Vasárnapi Ujság – 1862
1862-10-19 / 42. szám - Vegyes jegyzetek. Dr. Bardocz L. 500. oldal / Vegyes tartalmu
.500 az összes társaság kaczája alatt a hamarjában nyitott, eléggé szűk ablakon keresztül mászott be a szobába. — Mindennek daczára jóizüen ettük meg reggelinket, s miután magunkat uti eleséggel elláttuk, és arról is gondoskodtunk volna, hogy visszajövetelünknél jó ebédet találjunk, egy bojtár vezetése alatt a Királyhegy csúcsa felé irányoztuk lépteinket. Ha a vándor a Szmrecsini mellett levő nagy rétet elhagyja, gyér erdővel borított, kissé sziklás hegyhez jut, mely túlsó oldalán jókora meredekséggel völgybe vezet, a mire más domb következik. Ezt ugy mint az előbbit ritka fenyves erdő boritja, melynek egyes fái többnyire gyengék s alacsony termetűek. Ha mégis helyenkint idősb fák is találtatnak, ezek a rajtok éledő zuzmóktól sajátságos, felette szokatlan külsőt nyernek; s valóban, nem szükségeltetik hozzá igen élénk képzelő tehetség, hogy az ember magának ily fatörzsökből őszszakálu szellemet magas süveggel fején s büvpálczával kezében teremtsen, kivált ha meggondoljuk, hogy itt a szem, meglehetős egynemű tárgyaktól körülvéve, s azok szemlélésétől elfárasztva, a tiszta légen át nagy távolba beir ugyan látni, de épen ezen tisztaság miatt, melyben a legtávolabb tárgyak is feltűnnek, képességét elveszti, a távolságokat mérhetni. Még egy más körülménynek is köszönik a fák sajátságos külsejöket. Sudarai t. i. az itt uralkodó északi szelektől rendesen annyira elroncsolvák hogy a szélnek fordult oldalán egynehány száraz, zuzmókkal boritott ágon kivül, semmi más nem látszik, s az egész fa még közönségesen az ellenkező oldalra le van nyomva. — A földet mintegy behintve találók hangával (Erica vulgaris) és fekete áfonyával (Vaccinium Myrtillus), mely utóbbinak már nagyobbrészt levéltelen, lapos ágain egyes, rendkívüli édes bogyók függtek, melyek kellemes frissítőt nyujtanak nekünk. Mihelyest ezen emelkedés csúcsára értünk, a tájkép egészen megváltozik : előttünk álla a Királyhegy utolsó kúpja, melynek felénk fordult oldala látszólag lassan emelkedő, füves, balfelől völgy által élesen meghatározott siktól képeztetett, s első pillantásra mintegy félóra hosszú lehetett. Csak a tovaindulásnál nyerénk azonban ezen pontok mindegyikéről valódi s névszerint nagyon is keserves fogalmat. — A gyér fű többnyire el volt már száradva; az izlandi zuzmónak mennyisége, a mint fölfelé haladtunk, növekedék s egyes helyeken egész gyepeket képezett. Kellemes változást hoztak a föld egynemű szürkeségébe az egyes vörös áfonyabokrok, melyeknek vérpiros bogyói egyszersmind szép ellentétet képezének örökzöld, nedvdús leveleihez. Aránylag igen kevés helyen bukkantunk törpefenyők csoportjaira, melyeknek védett déloldalán a kevés, még virágzó növényt találtam; ezek közöl a „Gentiana ciliata" azúrkék bokrétájának díszével gyönyörködteté a szemet. Mentül inkább közeledtünk a csúcshoz, annál számosabbak lettek a földből kiálló tiszta fehér kovagdarabok, melyeknek, feloldott dérrel borított lapjain a napsugarak szokatlan erővel verődtek vissza. Mintegy 11 órakor szorosan a csúcs alatt fekvő, egymásra halmozott sziklák képezte barlanghoz érénk, hol rövid időre leheveredtünk. Gyönyörű kilátás kinálkozék innen szemeinknek, és pedig oly kiterjedésben, a mekkorában addig még nem élveztem volt. Az egész hegyes tájképe a Szepességnek fekvék előttünk, s bérezsorai élesen rajzolódtak le a világosbaljon, mig a völgyek, könnyű ködfátyollal borítva, a szemlélő elől el-eltüntek. Mentül tovább iparkodott a szem a láthatár felé, annál világosabb árnyalatokban tűntek elő a hegylánczok, ugy hogy az utolsók a majdnem egyenlő szinü égtől csak hosszabb szemlélés után lettek megkülönböztethetőkké. De mindez csak előjátéka látszott lenni azon látványnak, mely észak felől ajánlkozott, s mindegyikünk akaratlanul a bámulásnak nyilvánítására fakadt, midőn szemeinket arra irányoztuk. Valamint törpék mellett óriások, ugy emelkednek itt a középponti Kárpátok, Lengyel- s Magyarhon közti roppant válaszfal gyanánt, s bámulva tévedez a szem erdő-boritotta tövén, mely közvetlenül az őt környező siktól kezdődik, s patakoknak számos völgyétől ki van öblösödve, a törpe-fenyők táján, a számtalan csupasz sziklacsúcsokig, melyek mint ugyanannyi tornyocskái egy góth templomnak, a legszeszélyesb változatokban az ég felé nyúlnak. A rövid pihenés s a bevett étkek által némileg erősitve, utunkat folytatók. A hegy tetejéről sajátságos, távoli zuhatag zugásához hasonló zörej hallatszott, mely közeledtünkkel növekedek. Midőn valahára a hegy csúcsát elérők, itt akkora erősségű észak-nyugati szél fogada bennünket, hogy csak a legnagyobb erőltetéssel, s előre hajlott testtel bírtunk tovább haladni. A Királyhegy csúcsa, melyen jelenleg valánk, 6000 lábnyira emelkedik a tenger szine fölé, s egynehány kopasz szikla kivételével, egészen száraz s füves zuzmókkal van benőve. Kelet felé ugyanoly, jókora terjedelmű sikban folytatódik, mely füves, göröngyös szántóföldhöz hasonlit; közepén a hajdan fölállított mérnöki piramis maradványait találtuk. Dél felé a hegy lejtője majdnem egészen kopasz, s csak egynehány sziklacsoport által van félbeszakasztva, melyeknek egyike oly sajátságos külsőéi bir, hogy az ember első pillanatban valamely középkori vár maradványainak nézné. A mögött, ameddig csak elláthatni, a táj hegyes; a láthatár ködös szélén, kissé nyugat felé, a „Chocs" majdnem magányosan álló, toronyszerű kúpja tűnt elő. Az erős szél nem engede bennünket soká fennmaradni; társaim azért csakhamar visszafordultak, s már eltűntek a lejtő mögött, mig én, néhány zuzmó szedésével elfoglalva, még femidőztem. Midőn elvégre fölkelék, hogy őket kövessem, s magamat a nagy sikon, oly jelentékeny magasságban egyedül látám, sajátságos érzelem, a bámulat s borzadás keveréke fogá el keblemet. A szélvész egyhangú zúgása; a hosszú, szétkorbácsolta fűszálak egyforma hajlongásai; az egyes fellegek, melyek fejem fölött óriási vitorlás hajokként a legkisebb zaj nélkül szállongtak, s árnyékukkal a hegyet kisértetiesen elhomályositák; végre a légfolyam ereje maga, mely mintegy láthatatlan kezekkel megragadni látszott, s minden pillanatban a mélységbe taszizni fenyegetett : — mindez oly elfogultságot gerjeszte bennem, hogy siettem, a szellemek ezen országából megmenekülni. — Nemsokára utolértem az előrement társakat, de csakhamar el is hagyom őket ismét, hogy a Gölnitz eredése völgyébe szálljak, mely közvetlenül a csúcs alatt katlanszerü kiöblösödéssel kezdődik. A völgyben magában nem lehet mindjárt a folyó eredetét észrevenni. Eleinte t. i. csak a kődarabok közötti, felette finom, számtalan viz ereket észlelhetni, melyek a sziklák alatt összefolyván, rögtön mint kis patakcsa tűnnek elő. Ez első pillanatra oly meglepő tünemény, hogy a patak mintegy a földből előbugyogni látszik. Harmadfélórányi, igen fáradságos vándorlás után, „Szmrecsini"-t értük el, — s már hat órakor este felejteté velünk a jó kastélyi sör a hosszu ut fáradalmait. K. T. Vegyes jegyzetek. Közli Dr. Bardocx Lajos. Mily nagy a kicsinyek hatalma. Egy brazíliai lakos és gazda, Európában tartózkodó honfitársához, ki egyszersmind brazíliai államhivatalnok, így ír : „Ha ön Braziliának még több hasznot akar hajtani, mint mennyit 30 év alatt hajtott, akkor lásson utána ön, hogy ott valamely természetbúvár vagy vegyész segítségével oly szert fedezzen fel, mely a hangyákat Tanajuras biztosan megöli, s azok kiterjedt zsombékait és földalatti fészkeit elpusztítja. Már tizennégy éve annak, hogy gyakran 60 rabszolga segedelmével, ezen állatokat tűzzel, füsttel, fújtatóval, vízzel, kénnel, méreggel (Agoaraz), kámforral s más kigondolható szerekkel pusztítom; azok kiirtása végett nagy összeg pénzt elköltöttem; azokat a föld alatt egész 25 lábnyi mélységig üldöztem; kipusztitásuk végett gazdaságomban nagy áldozatokat tettem , és mégis növényzeteim, különösen pedig kertem, a legiszonyúbb hangya-pusztitásoknak vannak kitéve. A kormánynak nagy jutalmat kellene oly szer feltalálására kitűzni, mely e kártékony állatokat tökéletesen kipusztítja." — Megjegyzendő még ehhez, hogy e hangyák St. Paula tartomány felét annyira feldúlták, hogy mindenfelől csak pusztulás nyomaival találkozik az ember. E pusztító állatok 7 — 9 láb magas, 4—6 láb széles szénaboglyához hasonló fészkeket készitenek, és azokat oly erősen össze tudják rakni, hogy nem képes az ember azokat szétrombolni. Ha ez erős fészkek lőporral szétvettetnek is, a romok ép oly terhére vannak a földmivelőnek, mint valami kőomladékok. Szárazföldi pióczák: Ceylon szigetének legnagyobb átka a szárazföldi pióczák roppant elszaporodása. Ezen akadékos állatok a fáknak földre hullott levelei közt és az alacsonyabb növények levelei alsó lapján élednek, de azért a fákon is elegen tartózkodnak. Czérna vékonyságig képesek magukat kinyújtani, annyira, hogy a vászon szöveteken keresztül buthatnak. E rendkívüli ruganyosságuknál és nyulékonyságuknál fogva, a legnagyobb gyorsasággal tudnak mászni, minden irányban mozogni, sőt még ugrani is. Az állatok és emberek sokat szenvednek e fertelmes férgek miatt, sőt még a madarak is, melyeknek csőrlyukaiba másznak. Az emberek, a földön tartózkodók ellen, könnyen megvédhetik magukat azáltal, hogy csizmában járnak , de a növényeken tartózkodók ellen nem egykönnyen, mert ezek nagy ügyességgel tudnak beesni az ember nyakába, s míg magukat a bőr alá be nem fészkelték, észre sem lehet őket venni. A szegény állatok még többet szenvednek e pióczák által mint az emberek, mert azok többet forognak az e férgek által ellepett helyeken, s ruházat által nincsenek védve ellenök. Ha a nap melege a földet egészen kiszárítja, ezen férgek álomra szenderülnek, s nem jelentkeznek addig, mig a szárazság tart. Eső után azonban oly mennyiségben jőnek elő, hogy a lakosok az esőt inkább piacra, mint vizesőnek tartják. Néma kutyák: Mauritius szigetén, mely öt mérföld hosszú és egy negyed óra széles körál torlaszból áll, a hajósok időnkint kutyákat hagytak, melyek ott fiatal teknősbékákkal, ezek tojásaival és tengeri madarakkal táplálkoztak, s idővel annyira megszaporodtak, hogy számuk ezrekre rúgott. Szomjukat néha esővízzel, legtöbbnyire pedig a tenger sós vizével enyhítették. E vadon állapotban az ugatástól egészen elszoktak, és ily módon hangjukat is elvesztették. Nagy csoportokban élnek együtt, és a tengeri madarakat nagy ügyességgel és oly ravaszsággal vadásszák, melyben a róka sem múlja fölül őket. A teknősbéka-tojásokat finom szaglásukkal a földben is megérzik, és onnan kikaparják. A legnagyobb rész farkát lecsüggesztve hordozza, a többiek pedig meggörbitve, vagy egyenesen fennállva. Fajuk az agár, borzeb és az új-fundlandi kutyák keverékéből áll; színük különböző, de mégsem tiszta fehér vagy tarka. Némelyek közösök befogatván hónapokig bezárva tartottak, de vad tekintetöket és szokásukat mégsem hagyhatták el, és hangjukat sem nyerték vissza. A szelid kutyák iránt sem nagy vonzalmat tanúsítanak. Kártyagyártó gép. Uj-Yorkban, Olivér és Brother urak birtokában egy igen nevezetes kártyagyártó gép találtatik. E gép képes egy óra alatt 10,000 darab kártyát vagy látogatójegyet nyomni, szétmetélni, és megszámítani. A gép a kártyapapirost egy szakadatlan hosszú tekercsről fejti le és dolgozza fel.