Vasárnapi Ujság – 1861
1861-11-10 / 45. szám - Déznáról Kalugerig (ábrákkal). Dr. Sz. 531. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
Oói A főjegyző vonakodás nélkül engedelmeskedett s felnyitva a nagy rézkapcsokkal lelábczolt kutyabőrös könyvet, megtalálta benne a kivánt paginát, s az erre itt megveresedett sorokból ezeket olvasá fel: „Ha ki peniglen az bhábort engedelem nélkül elhagyná, avagy másokat is elszökésre csábitana, avagy fegyverét az csata előtt eldobván elrejtőznék, avagy lefeküdvén magát halottnak tettetné, avagy vezéreit cserben hagyná; — annak háza mind porig demokáltassék, lábas marhája kiirtassék, ő maga számkivettessék az város határából. Ha ki az ő famíliája közül őtet követni kívánná, annak elmenetele ne gátoltassék.'— Íme, érdemes tanács, ez a mi törvényünk : hasonlítsák kegyelmetek ezzel össze a katonai regulákat s akkor vegyék fontolóra, vájjon ellenséges indulattal cselekedtem-e én Igyártó uram ellenében, a midőn megtudván az ő hazatértét, öt vasra verettem, s a kétajtaju börtönbe zárattam, mert ha azt nem teszem, ez éjjel az ellene küldött hajdúság, őt házánál megfogván és megkötözvén, a táborba visszavitte volna; mig Debreczen városának börtönében egy hajaszálát sem görbitheté meg annak még a fejedelem sem. Esetét tagadni nem tudja, s ilyenformán ha mi ítéljük el, háza tüzét, ha a táborban ítélik el, élete világát fogják kioltani. Én ugyan sajnálom azt a szép sárga házat a Csapó utczában, de Igyártó uram fejét még jobban sajnálom. Tessék ítéletet mondani. Mindenki mélyen hallgatott. — Helyesli-e az érdemes tanács a felolvasott törvénynek a vádlott fejére kimondatását ? Mindenki mélyen hallgatott. — Én tehát, a hallgatást helyeslésnek véve, bírói tisztemnél fogva kötelességemnek tartom ez eset fölött kimondani az ítéletet. Porkoláb, hozza elő a rabot! Protonotárius ur, jegyezze az Ítéletet. A rabot előhozták. A biró intésére vele együtt mindenki fölállt a tanácsasztal mellett, csupán a jegyző maradt ülve, midőn Keresztszegi által az Ítélet kimondatott. „Folyó év és hónap 19-ik napján, úgymint Jubilate utáni szombatnapon Debreczen városa teljes tanácsülésében,nemes, nemzetes és vitézlő Keresztszeghy Mihály uram bírósága alatt, bevádolt nemes és nemzetes (a „vitézlő" szándékosan kihagyatott) Igyártó Ferencz uram ügyében — „Ítéltetett." — — Minekutána a vádlott maga is beismeré, hogy a tiszafüredi tábort, a hova küldetve volt fegyveresen, fegyverestül, lovastul elhagyá a vezérek tudta és engedelme nélkül; s ezen defectusát semmi nyomatékos kényszerítő okkal védelmezni nem is tudta; annálfogva nevezett Igyártó Ferencz uramnak, hazai statútumaink értelmében, e városban levő lakóháza mind porig lerontassák, ivókutja a szinig betömessék; tűzhelye eloltassák, szárnyas és lábas marhái, az egy házőrző kutyán kivül megölessenek, élőfái tőbül kivágassanak, s házhelye sóval behintetvén, üresen hagyassák; ő maga pedig e város határából végkép számkivettessék , cselédjeinek és házanépének szabadon hagyatván, hogy vele menjen, vagy őt itt hagyja, és soha többet hite ne legyen e város kapuin belől, hanem ha a tilalom ellenére e város árkain innen találtatnék, semminemű törvény védelmére ne számithasson, valamint az égnek vad madarai. Datum, mint fentebb." A jegyző tollának perczegése kisérte a biró rövid mondatait. Midőn be volt fejezve az Ítélet, Keresztszegi levéteté a lánczokat a vádlottról. — És most haza mehet kegyelmed. Holnap reggeli harangszóig rendezze el dolgait; mert a harangszó után csákány vettetik falainak. A mint az elitélt keze megszabadult a láncztól, a biró felé emelé azt, és mondá : — Ma kegyelmed volt rajtam az ur, s itélt fölöttem ott, a hol hatalma volt; holnap én fogok ítélni ott, a hol hat lépésnyi téren én vagyok a biró. És az kegyelmednek fog fájni. — Isten hírével szólt távozást intve a biró; s azzal föltéve süvegét, föloszlatá a gyűlést, ősi szokás szerint, ily főben járó ítélet után az egész tanáccsal szép rendben a nagy templomba menvén által, hol ez alkalommal rövid isteni tisztelet tartatott. (Folytatása következik.) Déznáról — Kalugerig. Természettudományi gyalog séta. A mult év nyarának alkonyán, egy gyönyörű, egészséges reggel, mintegy 4 óra tájban indulunk el Déznáról. Végczélunk a kalugeri úgynevezett dagadó-forrás volt. Dézna Arad megyének észak-keleti csúcsában fekszik. Váráról, illetőleg váromladékainak csekély maradványai emlékeül, közszeretetű költőnk, Jókai Mór, a Vasárnapi Újság mult évi 23-ik számában egy igen érdekes kis népregét közölt. Fekvése e csinos kis helységnek, mely vashámorral és igen csinos gyümölcs-kertekkel diszlik, felette regényes. Ha az utas a megye nyugoti, csaknem lapályos részéről közéig feléje, az itt rögtön emelkedő hegy lánczolatok, buján zöldelő erdőikkel, kellemes és jóltevő behatást idéznek elő. Csak egy hegy áll kopáran és ennek csucsán még kopárabb az említett várrom egy kétaz idő és az elemek vasfogától összemorzsolt fala. Ezen várhegy oldalán észak-keletnek indulva, egy bájos völgyben, mely szebbnél szebb változatokkal kecsegteti a szemet, egy meglehetős jó karban tartott ut vezeti a vándort a közel monyászai fürdőbe. Kaluger Bihar megyének délkeleti szögletében fekszik. A távolság Déznától idáig talán 4 mérföld. Egy fiatal, igen derék uri ember, Déznának egy birtokosa, volt szives útitársam. Mi az első állomásig és vissza kocsin mentünk, a többi utat pedig, hol már a kocsizás igen bajos vagy épen lehetetlen volna, gyalog tettük meg, s mégis egy nap alatt bevégeztük kicsiny pályafutásunkat. Szükséges pedig az ilyen gyalogútra egy pár könnyű, de nem épen vékony talpú csizma és egy pár egészséges lábszár. Hanem aztán az ily hegyes-völgyes, regényes vidéket mindenesetre legkellemesebb és legczélszerűbb gyalog bejárni. Hosszabb útra persze kényelmesebb egy jól betanított hegyi paripa, de ily rövid kirándulásra a gyalog utazás százszorta jobb, főleg a természetbarátnak, ki minden völgynek fordulatánál megállhat s szemeit legeltetheti a hegylánczolatok ujabb és ujabb idomzatában, — ki minden forrásnál megpihenhet, ha nem is fáradt testét, legalább kielégithetlen szomját enyhítendő, mert ki hagyna el csak egyetlen egy forrást is, a nélkül, hogy tiszta kristályvizéből igyék, hisz forrásvízzel lehetetlen jóllakni, főkép oly embernek, mint én, ki a Bánság iszapos, rosz vizű lapályaiból tévedt ide a hegyek közé, hol a viz oly kimondhatatlanul jó, oly üditő. Ezenkívül megállhat a természetbúvár minden ritka növénynél, melyet talál, s melynek itt nagy a sokasága, előveszi rögtön fűvészi kézikönyvét, s megkísérti az ismeretlen plánta nevét föltalálni. Ha rovarász, mint gyalog utas, utánirámolhat bármely feltűnő és uj rovarnak, és azt prédául ejtheti, hogy vele gyűjteményét szaporítsa, ismereteit bővítse, s mindinkább megtanulja dicsőíteni az Istent, a nagy mestert, ki mindezt oly remekül teremtette. Bár rövidnek látszassák az ut, melyet Déznáról Kalugerig tettünk, mégis oly sok szépet láttunk és tapasztaltunk, hogy egy napi kirándulástól többet nem várhattunk, sőt ennyit sem reméltünk. Megkísértem e nap kellemes és tanulságos benyomásairól a szíves olvasót értesíteni. Keskeny völgyben haladtunk előre, jobbról balról magas hegyek emelkednek, lombos erdővel belepve. Átalában e vidéken roppant sok az erdő, s ennek köszönhetni, hogy a patakvízben nincsen fogyatkozás. Panaszkodnak ugyan a birtokosok, hogy a fának itt oly csekély az ára, némely helyen 1 forinton vagy épen feléért is szívesen oda adnák, de nincs vevője, mert minden oldalról hegyekkel bezárt völgyekből a fát kivinni nem lehet, vagy annyi költségbe kerülne, hogy e nehéz munkából semmi hasznot sem lehetne létrehozni. Úgyis, hol járhatóbb a vidék, a fa tömérdek sokaságát csak úgy lehet kamatoztatni, hogy belőle szenet égetnek, mely az itt elég sűrűen található huták és hámoroknál felhasználtatik. A fának napjainkban sok helyt mindinkább felrugó ára ellentétben áll az itt létező rengeteg erdőkkel, azonban jöni fog az idő, amikor itt is nagyobb kelete lesz a fának, s akkor méltán lehet majd attól tartani, hogy nagyon is fogják az erdőke pusztítani, mi sok helyt már meg is történt, éspedig a környéknek nagy kárával, mert ahol hegyes vidéken az erdő kivész, ott a jólét is pangásba jő s végre elenyészik. Ez talán első pillanatra hihetlennek látszik, hanem ha az ember mélyebben belepillant a természet működéseibe, a távol összefüggést ki fogja találni. Látni fogjuk ezt alább, midőn az erdők sokféle hasznát elsorolandjuk, egyelőre csak arra figyelmeztetvén