Vasárnapi Ujság – 1860

1860-09-16 / 38. szám - Kölcsey Ferencz emlékezete (arczkép) Szathmáry Károly 453. oldal / Élet és jellemrajzok

A Vasarnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasarnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — A Vasarnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem­ utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. KÖLCSEY FERENCZ EMLÉKEZETE. (Született 1790. augusztus 8-án, meghalt 1838. augusztus 24-én.) Nem, nem! Nem. lehet kétségbe esnünk a jövő felöl. Nemzet, mely annyi vérvesztés daczára — oly teljes életerőt, annyi sanyaruság és szoronga­tás után — oly megtör­hetlen lelket tanusit, mint a magyar : annak életfonala nincs a pár­kák kezére bizva; a fö­lött magasabb hatalmak őrködnek. Egy szív, egy lélek él — hála égnek! — mindnyájunkban. Az ősi átok erejét veszté. Egy érzéstől emelkedik, he­vül minden kebel. Egy gondolat lelkesít minden velőt : — „A hazai min­den előtt." Oh, ha a nemzet ih­letett ajkú dalnokai, sír­jaikból most kikelhetné­nek! . . . most rebegnék még el buzgó áhítattal : „Él még nemzetem Istene, Állsz még, állsz szcetett hazám, Nem dőlt v még alacsony porba nemes fejed!" most zengenék csak el, szent örömre gyúlva : .. —­­ Hála régnek," Még van lelke Árpád nemze­tének !" De élnek ők örökké tartó műveikben, és szel­lemök velünk van, buz­dít bennünket ma is . . . Vagy nem Vörösmarty lánglelkétől hevül-e a lég, midőn Kárpátoktól Adriáig, velőt rázva harsog a millió alakról zengő Szózat : „Hazád­nak, rendületlenül!" Nem Kölcsey . . . án­gy­alszelid lelke borong-e fölöttünk, midőn szent áhítattól térdre hullva, imádkozik egy egész or­szág : „Isten áldd meg a magyart !" . . . Bizony, ha Kölcsey e hymnusznál többet soha nem irt volna , vérző lelkének ez egyet­len csöppje, e lelkünk mélyéről szakasztott ima, halhatlanná teendő öt a nemzet előtt. Pedig ő nemcsak a hazát, a szív szerelmét is oly édes epedve zengte lantján. És nemcsak dalnok volt: egy egész irodalmat ölelt működése körébe. S nemcsak irt, hanem tett is­ mindent és min­dig a hazáért; annak áldozta föl éjeit és nap­jait, azé volt lelkének minden gondolata, szi­vének minden dobba­nása. Emlékezzünk meg róla! — de emlékezzünk minél gyakrabban; s a hála és kegyelet azon magasztos érzetével, me­lyet tőlünk méltóbban senki sem érdemel, mint ő. — Kölcsey Ferencz, az Álmossal bej^tíi íjí^fe­jedelmi szem­élyK egy­ KÖLCSEY FERENCZ.

Next