Vasárnapi Ujság – 1864

1864-10-09 / 41. szám - A gyümölcs eltartása. Dr. Bardocz Lajos 427. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság

.427 kos, monda a czárné, most a „coeur"-t üti „pique"el. Divat volt azon időkben az orosz ud­varnál franczia szójátékokat el­ejtegetni . ,,Coeur" francziául szivet jelent, „pique" pe­dig döfést. — Igen, mert hadvezéreink tehetlenek! Volnék csak én ott. — Ugyan legyen olyan jó, menjen oda, monda gúnyosan Orloff. — Ha ő felsége parancsolni fogja, ké­szen vagyok rá. — Ah, a tarokkpartie csorbát szenvedne ön miatt; monda tréfásan Katalin. — Hiszen az alatt vadászatokat tartha­tunk Pétershoffban ; vigasztalá a czárnöt Or­loff. S az nagyon kedves czélzás volt Kata­linra nézve.Petershoffban élte ö legvidámabb napjait. Ott ismeré meg Orloffot. Kegy teljes mosol­lyal inte Karr tábornoknak. — Nem bánom, de két hét alatt vissza­térjen. — Ah, mit két hét! dölyfösködék Karr. Ha felséged parancsolja, ma, még ez órában szánra ülök; három nap, három éjjel odaérek Bugulminszkába, negyednap rendbeszedem a kártyáimat, ötödnap megirom­ a ficzkónak, hogy én vagyok a kihívó, s hatodnap „vo­lat­"-ot adok a gazembernek, s heted, nyol­czadnap őt magát, mint magát ultimat teszem lánczra kötve felséged lábaihoz. A czárné fölkaczagott a tréfás hadvezéri műszavakon s Orloffra bizta, hogy lássa hát el a szükségesekkel a hires magát­ fogó tábor­nokot s aztán kerüljenek Petershoffba. A dolgot komolyan vették s Orloff ki­adatta Karrnak a czári parancsolatot, mely szerint ő bizatik meg a déli orosz hadsereg o a fővezérségével. Egyúttal tudata vele, hogy micsoda haderőkkel rendelkezhetik. Bugul­minszkában áll Freymann tábornok, hatezer gyaloggal, két­ezer lovassal és harminczkét ágyúval, hozzá csatlakozhatik még Cserni­cseff ezredes Szimbirsk kormányzója, a­ki másfél ezred rendes lovasságot vezet tizen­két ágyúval, s útközben fogja találni Nau­mann ezredest két zászlóalj testőr gránátos­sá­. Ezeket okvetlen magához vegye, mert az lesz seregének a magva. Karl még azon éjjel elutazott. Fő takti­kája volt a gyorsaság a hadi mozdulatok­ban. Hanem ezt a pontot, úgy látszik, hogy roszul tanulmányozta, mert nagy előképei: nagy Sándor, nagy Fridrik, Hannibal stb. szintén gyorsan utaztak ugyan, de hadsere­geikkel együtt, míg Karr elégnek találta, ha ő maga siet. A két zászlóalj testőr gránátost elő is találta az útban, kiket Orloff megindított, s azt parancsolta ezredesüknek, hogy csak siessenek utána. Minden csárdánál megállt s kérdezősködött Pugacseff felől; mindenki rémes csodadolgokat beszélt neki felőle. Karr mindenkit megvigasztalt, hogy csak várjanak, egy pár nap múlva kötözve fogja erre hozni a szörnyeteget. Karr azt hitte, hogy gyorsabban már nem lehet utazni, mint a­hogy ő szánkázott Bugulminszkáig. Pedig lehetett. Egy kozák lovas, ki vele egy időben indult el Szentpétervárról, harminczhat órá­val hamarább érkezett Pugacseffhez, Karr tábornok jövetelét és seregeinek állását tu­datni vele. Pugacseff legelőbb itt kétezer kozákot indított el, hogy a tábornok háta mögé ke­rüljenek s a hozzásiető gránátos zászlóalja­kat tőle elvágják. Karl senkivel sem állt tanácskozásba. Bugulminszkában félretolta maga elől Frey­mann kollégáját, engedje őt végezni egye­dül. Itt nem ütközetre, de vadászatra kell készülni. El kell fogni elevenen a fenevadat. Csernicseff útban volt már ezer­kétszáz lovassal és másfél üteg ágyúval, midőn azt a parancsot kapta Karrtól, hogy vesse át magát a Szakmara folyón, s állja el Puga­cseff háta mögött a viszavonulási utat, míg ő a derék­haddal szembe nyomuland rá, s akkor majd fogják egyszerre két tűz közé. Csernicseff azt hitte, hogy okos embe­rekkel van dolga, mint egyszerű osztályve­zető, sem a tábornokában nem képzelt annyi ügyetlenséget , hogy az ellenség derék­ hadát ő rá magára engedje rohanni, sem Pugacseff­ben annyi taktikátlanságot, hogy a­mig a derék hadat maga előtt látja, mindenestül egy kis hadosztály elpusztításához fogjon. És az mind a két részről megtörtént. Pugacseff engedte ellenségét szépen át­jönni a befagyott folyón, akkor egyszerre min­den oldalról rárohant, a jeget betörte a há­ta mögött, s az egész hadosztályt leapriztatá. Csernicseff harm­inczöt tisztjével foglyul esett. Ezeket Pugacseff mind, az ut melletti fákra sorba felkötteté. A tizenkét ágyút is elfoglalta. Ekkor aztán győzelem­ ittasan indult egész seregével Karr ellen. Az is sietve közelített felé. Bugulminsz­kán innen harminczhat versenyire találko­zott e két tábor egy kis kozák falu alatt. Karr tábornok elbámult, midőn a kép­zelt gyülevész helyett egy rendes hadsere­get látott maga előtt, ezredekre osztva, s ágyúkkal ellátva. Freymann azt tanácsolá neki, hogy miután Csernicseff megbízható ezredeit el­küldte magától, most a lovasságával ne so­kat működjék, hanem iparkodjék a falut el­foglalni működési alapul s gyalogságát használja a lázadók ellen. Az elbámulás sora még csak azután be­következett Karr tábornokra. Látta a megvetett gyülevészt rendes had­csapatokban, szuronyszegezve közelíteni ez­redei felé; látta a hidegvérrel kivitt mozdula­tokat egész ezredektől, a legnagyobb ágyú­tűz ellenében; látta a vakmerő elszántságot, . D­e a mivel védett állásaira rohantak, látta, hogy itt hősökre talált, a zsiványok helyett. De a mi legjobban boszanta, az volt, hogy ezek az ostobák milyen jól tudnak ágyúzni. Hiszen Szent-Pétervárott elővigyázatból nem vesznek fel kozákot a tüzérség közé, hogy ne legyen, a­ki e fegyver kezelését megtanítsa nekik, s ima ezek a tudatlanok a tegnap rabolt ágyukkal úgy lőnek, mint a­ki egész életében azt tanulta, gránátjaik már több helyen felgyujták a falut. Ennek véget kell vetni. A lázadóktól vissza kell foglalni az ágyukat. A tábornok rohamra vezényelte egész csatavonalát s tartalékát magához vonva, azzal az ellenség dereka ellen intézett egy egy eldöntő csapást. Gyalog ezredei szuronyszegezve indultak a tűzokádó telepek ellen, míg ugyanazokat másfél ezer lovasnak oldalba kellett venni. E másfél ezer lovas között nem volt több kozák, csak háromszáz. A harcz legnagyobb hevében egyszer csak különvált az a háromszáz kozák s át nyargalt az ellenséghez. (Folytatása következik.) A gyümölcs eltartása. Mutatvány dr. Bardorx Lajos ily uzsmű­ dolgozatából : „Az élelmi­szerek eltartása." I Vége: | A gyümölcsnek í>ec*illi>l­ alakban eltartás». Miképen kell a különféle gyümölcsöket becsinálni vagy befőzni, a gazdasszonyi és szakácskönyvekben van elősorolva. Ezekben azonban az élelmi­szerek eltartásának tudo­mánya ritkán van szilárd alapra fektetve. Mit, a latin konyha szolgáltat, természe­tesen kevésbbé kedveljük, mint azt, mit házi asszonyaink készítenek. És házi asszonyaink mégis sokat tanulhatnának a latin konyhá­ban. Sőt átalában nagyon kívánatos volna, hogy konyháinkon a vegytan szabályai na­gyobb tekintetre méltattatnának. Mint, tudjuk, nemcsak ugyanazon gyü­mölcs különböző válfajai között, létezik nagy különbség az abban foglalt sav tekintetében, hanem nagy különbséget találunk e tekin­tetben még ugyanazon választékban is a különböző években. A gyümölcs minősége az esztendő minémű­ségétől­ függ. Ha az esz­tendő jó, azaz meleg, akkor a czukortarta­lom nagyobb a gyümölcsben; és habár a szabad sav tartalma nem különböző is lé­nyegesen , a savanyú íz mégis háttérbe lép, mert, nemcsak több czukor, hanem több lé is van a gyümölcsben. A czukor, valamint a nedvben feloldott anyagok, főleg a mézga és pectin (bizonyos kocsonyanemű anyag) be­burkolják a savat, és nem engedik, hogy an­nak íze oly tisztán előtűnjék. Átalában a bogyógyümölcsben nagyobb mennyiségű szabad sav foglaltatik, mint a csontár- és maggyümölcsben. Ehhez járul még, hogy a bogyógyümölcsben a savanyú íz még határozottabban lép elő, mert benne a mézga és pectin mennyisége kevesebb. Az egres például czukorban aránylag gazda­gabb; 6 — 8% czukrot találunk benne, ho­lott a szabad sav csak 1 — 1­/a 0/o-íre rúg­ Mindkettő aránya ízlésünkre meglehetősen helyes. Az oldható anyagok (mézga, pectin) különösen a sárga fajoknál érezhetők ; ezek sokkal gazdagabbak e tekintetben, mint a vörösek, mialatt czukortartalmuk is cseké­lyebb, de csekélyebb aztán szabad savtar­talmuk is. Jobb esztendőkben a czukortar­talom 1 — 2 °/- tel nő, mialatt a sav mennyi­sége keveset változik. Ellenben a ribiszkénél a sav már inkább érezhetővé teszi magát E gyümölcs sok em­bernek nagyon savanyu, sőt nedve még a fogakat is megtámadja, minélfogva több­nyire czukorral eszik. Ennél az élesen ki­tűnő savanyú ízt nem egyedül a savtartalom okozza (mi a vörös fajnál 2%-tet, a fehérnél 23­,6%-tet teszen) hanem nevezetesen a ke­vésbbé kedvező arány, mely e gyümölcsben a sav és a czukor között létezik , mihez még a pectinben és mézgában a szegénység járul. Kedvező esztendőben a czukortartalom 1 ° C-tel növekedik , és ez, habár jelentéktelennek látszik is, az ízlésre mégis lényeges, mert ez által a sav és czukor közötti arány teteme­sen javul,mi 1 : 2 ről 1 : 35­­­0-re emelkedik. A meggy savban kevésbbé gazdag, mint a ribiszke, és emellett czukortartalma tete­mesen nagyobb, úgy, hogy a kettő kö­zött igen kedvező arány létezik, tudniillik 1,6%. A szakácskönyv azonban mindezen vi­szonyokra a gyümölcsök becsinálására vo­natkozó szabályainál nagyon keveset ügyel, és főleg az egyes évek ingadozásaira sem-O OJ O mit sem figyel. Itt az egész különbség kiegyenlítése a házi­asszonyra bizatik, és innen van aztán, hogy némely években a savanyúbb gyümölcsöknél, mint egres­nél, meggynél, ribiszkénél stb. a savanyú íz nagyobb mértékbeni feltűnése miatt sokkal nagyobb mértékű czukor igényel­tetik, mint a­mennyi a gyümölcs eltar­tására szükséges, és ezáltal a gyümölcs ter­mészetes savanyú íze elvontatik. Ugyanezen czélt vegytani úton sokkal olcsóban elérhet­jük, ha a sav egy részét légköneg folyadék­kal (amm­om­ák folyadékkal) semlegesítjük (neutralizáljuk.) Ez úgy történik, hogy a

Next