Vasárnapi Ujság – 1865
1865-11-19 / 47. szám - Carina Anna 47. szám / Arczképek, Hazaiak - Carina Anna (arczkép) Áldor Imre 589. oldal / Élet és jellemrajzok - A magyar képviselőház nagyterme Pesten 47. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - A pesti belvárosi plébánia templom 47. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak
47-ik szám Pest, november 19-én 1865 . Előfizetési föltételek 1865-dik évre: a Vasárnapi Ujsá«c és Politikai Ujdonsagok egyött: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. BV* Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ifj»ág és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Slausenstein és Vogler. — M Frankfurtban: Otto Hollim és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos, — és Pesten: a kertész-gazdászati ügynökség is. József-tér, 14 sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. „A tehetség, szorgalommal párosulva, mindenütt és mindig kivívja a sikert." Ez egyszerű jelmondatot, melynek igazsága mellett a történet és az élet ezer példával tanúskodik, mint legméltóbb koszorút fonhatnak azon név fölé, mely ez életrajz homlokán ragyog s mely idegenszerűsége daczára otthonos, kedves hangzású ma már a magyar közönség előtt. Hiven fejezi ki e néhány szó azon rövid, de eredménydús pálya történetét, mely Carina kisasszony első fölléptét a nemzeti szinház deszkáin a mai nappal összeköti, midőn már a közelismerés karjaira emelte s a derék művésznő a fővárosi műértők és művészetbarátok közös kegyencze, a magyar operának pedig egyik oszlopa és büszkesége. A géniusznak szárnyakat a szerencse kölcsönöz; a gyors hatás, a rögtöni siker mindig vagy legalább a legtöbb esetben erre vihető vissza. Nélküle a lángelme is csak lassan érvényesül s terhes küzdelmek, nagy munka, sok önmegtagadás meredek lépcsőin juthat föl azon magaslatra, hol a jók tapsai s a kislelküek vagy elfogultak elhallgatása egykép hirdetik diadalát. Carina kisasszonynak szintén ez utóbbi sors volt osztályrésze nálunk. Szerényen és igénytelenül, zaj, lárma és reklámok nélkül jelenve meg köztünk, lassan és egyenkint kelle mindenkit meghódítania a páholyok vendégeitől le, a földszint állandó barátságu közönségéig s föl a tapsok és kihívások döntő befolyásával büszkélkedő karzatig. Sajátos jellege a magyarnak, hogy a kit megszeret, bármi pályán működik, bármi égalj alatt született s bármely nemzet nyelvét beszéli is az, ugy tekinti, mint hozzátartozót. E szeretetet, e ragaszkodást azonban nem oly könnyű kivívni. A magyar nép le a legalsó rétegekig, a legutolsó napszámosig kivétel nélkül megegyezik abban, hogy a Carina A 1111 a szellemi nagyság és nemzeti érzés varázserővel hat szivére. E kettő elég, de e kettő kell is, hogy lelkét-vérét áldozni kész legyen éretted. Ama nagy népszerűséget, mellyel Carina jelenleg bir, soha sem érendette el, ha csak művészete ragyogását s nem egyszersmind szive vonzalmát hozta volna közénk. Mily nagy és méltó szerepet visz nálunk a hazafiság, épen e vele érezteték leginkább első föllépései alkalmával. Azonban ahelyett, hogy elfordult volna ezért tőlünk, a kiváló lelkek szokásaként inkább ösztönt és buzdítást merített abból. ,,A mely nép ugye tud szeretni , annak rokonszenvéért érdemes küzdeni", ez lett jelszava és törekvése, melyet alig néhány év múlva, ma a legteljesebb siker koszorúz. Carina szívben, érzésben, sőt nyelvünk elsajátításában is „magyar művésznő" jőn, ki hozzánk és színpadunkhoz feláldozó szeretettel ragaszkodik, s mint ilyen, méltán bírja a közönség osztatlan tetszését. Carina házi élete elvonult, csöndes; művészetének és művészetében él ő egészen. A legnagyobb gonddal és aggályos lelkiismeretességgel készül előadásaira, egy nagyszabású szerepre épúgy, mint egy dalra, melyet a philharmonikus vagy valami jótékony czélú hangversenyen vállalkozik előadni. Mindig is ilyen volt s azért életrajzi adatai nagyon kis tért igényelnek. Carina Anna 1839-ben november 15-én született Bécsben. Atyja nyugalmazott kormányszéki tanácsos volt, a család régi nemes származású. Hét testvére van; ezek egyike hosszabb ideig lakott Magyarországban , mint államhivatalnok Pécsett, aztán Sopronban, végre Kassán. Carina k. a. kitűnő nevelésben részesült. Beszél francziául, olaszul, angolul, németül s szorgalommal tanulja a magyar szót, melyet legkedvesebb nyelvéül vall. Előbb zongorajátéka által tűnt ki, s Pacher, Bécs egyik hires zongoramesterének legkedvesebb tanítványa volt. Utóbb a bécsi conservatorium növendékei közé fölvétetvén, itt Marchesi egyik legkitűnőbb tanítványa volt; tanulmányait Uffmann hires énekmester oktatása mellett végezte be. 1862-ben Würzburgba jön szerződtetve, hol alig lépvén föl négyszer, már Németország legtöbb udv. szinházaitól igen előnyös föltételek mellett szerződtetési ajánlatokat kapott (igy Drezda, Stuttgart, Darmstadt, Kassel, Berlinből stb.), azonfölül vendégszerepelt Darmstadt, Wiesbaden és Mainzban. 1862-ben Majnai-Frankfurtba primadonnául lőt szerződtetve, honnan 1863-ban, tetszésétől függvén a berlini udvari és a pesti nemzeti szinház között választani, ez utóbbinak adta az elsőséget s azóta egyik ékessége ez intézetünknek, melyhez olyan vonzódással viseltetik, hogy ezen egész idő óta nemcsak elmenési szándékot nem nyilvánított, de még vendégszerepelni sem ment. Carina Anna. — (Fénykép után.)