Vasárnapi Ujság – 1868
1868-09-27 / 39. szám - Torma Károly 39. szám / Arczképek, Hazaiak - Torma Károly (arczkép) 461. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kaufmann repülő gőzgépe 39. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
39-ik szám Pest, szeptember 27-én 1868 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. g/P" Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott pettt sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 uj krajczár. Midőn a magyar történetkedvelők figyelme Erdély fővárosa Kolozsvár felé fordul hol hazánk történetirói s búvárainak egyesülete, a magyar történelmi társaság épen napokban tartó rendkivüli nagy gyűlését nem lesz érdektelen s időszerűtlen Erdély jeles tudósai közül azon férfiúnak arczával s élete főbb vonásaival megismerkednünk, bár nem a szoros értelemben vett történetirás, hanem annak egyik fő segédtudománya a régiségtudomány (archaeologia) terén tette nevét ismeretessé s tekintélyessé, s e tudományban, mely hazánkban az ujabb időbén oly nagy lendületet nyert, az első rangú tekintélyek egyikévé emelkedett. Torma Károlyt értjük, a magyar tud. akadémia tagját s jelenleg Belső-Szolnokmegye főispánját. igen Azon kevés — kivált nálunk kevés számú emberek egyike ő, kik már nagyon fiatal korukban megnyerik s megérdemlik a valódi tudós nevet. Szerteszét ágazó s sokfelé kapkodó mivelődésünk többnyire felületes s ritkán gyümölcsöző szórakozásaitól a mélyebb tanulmányozás felé fordulva, a szakember alaposságával mivelte, kora ifjúsága óta azon tudományágat, melyet kedvelete kiválasztott magának. Nem élődött, a mások tanulmányaiból és felfedezéseiből, hanem önálló tanulmányokat tett maga s már eddig is nem egy azelőtt tisztázatlan kérdést hozott tisztába, s nem egy felfedezést tett, mi a tudomány évkönyveiben helyet és érdemkoszorút biztosít számára. Igaz, hogy tere nem volt háládatlan. Erdély fia, azon Erdélyé, mely nem kevésbbé gazdag a történelem, mint a természet kincseiben. Hol minden nyom a múltról beszél, s a történelmi kor szürkülő hajnaláig int vissza, hol a római birodalom, meg a dák uralkodás beszélő emlékei hevernek szétszórva úton és útfélen vagy a föld mélyében, a városok s falvak, kőutak és várromok alapjaiban: a régiségbuvár szorgalmas T ürin a Károly, és kitartó munkássága s tudomány vezérelte szemlélődése nem maradhat meddő. Az anyagban nincs hiány, csak alapos történelmi ismeret s kiváló történelmi ész kell hozzá— s Torma Károlyban ezek nem hiányzanak. A tudomány ösztöne mellé Torma Károly a származás és neveltetés által a hazafiság nemes lángját nyeré. Oly apának fia, ki Erdély alkotmány-harczaiban a legalaposb képzettségű jogtudók s legszilárdabb jellemű hazafiak egyike;korán fölébredt s kifejlett a fiúban is a hazafiság s szabadelvűség, s ő szintoly fiatalon adta jelét hazafiságának, mint tudományosságának. Életrajzának itt következő vázlatos vonásai meg fogják erről győzni az olvasót. Torma Károly 1829-ben, deczemb. 10-én született Kudán Belső - Szolnok megyében, melynek atyja József, Veér Farkassal együtt, volt egyik vezérférfia s több országgyűlésen szabadelvű ellenzéki követe. Gyermeki tanulmányait az apai háznál kezdvén meg, a gymnasiumi tanfolyamra, részint közelség, részint a német nyelv gyakorlata tekintetéből Beszterczére vitetett, a szászok virágzó ev. gymnasiumába. Pár év múlva Kolozsvárra ment át, hol előbb a gymnasiumot, azután a bölcsészeti és jogi tanfolyamot is, mind kitűnő sikerrel, végezte. 1848-ban atyja mellett mint követi irnok s gyakornok jelent meg az akkor utolsónak tartott erdélyi külön országgyűlésen. Atyja, maga is jeles jogtudós s a mellett történetnyomozó, fiát korán bevezette mind a politikai életbe, mind a tudományba, s az ifjú már ekkor nagy reményekre jogosította atyja barátait s ismerősit, mely remények azután egész mértékben beteljesedtek. Az 1848-ki események azonban minden jóravaló magyar ifjúnak csak egyetlen pályát hagytak nyitva: a katonait. A törvényhozó teremben és a kormányon az öregek bölcseségére volt szükség, de az ifjakat — bárminő szellemi tehetségekkel voltak is fölruházva — a haza fegyverre szólította. Torma Károly is honvéd lett, s mindvégig részt vett a táborozásban. Hadtestét a vég Zsibónál érte el, ott tette le a fegyvert. Szerencsésen megmenekülvén besoroztatástól, 1855-ben meg anősült, s visszavonulva a világtól s a közéletnek a hazafiaktól akkor úgyis elzárt sorompóitól, falusi jószágán a gazdasággal és a tudományokkal foglalkozott. Huszonnégy éves volt s az élet egy egész tettdis szaka állt már háta mögött. A genius más mezőkre hivta. Gazdasága kevésbbé foglalta el s töltötte be lelkét, mint kedvencz tanulmányai s búvárkodásai. Ezek eredményével, archaelogiai leveleivel, először a Kolozsvári Közlönyben lépett a világ elé s ragadta mindjárt magához a tudósok figyelmét. Második ter TORMA KÁROLY. la VS.