Vasárnapi Ujság – 1869
1869-06-27 / 26. szám - Lengyel ravaszság. (Történ. beszély.) Francziából Feleki József 350. oldal / Elbeszélések; genreképek - Petőfi Sándor hátrah. költeményeiből: Már mi nékünk ellenségünk 350. oldal / Költemények
350 nem térhetett, — bizonyos tekintetben ott , folytatta életét, ahol egy év előtt elhagyta volt: t. i. kelet társadalmi, politikai és diplomatiai viszonyainak tanulmányozásánál.Epen annyi kitartással, mint élénk érdeklődéssel vetette magát Kelet összes életének mélyebb tanulmányozására; e tárgyhoz nagy előszeretet, vagy sejtelem kötötte, hogy itt fog évekig működni még. 1851-ben Angliába ment. A katonai tudományok elméleti tanulmányozására adta magát azon buzgalommal és erélylyel, mely szives szellemét jellemzi: bármibe kezd, belemélyedni s alaposan, behatólag és kimeritőleg megismerni azt. Politikai, diplomatiai s egyre gyarapodó katonai ismereteit önfentartására hasznosítandó, a hírlapirodalom terén kezdett működni s pedig oly sikerrel, hogy a nagy világlap, a „Times" munkatársa lőn, mely öt, a ritka képzettségű s széles látkörű fiatal férfiút (még akkor 30 éves sem volt) az épen kiütött keleti háború szinhelyére küldötte, mint rendes levelezőjét. Bármennyit beszéljünk a journalistika fontosságáról s bármennyire érezzük is azt a magunk itthoni szűk körében, alig lehet fogalmunk egy oly világlap fontosságáról, mint az angol „Times." Évek és évtizedek hosszú sora óta, rendületlen tekintéllyel, az egész mivelt világ által olvasva, szerepel e lap, mint események, kormányok, államok bírája. Képviseli mintegy Anglia világhatalmát, mely mind az öt világrészben döntő súlyra emelkedve, irányt ad mindenütt s az események mérlegét súlyával jobbra vagy balra billenti. A „Times" az angol magaspolitika személyesitője, mely legátalánosb nagy vonalaiban nem változik a napi politika, a whig és tory többség s kormány változásaival, hanem tisztán angol szempontból ítél meg mindent, a pártok fölött bizonyos objektív nézetekre emelkedve, a napi politika hullámzásain felül, hatása csak annyival nagyobb. S épen nem példátlan, hogy idegen kormányok sokszor rendkívüli áldozatokra volnának készek, csakhogy ügyek s érdekekben egy czikk, egy kis jegyzék jelenjék meg a „Times"-ban. De a „Times" egyedül Anglia valódi, világ-érdekeinek képviselője, azt közli, amit ez érdekekkel megegyezőnek tart s támogatja vagy megtámadja a kormányok politikáját e mérték szerint. Egy ily lap az, mely Éber Nándort rendes tudósitóul küldötte a keleti háború szinhelyére, melyben mint tudjuk, egy oldalról az oroszok, másikról a török s mint ennek és az európai egyensúlynak védői az angol és a franczia vettek részt. Éber, a színhelyre érkezve, először is a török sereghez csatlakozott, mely Omer basa vezérlete alatt a Duna-vonalt védte az oroszok ellen, s ott minden nagyobb ütközetben részt vett. A hírlapírói toll mellett ugyanis, karddal is kívánta szolgálni azon ügyet, melyet Európa békéje, súlyegyene, sőt szabadsága ügyének ismert föl. Azon ponton álltak a világesemények, hol Napoleon ama híres mondása szerint „50 év alatt egész Európában a kancsuka , vagy a respublika lesz uralkodó" — ha nem is a végleges eldöntésnek, de az egyik vagy másik irányába való határozott indulásnak kellett történnie. Anglia és Francziaország nem épen csak a törököt védték, hanem egész Európát, hogy az orosz ne tehesse nyakára a lábát a ledöntött Konstantinápolyban. Eber, a török táborban Fuad basával megismerkedvén, őt Epirusba és Thessaliába követte, s általa tábori főnöknek neveztetett ki, ezredesi ranggal, és sikerrel vezette a harczot a betört görög csapatok ellen, forgatva folyvást a tollat is, mikor a kard pihent. A háború bevégeztével, melyben mindvégig s nevezetesen Sebastopol ostromában is tevékeny részt vett, huzamosabban keleten maradt még, mint a „Times" keleti levelezője. A dunai tartományokban elég anyaga maradt még a politikai érdeklődésnek. A keleti kérdés a háború által nem oldatott meg, csak elnapoltatott megoldása. A gyúanyagok, a béke őrizete alatt, de felhalmozva maradtak. A fejedelemségek, Szerbia, Montenegro, a görög tartományok, maga Görögország, Kréta — megannyi kényes pontjai Európa e mindig fájó, beteg tagjának, keletnek, melyen folyvást ott kell hogy tartsa szemét s kezét az európai diplomatia, s annak fő intézői, Francziaország és Anglia. 1859-ben Olaszországban találjuk Ébert. Most nyílt alkalma, az európai érdekek mellett saját hazája közelebbi érdekeit közvetlenül is szolgálnia; a mellett, hogy a franczia és olasz főhadiszállásokon mint a „Times" levelezője tartózkodott, egyszersmind a magyar komité megbízottja is volt s részt vett a magentai és solferinói döntő ütközetekben. A villafrankai béke után sem maradt tétlen a magyar érdekben. Garibaldi nagy vállalatához csatlakozva, részt vett Türrel együtt a szicziliai dicső és eredménydús expeditióban s nevezetesen Palermo bevételében is. Dandárparancsnokká neveztetvén ki, az első alakítandó dandár parancsnokságát vette át, s oly sikeresen vezette azt, hogy Capua előtt, a szintén parancsa alá rendelt magyar légióval együtt az döntötte el a végső csatát. A hadjárat befejeztetvén, lemondását az olasz seregnél beadta. Ettől kezdve 1867-ig, illetőleg az osztrák-porosz-olasz háborút befejező békéig, Angliában, Franczia- és Olaszországban működött, részint hirlapirói szerepét folytatva, részint politikai és diplomatiai ismereteit s összeköttetéseit igyekezve fölhasználni Magyarország érdekében. Alkotmányunk helyreállításának ténye gyökeresen megváltoztatta a külföldön élő magyarok helyzetét s politikai törekvéseit. A nemzet kibékült az uralkodó házzal s forradalmi aspiratióknak, külföldi invásió létesítésére való törekvéseknek többé sem helye, sem értelme nem lehetett. A koronázás után Éber is visszatért hazájába, s bár a „Times" levelezői tisztét, mellyel hazájának is legtöbbet használhat, megtartotta (s örülhetünk, hogy nemzetünk érdekeinek is oly kitűnő, hazafias és tekintélyes képviselője s szószólója van a világlapban, mint Éber Nándor), de elhatározta, tehetségeit s tevékenységét ezentúl kizárólag hazájának s a reform-politikának szentelni. Annyi tapasztalással, oly széles látkörrel, európai eszmékkel, mint ő bir, valóban kitűnő szolgálatokat tehet e tehetséges és tevékeny férfiakban, feladatához képest bizony nem tul gazdag hazának. Néhány hirlapi czikke, alaposság s emelkedett szempontok által csakhamar föltűnt. Az anyagi téren a magyar-angol bank alapításában való tevékeny részvét által tüntette ki magát. S összehivatván az országgyűlés, miután Szék város, Erdélyben, képviselőjéül óhajtotta, elfogadván a jelöltséget egy kitünő programm-beszéddel, melyben a közjogi alap mellett határozottan nyilatkozik s követendő politikánkat és a reformokat hangsúlyozza, ott nagy többséggel képviselőül megválasztatott s belépett a törvényhozásba, melynek kétségkivül hasznos és tevékeny tagjai közé fogr tartozni. —á— Petőfi hátrahagyott költeményeiből.*) Már mi nékünk ellenségünk... Már mi nékünk ellenségünk Egész világ, látom én; Szegény magyar, beh magad vagy Ezon a föld kerekén ! A kivel mi megosztottuk Asztalunknak ételét, Ruháinkat, hajlékunkat, Éhenkórász volt elég. A ki hozzánk jőne mostan, Bajainkat osztani, A ki velünk kezet fogna, Nincs barát, nincs atyafi. No de semmi, jó az isten, Úgy lesz, ahogy lenni kell; Hagyjanak el csak magunkat Mi magunk ne hagyjuk el, És mi nem hagyjuk magunkat, Mig lesz egy kéz és egy kard: Fogadom azt, hogy megbánja, A ki bántja a magyart! Hosszú a mi türelmünk, de Ha egyszer kifakadunk, Akkor aztán hosszú ám és Rettentő a haragunk. Tudhatják az ellenségink Mint viselünk háborút, Ha pedig már elfeledték, Jól van, majd eszökbe jut. Ugy elütjük-verjük őket, Ha türelmünk megszakad, Hogy magunk is megsajnáljuk Szegény nyomorultakat! (Pest, 1848.) Lengyel ravaszság. (Történeti beszély.) (Folytatás.) E lelkesedés kevés idő múlva egészen lecsillapult egy közbejött esemény által, melyet higgadtan tekintve a dolgot, mindenki előre láthatott volna. A határőrző, azaz: azon egyéniség, ki e kötelességet Lada fia helyett becsülettel teljesité, egy napon kétségbeesve jelentette, hogy az ellenség serege a birodalom határain betört. Számra nézve husz gyalog és husz lovas volt, brandenburgi egyenruhába öltözve. Az ügy komoly jön. Hirtelen elfutottak Panne Itermanért, de ezt urának szőlőiben oly elmerült állapotban találták, hogy le kellett mondaniok azon képzelődéseikről, hogy az ellenség fejeit miként fogják levagdalni. Maga a főnök nyeregbe veté magát s embereinek tizedével jól-roszul felfegyverrkezve az ellenség elébe sietett. Panne Onoufri, ki egy kissé beszélte a német nyelvet, az ellenséghez küldetett követ gyanánt; nemsokára visszatért, s jelenté az övéinek, hogy a választó fejedelem emberei Lada fejedelemségnek főnökét akarják elfogni, s még pedig azért, mert a porosz hivatalnokkal oly lealázó módon bánt. Ladát e felelet rémítően felbőszité; kis csapatját csatarendbe állította, s az ellenségnek neki rontott. Odin vitéz fiai, készületlenek levén a támadásra, az első ütközés után hátrálni kezdtek, csakhamar megzavarodott a szép rend s a legnagyobb zűrzavar támadt közöttük. Ezalatt Kerman fővezér magához jővén mámorából s meghallván a történteket gyorsan egybegyüjté katonáit s a kastély kertjén keresztül vágtatva futott azon helyre, hol számítása szerint az ellenségnek tartózkodnia kellett. A legjobb perczben *) Petőfi e költeményét is hátrahagyott saját kéziratából közöljük, mely egykori nejénél volt, s most fia birtokában van. Szerk.