Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-21 / 8. szám - Török halom; történeti rajz. Pap Mik 86. oldal / Elbeszélések - Tóth Endre; Sátoros czigány 86. oldal / Költemények
88 Elkeseredetten, elszánva rohant a magyar és német sereg a törökre. Annyi sok jó magyar vitéz vérzett már el, mindenik mellett két három török elesve, s a csata sorsa még mindig bizonytalan volt. A magyar foglyok egy részének sikerült megmenekedni a zavar közt. A megmenekültek közt volt Diósi uram is, de leányáról nem tudott semmit. Ráakadt Balázs deákra épen akkor, midőn az egy török jancsárral vesződött, hogy hamarább végezhessen vele, ő is segített Balázsnak, ketten aztán szépen le is verték. „Balázs öcsém, háromszor kérted meg leányom kezét s egyszer sem adtam oda, eredj mentsd meg most az egyszer a bég sátorából s neked adom." Balázs deák pedig mégsem hogy jóformán kibeszélje magát várta, Diósi uram, hanem ment egyenesen a bég sátora felé. — A magyar sereg még elszántabban harczol, s sorai jobban gyérülnek .... Diósi uram gondolta magában, jobb lesz, ha addig szabadul mig módjába van. Kezébe akadt valami trombitaféle s ezzel a közel levő szőlőknek tartott. Mikor felért a hegyre, onnan végig nézett a csatázókon, s miért miért nem? elkezdett rettenetesen trombitázni. *) A török sereg zavarba jött e hangokra, azt hitték, uj segítség érkezett a magyaroknak. A félénkebbek szaladásra vették a dolgot, a bátrabbak követték a jó példát. Amint ezt látta Diósi uram, még jobban elkezdett trombitálni, a szemei is kidüledtek belé úgy fújta. — A következő perczben el volt döntve a csata sorsa. — A törökség eszeveszetten szaladt szét. Sokan a Sajóba fúltak, legtöbb halva maradt a csatatéren. Csak egy maroknyi csapat tartja még fenn magát. Ezt a bég személyesen vezérli. — Valamit makacsul látszik oltalmazni. Az idő lassanként sötétedni kezdett. Rákóczy katonái felgyújtottak a réten egynehány asztag gabonát s a közellevő széna-kazalokat, hogy annál jobban tudják űzni a megfutott török sereget. A ki legutoljára esett el a török seregből, az maga a vezér Kara alibég volt. Balázs deák maga vágta agyon hatalmas kardjával. — Ez a vágás drága volt Balázsnak, mert ezzel menté meg kedves Katáját, Diósi uramnak egyetlenegy leányát. Ő tőle bizony ellehetett volna a bég, akárhol, nem sokat hajhászta a dicsőséget, hogy maga verje le az ellen vezérét, de mikor meglátta Diósi uram leányát nyergében, ezt már nem nézhette el összetett kézzel, pedig ahogy mozgásba hozta két izmos kezét, a bég bánta meg legesleghamarabb. A megrémült török katonák közöl néhányan a szőlőknek vették utjokat, ki a hova tudott, oda menekült. Amellyik aztán nem birta tovább ki a szaladást, az felmászott vagy egy almavagy diófára, s a fülét sem mozgatta, nehogy rá akadjanak. A fa tetején mindegyik szépen kigondolta, hogy fog ő onnan reggel elszökni. Alig telt el egy órácska s a szerencsétlen török menekültek legnagyobb ijedeségökre látják, hogy a Russel német katonái szintén jónak találták a gyümölcsfákon tölteni az élét, még pedig csupán azon egyszerű okból, hogy egyuttal jól is lakjanak az ízletes almá s körtyékböl, mellyek most voltak a legjobban megérve. Volt a szegény törököknek ijedtségök! A Rákóczy és Homonnai katonái is megkívánták a falatozást s ők is ugy tettek mint a németek. *) Az éj koromsötét volt, s igy észrevétlenül maradtak, a kik a fáknak a legtetején ültek. Hanem a gyümölcs hamar elfogyott, kivált a mellyek nem voltak erős magasan a fákon. Valamellyik katona azt a jó tanácsot adta, hogy szálljanak le mindnyájan a fákról, s rázzák le a gyümölcsöt a mi még megmaradt, azután majd felmehet ismét a kinek kedve tartja, uti-képek : a magyar és német katonák szépen síremléke Hédervárán. ^ .gyzáUtakj persze a szegény megszorult törökök moczczanni sem mertek. — Néhányan tüzet rakni indultak, az izmosabbakat pedig oda állították a fákhoz, hogy rázzák meg. Hullott az alma és körtve, hullott, de hullott ám a török katona is. A fa alatt levők elnem tudták gondolni, mi az ördög hull ollyan nagy darab valami a fákról .... körtvének természetesen nem gondolhatták, mert igen nagyok voltak. A tábortüzek fellobbantak. A tűz világánál szépen megismerték, hogy azok a nagy valamik csakugyan se nem alma se nem körtve, hanem valóságos jóféle igaz hitű jámbor törökök. Reggelre mindnyájan ott voltak megint a fákon, azzal a kis különbséggel, hogy most nem ültek, hanem lógtak a hűs levegőben. Csallóközi 8. Báró Viczay Ádám Csallóközi 11 ti-képek : 9. Hédervári kastély. *) Lásd Szikszó évlapjait. *) „Megesett az is,— igy szól a krónika — hogy némellyek mind a két részről való militia közöl északának idején a szőlőhegynek estenek, és a félelem miatt gyümölcsfákra másztanak, ugy hogy egy fán német, magyar, török katonák együtt voltanak, de egymást ott lenni nem tudták, stb. stb." -<