Vasárnapi Ujság – 1869
1869-11-21 / 47. szám - A hirkániai sivatag. Vámbéry Á. 642. oldal / Általános nép- és országisme - Illyés Bálint: Változik itt minden 642. oldal / Költemények
.642 Ennyit főbb vonásokban az iskola körüli munkálkodásáról. Lássuk most másféle tevékenységét, mely már átalánosabb, de alapjában mégis az iskolákra ható volt, s ez: irodalmi működése. Első, figyelmet ébresztett, fellépése egy polemikus dolgozat volt 1836-ban, a „Tudományos Gyűjteményiben, mely immár irodalomtörténeti ténnyé vált, miután abban indult meg először magyar földön a hegeli bölcsészet. Németh János, a pápai tanszéken elődje, kikapkodott töredékeket közölt kéziratából a „Tud. Gyűjt."-ben, mely támadást Tarczy diadallal verte vissza, habár rész következményeit sejtette is. Nemsokára ugyanis kitört ellene a „szent vizsgálat", mely az „istentagadó" hegeli elvek hirdetését botrányosnak vélte Márton utóda szájából, s Erdélyiként megtörtént az, hogy egyenesen a bölcsészek által lett eltiltva e tan hirdetésétől azon egyén, ki „azt világhírében fölfogva else tanította, miért a tudományos világ háláját ki is vivta magának." Tarcz ekkor vissza is vonult e tanszéktől, mert a Krug féle philosophia előadására nem voltak képesek rávenni, de kézirata ma is megvan s ifjabbkori működésének egyik kedves emléke. 1838-ban adta ki Természettanát az alkalmazott mathezissel egyesülve, két erős kötetben, Veszprémben s a pápai uj nyomdában, melyért még azon év szept. 7-dikén levelező tagjává választotta az akadémia, sőt munkáját kijelölte a 200 aranyos nagy jutalomra is. E műnek második kiadása 1843-ban látott napvilágot, a mikor aztán a nagy jutalmat valóban meg is nyerte. Harmadik újra dolgozott s bővített kiadása most van sajtó alatt s 1870-ben az egész megjelenik. 1838-ban jelent meg még tőle Népszerű égraj , A német nyelv paradigmái; 1839-ben Gyöngyök a német költészetből czimü ifjúsági német olvasókönyv, melynek 1863-ban már 3-dik kiadása volt közkézen. Ugyanekkor (1839.) adta Elemi ismeretek a természettunányból s Elemi számtudomány czimü munkáit, mikért 1840-ben már akadémiai rendes tag lett, mely alkalommal székét a természettani észtanról cz. értekezéssel (Évkönyvek, V köt.) foglalta el. 1841-ben adta ki a Tiszta mértan elemeit, mely azóta szintén több kiadást ért. 1843-ban a népkönyvkiadó-egyesület jutalmazta 50 aranynyal Népszerű természettanát, melyet 5 füzetben ki is adott, s melynek 1800 példánya két év alatt elkelt. 1844-ben jött ki tőle Kis természettan 3 folyamban, Földtan stb.; szerkesztette több évig a pápai naptárt, melyben népies modorban tartott csillagászati s fizikai czikkei voltak; dolgozott a Tudománytárba észjogi s természettantörténeti czikkeket, az Athenaeumba, Figyelmezőbe, Társalkodóba stb. E mellett a természettani műszavak alkotásában is tevékeny volt, amennyiben számos szót készített, ami átalános használatban van, de szerzőjükre ma már senki sem gondol. Még 1837-ben nyert a Kisfaludy-társaságnál egy széptani művével jutalmat, melyben a dráma hatását és literatúránk drámaszegénységét fejtegeti (Évlapok, I. köt.), mely szakbeli munkásságát a művészetek iránti meleg érdekeltség fejti meg. Ujabb időben is több munkája nyert pályadijat, s ezenkívül a protestáns tanügyi mozgalmakban tollal s szóval igen élénk részt vett. Magánéletéről keveset szólhatunk. Mindenki iránt szives, előzékeny egyént találunk benne, s e mellett igen ügyes és tapasztalt gazdát, kinek a pápai határban mintagazdasága van. A rendkívül élénk, fürge tanár , böröllői majorságából jár be nyáron előadásokra, s idejének nagy részét ott és szőlője s gyümölcsöse válogatott fái közt tölti. Mint tanáron semmi hanyatlás nem tapasztalható. Mi, akik 4—5 év előtt voltunk tanítványai, ép oly érdekes, vonzó és ritka szép előadásról beszélhetünk, mint a 25—30 év előtti tanítványok. Benne a 62 éves embert senki nem keresné, s a bámulatosan konservált test mellett nem is kereshetné. Óhajtjuk, hogy e hasznos élet még sokáig föntartassék a tanügy, irodalom és átalában a közművelődés szolgálatára! Eötvös Lajos: Változik itt minden ... Változik itt minden . . . koszorúját a föld A tavasz kebléről ősz ölébe dobja . .. Lágyan ring a szellő, — majd haragja felhők Szilaj paripáit kergeti robogva. . . . Változik itt minden ... a könyből szivárvány, S a mosolyból bánat rezgő könye válik . . . Csak te maradnál-e, mint a néma bálvány, — Te ne változnál-e, oh ember, halálig? Szép tavasz mosolyog feletted is ... ne hidd, Hogy örökké tartson ifjúságod éke! Vágy, remény, szerelem, mi édesen hevit, Alig veszed észre, hogy magát leélte. Tarka képzetidnek hímes lepke-szárnya Összezúzva, törve, — alig-alig szállhat. Tűnik, tűnik a nap, — és növekszik árnya, S homlokodon megül, mint sötét búbánat! Változik itt minden . . . Mit teremte egy kor: Szépet, nagyot, dicsőt, — elnyeli a másik. Épit, épit ez is, — tán fölépül egykor? — Hasztalan! — felé már a sir szája ásit! Nem is vár időre, — maga őrli a fát A parányi féreg, hogy omoljon porba . . . Maga dönti le az ember a szent oltárt, Melyre annyi égő áldozatot horda. Változik itt minden . . . kit ma zeng az ének, Holnap a gyalázat mocsarába dobva . . . S hol a máglya égett, — Hussznak, Galilének: — Ott emelkedik ma a dicsőség szobra. — Egy marad örök csak, — minek vége nincsen: önzésed oh ember! — mely mindent besároz... S a te nagy szerelmed, oh hatalmas Isten! Mely fölemel ismét a porból magához. Illyés Bálint: A hirkániai sivatag. Irta VÁMBÉRY ÁRMIN. E név alatt azt a nagy földterületet szokták érteni, mely kelet felé a Káspi-tenger keleti partjaitól az Oxus bal partjáig, dél felé pedig az Aral-tótól Afghanisztánig és Persiáig terjed. Legnagyobb hosszúsága mintegy 600, szélessége majdnem 400 angol földrajzi mild. E roppant nagy terület majdnem egészen pusztaságnak mondható, egyrészről földének sivár, terméketlen minősége következtében, másrészről meg az állandóan letelepült lakosság teljes hiánya miatt is; elannyira, hogy a földgömb e részén való lakásnak, a hol az ember néha két-három hétig folytonosan utazhatik, amíg egy embertársára vagy valami lakhelyre akad, — már csak a gondolata is borzasztó. A sivatag földrajzi képének változatossága egyenlő arányban áll annak nagy terjedelmével. A Kaspi-tenger keleti parthosszában a talaj vagy kemény agyagból áll, vagy kövecses, és lapályosságát csak a Nagy- és Kis-Balkán szakítja meg némileg. Kissé tovább lefelé a szem gyakran találkozik a homok-halmok ama végtelen sorával, melyek két-háromszáz lábnyira emelkedvén, a legborzasztóbb és legveszélyesebb akadályul szolgálnak az utazóknak, részint feneketlen, finom homok rétegeik által, melyek tova siklanak az emberek és tevék lábai alól és igy a biztos állást és járást majdnem lehetetlenné teszik, részint pedig magasságuk és fekvésük folytonos változása miatt. Egy mozgó halom - lánczolatnak már csak a gondolata is elég különös ugyan, de mindazáltal tény, hogy a legtapasztaltabb utazó is kénytelen biztos ösvényt követni a hirkániai pusztaságon keresztül, mert igen gyakran megtörténik,hogy hosszú dombsorra talál ott, hol néhány nappal azelőtt szilárd alapú sima térséget látott. E rettegett kumlukok (homokos helyek) kezdetét a homokos felület gyönge hullámzása szokta elárulni; ez mindegyre sűrűbbé, gyakoriabbá tesz s anélkül, hogy észre vennők az emelkedést lábaink alatt, mikor egyszer csak visszafordulunk, azon vesszük magunkat észre, hogy egy domb tetején állunk. Bármilyen visszariasztó kinézése van is e borzasztó sivatagnak az idegen szemlélőre nézve, a természet e sötét átka még inkább megrettentené, ha némi szegényes, csenevésző növényzet, mely sivár mint az a föld, melyen tenyészik, meg nem csalná a kínosan unalmas időnek csigaléptekkel haladó perczeit. Itt egy hosszú gyepterületet látunk, melyet a természet szeszélye hozott létre a pusztaság közepette. Sötétzöld szine van, de élete nem tart sokáig; ápril közepén kibúvik és már a következő hónap kezdetével majdnem egészen elszáradva és összeúszva találjuk. Amott meg csodás alakú növényeket fedezhetünk fel, amint a kiszáradott agyagos talaj repedésein keresztül utat erőszakolt magának. A vad muroknak és reteknek bizonyos neme tenyészik ott; ehető mind a kettő, de ha belőle enni akarunk, előbb ki kell ásnunk azokat; gyökerestől kirántani hiába kísértenek meg, e kísérlet mindig eredménytelenül maradna. A homoksivatag nem oly meztelen, mint egyelőre gondolnók. Nagy részét cserjeszerű fák fedik, melyek néha 10 — 15 lábnyi magasak, de törzseik nincsenek; meglehetősen sűrű ágaik majdnem csak a földből nőnek ki, s a fák oly lazán állnak a talajban, hogy egy rántásra majd mind kijőnek, s ha meggyújtjuk azokat, kevés vagy épen semmi füst mellett gyorsan hamuvá égnek. Átalában véve a hirkániai pusztaságot nem lehet összehasonlítani Észak - Afrika vagy Közép-Arábia sivatagjaival. Mert az utóbbiak például, miként újabban bebizonyult, a pusztulás jellegét inkább az ipar elhanyagolása vagy teljes hiánya következtében viselik magukon, mintsem természeti mivoltuk miatt, és ha e század franczia, német és angol utazóinak leírásaiból ítélünk, ezek bizonyára hozzáférhetőbbek s kevésbbé veszélyesek, mint a most szóban levő sivatag. Nem tekintve az időjárás mostohaságát — mert a hévmérő nyáron 120 ° Fahr-on is felül megy, míg télen kegyetlen fagyok vannak, s metsző, hideg szelek vad orkánok gyanánt sepernek végig a sivatagon északkeletről. — az utazó még csak mentve hihetné magát a természet borzalmasságaitól, ha az emberek — értem a kóbor turkomán rablókat, kik bizonyára ragadozóbbak és kegyetlenebbek Nubia oroszlánainál — ezer meg ezer veszéllyel nem hintenék be útját. E körülmény következtében egyetlen karaván sem bátorkodik áthatolni a hirkániai sivatag valamely részén, ha csak turkománok nem kisérik. Ez ugyan olyan formán hangzik, mint mikor a káposztát a kecskére, vagy a hájat ebre bízzuk, de még ekkor sem vagyunk biztosak afelől, hogy vajjon nem fog-e rajtunk ütni valamely, a mi kíséretünkkel ellenségeskedésben élő törzs, mert a turkománok között örökös viszály uralkodik. S aztán meg a turkománokkal vívatni szokott küzdelem nem is hasonlítható össze semmiféle más ellenségével. Mert itt nemcsak a haláltól kell félnünk, itt valamely összekapásnak szerencsétlen kimenetelét rabszolgaság is