Vasárnapi Ujság – 1861
1861-01-13 / 2. szám - Szász Gerő. Hogy is volt csak? 14. oldal / Költemények - Pontok Magyarország multjából. Mártonffy Károly 14. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
tartotta, hol azonban bujában, némelyek szerint döghalál, mások szerint pedig méreg következtében 3 hónap alatt meghalt. * * * 1521-ben Szolimán török császár ellen Belgrádot Oláh Balázs, Both János, és Morgai János hősiesen védelmezték, a 40 napi ostrom alatt semmit, ami egy jó katona kötelessége, el nem mulasztottak, a várban levő rácz katonák azonban pártot ütvén, a várat a fent említett kapitányok akaratja ellen feladták, a török császár az összes várőrizetet lekonczoltatta, életben csak Oláh Balázst és Both Jánost hagyta, s fogságra magával elvitte. A basák egykor e két fogoly várnagyot magukhoz vacsorára hivták, s midőn már a bortól felhevültek, készakarva gyalázták a basák a magyarokat. Nemzetének ilyes kisebbitésén felháborodván Balázs, nekik azt felelte, hogy ha neki 20 ezer magyar katonája lett volna, magát Szolimánt is elfogta volna. Ezt a basák a császárnak vádként bemondván, Szolimán mind Balázst, mind társát Both Jánost megölette. A mohácsi szerencsétlen ütközetnek hire az országban elterjedvén, mindenki igyekezett személyét, vagyonát bátorságosabb helyen biztositani. A Visegrád közelében lakó Remete Sz. Pál szerzetesei (Isthvánffy szerint : Monachi Eremitae e Collegio Nostro) több földmivelő néppel a minden őrizet nélkül levő Visegrádba menekültek, azt élelemmel rövid időre ellátták. A törökök Buda alá lővén, az egész környéken szerte barangolván, mindent felprédáltak, megkeresték Visegrádot is, melyet azonban a barátok a földnéppel egyetemben hősiesen megvédtek s megtartottak. II. Lajos holttestének felkeresése, feltalálása, a törökök elmenetele, 4—5 héttel később az ütközet után, megható kép lehetne. Ferdinánd elfoglalván Budát, annak őrzését Nádasdy Tamásra bizta, melléje adván Pesserer Kristóf és Traubinger János vezérlete alatt két csapat német katonaságot is. Zápolya, Ferdinánd ellen Szolimán török császárt híván segitségül, 152y-ben a törökök Buda alatt megjelennek, s azt ostrom alá veszik. Egypár roham visszaverése után a német katonák megfélemlettek, s miután a törökök nekik sértetlen elvonulást ígértek, a vár feladását elhatározták. Nádasdy minden módon igyekezett őket e gyalázatos tett foganatosításáról lebeszélni, s midőn keményebb szavakkal is fenyegetné őket, a németek Nádasdyra rohantak, megfogták, megkötözték, s egy erős boltozatú szobába bezárták, s a várat feladták. A törökök a várba bemenvén, a német katonákat" lefegyverzik, s a szent János templomának udvarába berekesztik azon biztatással, hogy a menedéklevelet ott várják be. Később kivezették őket a város alatti mezőre, s egy-két ifjú kivételével mind lekonczolták. Tamást fogsága helyén feltalálván, Ibrahim fővezér elé vezették, ki is Nádasdyt azért, hogy magyar létére nem Zápolya pártján áll, lekorholta, s átadta a jancsároknak, hogy őt a Pest alatt táborozó Zápolyához vigyék, alattomos utasítás szerint pedig, hogy Tamást a Dunába fojtsák. Tamás, midőn már a Duna partjához jutottak, gyanítva a törökök szándékát, megpillant a Duna szélén egy üres csónakot, őrizeti széjjel taszítja, s a csónakba ugrik, a törökök megragadták ugyan mentését, de Tamás azt magáról hirtelen levetve, a csónakot a parttól eltaszítja, s minden evezőszerszám nélkül nagy sokára a pesti partra vergődik, s egyenesen a Zápolya sátorába menvén, annak lábaihoz borul, kegyelmet kér, és nyer is. Bodó Ferencz, Zápolya János hű, de szerencsétlen vezére, az Eger mellett történt ütközetben a Ferdinánd népe által elfogatván, Esztergomba, hol Ferdinánd táborozott, küldetett, Midőn Gyöngyösre érkeztek, éjente, midőn a kisérők (kikkel Ferencz együtt vacsorált s borozott mélyen aludtak, Bodót szolgái egy török lóra felültetik s elszöktetik, Bodó Gyöngyöstől mintegy két mérföld távolságra haladván, egy szegény embernél meghalt, de reggelre kelve szökését szégyenelvén, Gyöngyösre fogságába önként vissza tért, s életét, miután Zápolya pártjától el nem téríttethetett, a német-ujhelyi tömlöczben végezte. * * * Turi György, bajnok tetteinek elismeréseül már aranysarkantyús vitézzé üttetvén, nem szűnt meg továbbá is a törökök félelme lenni, azért is mindent elkövettek a törökök, hogy Túrit elfoghassák vagy elejthessék. 1571-ben Turi kanizsai kapitány volt, midőn a szigeti, pécsi s más törökök Kanizsa tájára prédálni mentek, s gyanítván, hogy Turi velők meg fog ütközni, erdőkben, völgyekben népeik egy részét lesbe állították. Túri a föld népének futásából, s az ég felé emelkedő füstből a törökök pusztítását megtudván, kevés népével azok ellen indul. Midőn már több török csapatot széjjel vert volna, Kis-Komárom körül ismét egy török csapatra bukkant. Turi igen kevesed magával (mert már gyalogsága az egész napi járkálás, csatázásban elfáradván, elmaradozott) ezen török csapatot is megtámadja, s már majdnem futásnak kényszeríti, midőn a közel erdőből majd 600 lovas török előtör, s Túrit népestül együtt bekeríti; Túri népe vagy elhullott vagy elszaladt; a csata két hegy közt lévő ingoványos völgyben történvén, Túri lova az ingoványban lesülyed, s orra bukik. Túri, látván végveszélyét, hogy a törökök kezébe élve ne jusson, s halálos sebet könnyebben kaphasson, érczsisakját fejéről ledobja, s gyalog is kemény harczot indit. Harcz közben, midőn épen egy gazdátlan tóra fel akarna ugrani, lába az ingoványba elmerül s elesik. A törökök kérték Túrit, hogy a lehetetlenség ellen ne küzdjön, hanem adja meg magát. Túri eszéből fölkelve, a törököknek karddal válaszol, mig végre számtalan sebtől gyengítve, egy harczi szekercze csapása alatt összerogy s meghal. A törökök Túri fejét levágván, Konstantinápolyba küldötték. » * * Lippa ostroma után Kasztald (Castaldo) és Martinuzzi György Erdélybe visszatértek, népeiket téli szállásra szétküldve, maguk Alvinczre érkeztek, hol is György, Kasztald részére a kastély legszebb részét jelölte ki, maga pedig a déli részben választott nyugvóhelyet. Martinuzzi testőreit is szétbocsátotta, sőt azon keveseknek is, kik vele maradtak, azon rendeletet adta, hogy még éjjel induljanak el a társzekerekkel Székely-Vásárhely felé, hova országgyűlés végett másnap indulni maga is készült. Kasztald ezen kedvező alkalmat felhasználni akarván, György kivégeztetését elhatározza, e végre magához hivatja Pallavicino Sforzia nevű olaszt, s ezt szólítja fel, hogy a barát kivégezését vállalja magára. Pallavicino az ajánlatot azon feltétel mellett, ha Antal, a Kasztald Íródeákja, neki segítségére lesz, elvállalta. Hajnalban Pallavicino Antallal s még más 8 olasz és spanyollal György szállására mentek. Antal egy levéllel a György szobájába az inas által bekéredzik, oly szin alatt, hogy azon, Ferdinándhoz szóló levélnek ő is "írná alá a maga nevét. Mivel Antal György előtt igen ismert személy volt, noha még György reggeli imádságát el sem végezte, bebocsátotta. Midőn a levelet végig olvasta, s az asztalra előre hajolva, nevét aláírni akarná, Antal hátulról György nyakát hegyes tőrrel kétszer keresztülszúrta. György feljajdulására a kinnlevő Pallavicino társaival a szobába rohan, György apródján Vas Ferenczen zsebet ejtenek, s Györgyöt megölik; midőn György vérében a földön fetrengene, Antal még mellen keresztül is lőtte. Számos példát mutat történetünk a hazáért, királyért, és országosan érdemesült főembereinkért történt önkénytes életfeláldozásokban is. Mellőzöm itt a már megénekelt, lefestett azon esetet, midőn az oláhok támadásából Róbert Károly élete megmentetik, úgyszintén az Európaszerte ismert és magasztalt Zrínyi Miklós elestét Szigetvárnál. De felemlíthetők még ezekhez hasonlókul : Kemény Simon, midőn a szent-imrei ütközetnél 1442-ben Hunyady Jánossal ruhát cserél. Simont a törökök megölik, de Hunyady életben marad s győz. «• * 1463. és 64-ik év közti télen Hunyady Mátyás ostrommal bevevén Jajcza várát, koronázás végett Budára visszatért, a törökök az ő távollétét felhasználandók, Jajczát viszont ostrom alá veszik, oly eréllyel, hogy néhány török a falra feljutván, ott a török zászlót feltűzi. Bonfin szerint ezt egy magyar katona észrevevén, a törökkel harczba száll, s nem birván vele, a zászlós törököt derékon kapja, s vele együtt a mélységbe ugrik. Ezt, mint mondám, Bonfin, mint korabeli iró mondja, de a hős nevét nem jegyzette fel. Mások szerint ezen hőstettet Belgrád ostrománál Dugovics Titusz követte volna el. — Történhetett mind a két várnál is. (Folyatása is. )