Vasárnapi Ujság – 1860
1860-01-22 / 4. szám - Erkel Ferencz (arczkép) 37. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél éven jelenik meg. — Előfizetési dij Budapesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — A Vasárnapi Újság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadóhivatalához (Pest, egyetem-utca 4. szám) bérmentve utasítandó. Erkel Ferencz: A nemz. színház legelső karnagya, a magyar dalmű alapítója, „Hunyady László" költője, a legnépszerűbb magyar zeneszerzők, a legérdekesebb zeneművészeti egyéniségek egyike. Nevét mindenki ismeri e hazában, érdemeit a haza határain túl is méltányolják. Erkel Ferencz született 1810. november 7-én Békés megyében Gyulán. Atyja, a Wenkheim grófok gazdatisztje, számos gyermekkel volt megáldva. Ferencz fiát ő maga oktatta a zongorázás elemeire, azonban hivatali foglalkozása s egyéb gondjai nem engedték, hogy a tanitásra elég időt fordítson, s azért a tehetséges fiút már 12 éves korában magára hagyta s a benne élő élénk vágyakra bizta a művészeti hajlamok további fejlesztését. A szorgalmas fiu nemcsak megfelelt atyja várakozásának, hanem tul is szárnyalta azt. Voltak, kik a leendő művész csiráit már ekkor fölismerték benne. Eleinte nem lévén a művészeti pályára szánva, jó sikerrel végezte Nagyváradon s Pozsonyban iskoláit, azonban belső ösztöne kedvencz hangszeréhez, a zongorához, vezette vissza. Lassankint mind legyőzé a kezdet nehézségeit s játéka mindig tökélyesebb len. Kedve a zenéhez egyre növekedett, minél inkább volt alkalma a zenei remekművek szellemébe hatolni. S midőn ezt megérté, midőn a tudomány mélységét s eszményképeinek művészetét felfogni képes volt, lemondott az előbb választott iskolai pályáról s egész életét, minden igyekezetét az általa imádott isteni zenének szentelé. Semmi sem gátolá többé, s Erkel most erős lépésekkel haladott határozottan választott új pályáján. Már akkor a legügyesebb zongorajátszók egyike volt; a legnehezebb szerzeményeket, első látra fennakadás nélkül és hibátlanul játszotta el, s épen oly ügyesen s értelmesen adott elő „a vista" egész opera- és nagy zenekari partitúrákat, ha még oly legyőzhetlennek látszó nehézségekkel voltak is azok egybekötve; innen nyerte akkoriban a zenevilágban divatos „kótafaló" diszczimét is. A zongorajátékban valódi virtuozitásra tett szert. Nyilvános előadásoknál gyakran volt alkalma a közönség öszhangzó tetszését kinyerni, ami még inkább megerősíté a zeneművészet iránti szeretetében. Mint annyi más nevezetessé lett férfiú, Erkel sem örvendhetett az apai ház anyagi segélyzésének; ő is leczkék adásával vagy hangversenyek rendezésével fedezé fiatalkorában az élet szükségeit. Fiatal ember volt, midőn Pesten állandóan megtelepült. Itt nemsokára a legjobb zongoratanitó s ügyes karvezető hirében állott. Az akkor egyetlen pesti szinház, a nagy német szinház igazgatója, Schmid Sándor, másod karmesterül szerződtető zenekarához. Azonban nem soká maradt ez állomáson. A Pest megye pártfogása alatt, a kerepesi uton épülő magyar (most nemzeti) szinház falai gyorsan emelkedének, s a még nem egészen bevégzett művészeti csarnokba 1837. augusztus havában költözött be az első magyar drámai és operai állandó szinésztársulat, hogy onnan soha többé el ne távozzék, sőt a hazai művészetnek folyton uj meg uj nemes sarjakat hajtson. Ugyanazon év októberében lépett fel először e szinpadon annak későbbi büszkesége, az akkor külföldön ünneplett magyar születésü énekesnő, Schódelné Rozália, s ez idő óta az opera úgyszólván utat tört magának színpadunkon és közönségünknél. 1838 elején hivatott meg Erkel mint első karnagy, a magyar színházi opera vezetésére s a zenekar új szervezésére. Az idő — a lefolyt 22 év — igazolta, hogy e díszes és fontos állomásra méltóbb férfiút választani alig lehetett volna. A nemzeti színházi operai zenekar az ő vezetése alatt a legjobb hírre tett szert a zenevilágban. — De Erkel Ferencz neve nemsokára tehetségének más nemű és nálunk uj jelei által nyert nagy népszerűséget. Mint zeneköltőt, mint eredeti magyar dalmű szerzőjét üdvözli a közönség. 1840. augusztus 8-án adták első nagy operáját „Bátori Máriá"-t; az előadást a tetszés zajos nyilatkozata kísérte mindvégig. Az opera szövegét a zenében jártas Egressy Béni írta. A szöveg komoly tárgya megkívánta, hogy a zene is komoly és jellemző legyen. Ez igényeknek Erkel teljesen megfelelt s a közönség elragadtatással hallgatá az eredeti, komoly, méltóságteljes zenét, az andalító magyar dallamokat, melyeket ily terjedelemben, ily magasabb czélokra felhalmozva, egész dalművé összefűzve gyar közönség azelőtt — egy pár kísérletet talán kivéve — ERKEL FERENCZ.