mulasztotta el szivére kötni , hogy a most tapasztaltat ne feledje tanulmányai közé följegyezni. A kolosvári ipar műkiállitás emlékérme. *) E czikket következő levél kíséretében vettük : ..T. szerkesztő ur! Alig van boszantóbb valami az emberre, mint az ó-naptárakban összehalmozott veres betűkkel jegyzett ünnepnapok szemlélése, mellyeknek nagy részét nem tartjuk ; és miután ez által a naptárak becse az elég nagyszámú görög-kath. népség előtt népszerütlenittetik, de sőt a többi hitfelekezetek közt is — kivált vegyes lakosú községekben — ebből nagy zavar, boszankodás és ingerkedés támad — többen felhívták alulirtat ez iránt, minden jót és korszerűtlün fölkaroló t. szerkesztő urnak nagybecsű lapjaiban egy igénytelen fölszólalás közzétevésére, — e végből van szeremcsém fölkérni t. szerkesztő urat, miszerint azt világ elé bocsátani szíveskedjék. — Úgy lehet, egy kis lendületet fog előidézni ezen mindenesetre javitást hatalmasan sürgető ügyben. — Józsefháza(Szatmár),jan. 17.1858. — P. M. Jancsó huszár. (Adoma.) Tisztelgett a huszár Jót csapván kardjára Sarkon fordul s elmén — El a korcsomába. „Vitéz kapitány ur! Alásan jelentem, — Szólt másnap a huszár -Tegnap részeg lettem." „A menykőben! hisz kend Mint egy teli kupa, — Kiáltott a jó tiszt — Ma is be van rúgva!" „Vitéz kapitány ur, Szépen megkövetem, De én ezt a mait Csak holnap jelentem. Mártonffy Ignácz Jancsó huszár hajdan, Még a jó világban. Részeg volt a hétnek Mind a hét napjában. „ Az angyalát kendnek! Mint egy boros kancsó, — Dörgött kapitánya — Mindig részeg Jancsó! Megtanítom kendet Meg én, engem úgyse ! Mondom, ha részeg lesz, Másnap megjelentse!"