Vasárnapi Ujság – 1870
1870-12-11 / 50. szám - Eredeti levél Ausztráliából. Török J. 643. oldal / Eredeti levelezések
Seydlitz villámgyorsan lova hasába vágta sarkantyúit, s a vízbe ugrott; szerencsére semmi baja sem történt, s a kísérethez csatlakozva, üdvözlé katonásan a királyt mondván: „Felséges ur! ez a feleletem." A lovasság vezérlete hadban igen nehéz. Csupán ott alkalmazható, hol a földszin kedvező, lőhatása nincs, s ezért védelmi harczra nem használható, a támadást is csak akkor állja ki, ha szembe menve fogadhatja azt. Fegyverbecsülete egy visszadobott rohama által nem szenved csorbát. Mert igen gyakran megtörtént lovasságnál, hogy szétverten, rendetlenségben űzetett el a harcz helyéről, de magát újból összeszedve visszatért és győzött. Ennek oka mozdulatainak gyorsaságában rejlik. A lovasság ép oly szükséges egy megvert hadsereg visszavonulásának fedezésére, mint a diadalmas üldözés folytatására. Egy megtört hadsereg könnyen megsemmisíttethetik, különösen, ha az ellen nagyszámú lovassággal üldözi. Emlékezzünk csak a porosz sereg üldöztetésére az 1806-iki jénai ütközet után, vagy a franczia seregre Waterloo után, hol számos visszavert rohamaiban a franczia lovasság tönkre ment volt. A lovasság rohamának lökemét sebességgel, meglepéssel s önbizalommal kell kivinni és teljesen ki kell azt zsákmányolni. Nincs abban kétség, ha rohamra egyszer már a parancs ki van adva, az óvatosságnak vége s rettenthetlenségnek kell o o O helyet adnia. Ha a lovasság lovaglásban gyakorlatlan, nem is félelmes. 1812-ben Napoleonnak körülbelöl 10,000-nyi gyakorlatlan lovasság volt Moskauban. Ezek századok- és zászlóaljakba osztattak s mint a gyalogság fegyvereztettek fel; azonban már a visszavonulás harmadik napján ezen egész fegyvernem feloszlott. A lovak valójában oly fontosak, hogy a lovasságnak létszáma nem a lovasok, hanem a lovak mennyisége szerint számitható. A lovasnak több értelmiséggel és képzettséggel kell birni, mint más fegyvernembeli hatóságnak. Előőrsi, őrjárati s kémszemlészi szolgálatban egészen saját eszére van hagyatva. Mi hasonló mérvben gyalogságnál és tüzérségnél sohasem fordul elő. E helyen felemlitendőnek találom Rosser Tamás konföderált tábornok, egyik legkitűnőbb lovasvezér egy levelének következő részét: „Oly lovasság, mely nincsen kellően kiképezve és jóravaló tisztekkel ellátva, minden körülmények közt értéktelen. Ugyanez áll más fegyvernemről is, de nem oly mértékben mint a lovasságról, mivel a lovasnak egyidejűleg kell feltüzült lovat vezetni és fegyverét az ellenség közvetlen közelében használni, míg gyalogság és tüzérség kisebb vagy nagyobb távolságból vivják a harcot." " " U. G. Eredeti levél Ausztráliából. New-South-Wales állam, Sydney 1870. szeptemb. 28. T. szerkesztő ur! A múltkor Sin-Franciskóból tudósítottam önt, érdekes utamról, az észak-amerikai államokon keresztül óczeántól óczeánig vezető Pacific-pályáról , s említésbe hoztam a kaliforniai világhírű nevezetességeket, mint: az arany-bányákat, melyek évenként 120.000,000 frt értékű aranyat, a higany-bányákat, melyek jelenleg 20,000 üveggel (per 67/2 font; 1 fontára 65 cent.) termelnek, — de képes volna itz annyit is adni maga a neio-almadeni bánya, de feleslege miatt becsét vesztené, s azért most csak 450 ember dolgozik benne (1861-ben 1025-en dolgoztak s 48,000 üveggel került ki). Szólottam a calaverasi óriási veres fenyőkről (Washingtonia Griganteáról), melyeknek legnagyobbika 403 láb magas s átmérője 36 láb volt ,,az erdők atyja" név alatt, de,vannak kevéssel vékonyabbak nagy számmal. (Épen indulásomkor olvastam egy táviratot a san-franciskói ,,Abend-Post"-ban, Stocktonból, hogy ott a környékben egy farmer erdejében több oly nagyságú, sőt nagyobb fákat is fedeztek fel, a Nevara-hegység egyik mély völgyében.) Továbbá megemlékeztem a csodaszép Yosemite völgyről, óriás szirtfalaival (1500, 3000 láb magas) nagyszerű víz-zuhatagjaival, s különféle fajú ásványvizeivel; a Coast Rang és Geyserek s ásványos hő forrásokról. Az arany-országot s San-Franciscót az Arany kapun által hagytuk el, mely az öblözetet magas szirtfalak által zárja el a sik tengertől, melyre keskeny szoroson keresztül juthatni ki, két oldalt hatalmas várdák védelmi alatt. Előttünk terült el a csendes óczeán, valóban alvó hullámaival, tükörsima felületén — mint hattyú a tavon — úszott kisebb rendű (1500 tonnás) gőzösünk: „Ajax." Kalifornia ködlepte hegyei hamar eltűntek,ide a köd és borulat három napig kísért a tengeren. Majd aztán kiderült az ég, mosolygó verőfény ragyogott felettünk e az apró sodru hullámokon, melyeken különféle halak eviczkéltek s játszadoztak; felettünk s körültünk hojszák úsztak a levegőben, repülő halak csapkodtak a hullámokból fel s 20—30 ölnyi távolságra repülve, merültek el ismét a vízszin alá; a levegő meleg volt, a reggelt és estét hűs szellő enyhité, az éjek hűvösek, s ekkor a szél erősebb volt, ilyenkor a vitorlákat is használták. Tíz napi változatlan kellemes utazás után feltűntek a Hawaii-szigetek. Az első Mouna, melyen a világ legmagasabb tűzhányó hegye van a Mouna ' Lona (13,670 láb magas) már 100 angol mérföldnyi távolban kivehető volt, először csúcsa s lassanlassan közeledve az egész; alatta terül Hiló városa 15,000 nagy részt kanakasz (benszülött) lakossal. A sziget magas hegységekkel lepett, melyek sivár szirtei kopárak és terméketlenek, de a völgyek rendkívül kövérek, patakoktól öntöznék és bőségesen teremnek jól müvelt földjeikben czukornádat, manihókot,és sok déli gyümölcsöt. A második sziget e csoportban melynek magas meredek szirtfalai mellett Nuwinu, vonulunk el, szintén vulkánikus hegységekből áll; völgyei igen termékenyek s a benszülöttek nagy mennyiségű czukorlisztet gyártanak. Városa Mohává 16,000 nagy r-szt kanakasz, kevés fehér bevándorlott lakossal bír. A harmadik sziget Oaliu, a fő hawaii-sziget, legnagyobb s legnépesebb a három között, melyre Európa fiai közül először Cook kapitány mint felfedező lépett, s tragikai hősévé is lett avatva, halála által. A sziget őslakói ölték meg, » ahol nyugszik, ott alakult az első váró«, de a közlekedés könnyebbsége és a kikötő végett később a bevándorlott fehérek a szigetnek sokkal kedvezőbb pontján, egy a természet alkotta kitűnő fekvésű kikötőnél alapiták a most már terjedelmessé kinőtt fővárost: Honolulu-1. A szigetcsoport királya is itt lakik, a mostan uralkodó rézezini felség V. Kaméhamélia, tisztes s művelt öreg ur, voltam nála audienczián, igen barátságosan fogadott ; angol titoknoka s magyar szakácsa van; palotája csinos faépület: nyaranta künn lakik Vajtytiben, hol pompás parkja s villája van. Katonája csak testőrként van egy pár száz. Amerikai fenhatóság alatt áll a sziget országa. De O • P5 O a városban vannak rendőrök, s valóban oly rend és tisztaság uralkodik itt, hogy a fehérek tanulhatnának tőlök. Honolulu 25,000 lakost számlál, közötte 6000 fehér és chinai, kik nagyobb részt kereskedők és iparosok; a kanakászok leginkább földmiveléssel s kertészettel foglalkoznak, ámbár vannak közöttök is ipart és kereskedést űzők; sőt a tudomány sem ismeretlen előttük ; vannak tanárjaik, papjaik, orvosaik s tudósaik, a kik könyveket s lapokat irnak s szerkesztenek; vallásuk r. kath és mormon, s ezek rendesen több nejüek. A nők kövérségre hajlandók, bár kedvencz foglalkozásuk a lovaglás, mint villám repülnek tűzvérü paripáikon a hegyek közé, majd lombos fáik árnyában élvezik a beverés kéjeit. Élelmek egyszerű: nyers hal, pörkölt marhahús, tengeri moha eczettel, tara (dagasztott krumpli), manihók, s gyümölcsből: bananász, maringó, datolya, ananász, dinnye , kokusdió, czukornád , a mi bőven terem a szigeten. Honolulu városnak szép fekvése van a tengerparton s a hegyek aljában s egy keskeny benyúló mély völgyben. Rendezett utczáin vízvezetékkel s kerozin olaj-lámpa világitással. Több utczáin, mint a Nyárn, Queen és King-Streten csinos üzletei, hoteljei és restaurácziói vannak; a mellékutczákban, pompás parkok közepén csinos, palotaszerü nyaralók, villák. Jó ízlésű templomai és jól berendezett kórodái is vannak s szép temetője. Ez utóbbi hozza emlékezetembe a szerencsétlen hirü keletázsiai osztrák expedicziót. Midőn elváltak magyarjaink, az osztrákok Jocahamából San-Franciskóba szándékoztak menni, de útközben hatalmas vihar érte utol s korbácsolta a sík tengeren; a san-franciskói öbölbe semmiképen be nem mehettek, ellenkező szelek, a vihar s hullámok más irányba terelék a félig leszerelt hajót (a ,,Donau-"t), s nem tehettek mást, mint a legközelebbi biztos kikötőbe a Sandwich szigetekre vergődni, hol épen Honolulu előtt vetettek horgonyt. — üt egész hónapig időztek a szigeten, lathatták. Azon idő alatt több haláleset adta elő magát; hét matróz elhalt, egy fiatal kadét ittasan egy éjjel több társával a hajóra akart menni, s útközben összeszólalkozott társaival, hogy nem jó irányban mennek, ő majd hamarább fog a csolnakhoz érni, mint ők, és elvált tőle, de mikor azt vélte, hogy a csolnakba lép, a helyett sima víztükörbe merült el s ott veszett, másnap hullája úszott a vizén. Nevezetesb ezeknél, hogy itt hunyt el közös külügyminiszterünk gróf Beustnak a fia is ; a mint beszélik, szerelmes volt egy vegyes szinü kanakász anyától és fejér férjtől származott) leányba, s igen sok pénzt költött reá; végre fogytán lévén, kért újra házal, de nem kapott. A szerelem pedig csak addig tartott, míg a pénz; a kettős kedvetlenség az ifjú gyászos végét idézte elő; strichnínt vett be. Ott fekveznek most mind a város északi részén levő katholikus temetőben, farács veszi körül sirhantjukat, melyek fölött egyszerű vas emlék német felirattal jelölik nyugvó poraikat. Hat napi időzés után mosolygó, derűs kék egével, dús növényzettel koszorúzott szép szigetségét a Sandwichoknak elhagytuk„Wonga Wonga" gőzösön, s a szelíd hullámú óceánon tova utaztunk. Este indultunk, az éj elborta a szigetet, s a háttérben levő apróbb csoportozatot (mintegy 12) nem láthattuk, hajónk haladt előre a reménylett újvilág felé, derült napok, szép csillagos esték váltakoztak felettünk. Utazásunk egyébiránt nagyon egyhangú volt, egy kis ijedség hozott bele némi változatosságot: egy utitársunk saját maga és a matrózok vigyázatlansága miatt a hajó oldalán levő záratlan ajtón át a tengerbe esett s csak hosszas keresés után — mert a hullámok elcsapták messze a hajótól — találták meg fél holtan, a mint már úszni sem birva lebegett a hullámok között. — A kilenczedik éjszaka váratlanul jött egy szélroham szakadó záporral s oly erős nyomást adott a vitorláknak, hogy a két fő árbocz ketté törve zuhant le a hajóra és sok kárt okozott, majd egy matrózunk halt meg napszúrás következtében, s annak egyszerű eltemetése is változatosság volt; meglepő újság volt az is, hogy egyszer csak álottunk s nem mehettünk tovább, a hajtógépezetben egy vastag rúd ketté pattant. Két nap kellett, míg újra járhatóvá javíták a gépet, addig egy helyben libegtünk a sík vizén. De volt kellemes változatosság is, először a tizenegyedik napon feltűntek a Hajókázási szigetek erdő borított bérczei, majd a tizenötödik napon az egyenlítő vonalán mentünk által a 167 ° nyugati foknál. Ezentúl hat nap múlva az idő kezdett hűvösebb lenni; más éghajlat alatt valánk, más tenyészet virult erre, itt a nyár deczemberben van s a tél júniusban; s az időjárás most szeles, viharos, a tenger erősen hullámzott, hajónk nyugtalanul ringott, — mint haragos dajka czibálta bölcső, — de a gőz és vitorla hatalmasul hajtotta előre. Végre minden viszontagságok daczára, az uj-zealandi viharokkal feltünedezik a távolban egyes szirt-csoportozatok,phantasztikus alakjaikkal és velök New-Zealand gyönyörű erdős pázsittal borított halmai is azokon tul. A jobbra-balra lassanként feltünedező szárazföld előhegyei között terjedelmes öbölbe haladtunk be, érdekes szigetcsoportok, sziklahegységek s tömbök merültek fel a láthatáron , majd a jobbra közelben húzódó halmos part mellett tíz órát haladva, balra két világítótorony tűnt elő, majd egy szabályos vezúv-alakú hegység, mely mellett egy kis öbölbe suhanva be, kétfelé ágazó menetének jobbikában két gömbölyű halmot megkerülve, előtte valánk a szép aucklandi kikötőnek. Este volt, a város pompás gázvilágítás fényében úszott, a kikötőbe roppant nép tolongott érdeklődve az utasok és ujságok jöttén, hajók is nagyszámmal voltak kikötve, nagyobbrészt ausztráliai és angol három árboczosok. Mi csak másnap reggel néztünk be a városba, míg hajónk ki- és berakodott. Auckland igen csinosan épülve, egy halmon s annak lábánál terül el, a Thames folyó s a beszögellő tenger öblénél, szabályos egyenes utczáival, csinos házsoraival és templomaival; fő utczája a Queen street, melyen a legszebb kereskedői s ipari kirakatok, bazárok , bankok és csarnokok, szinház, stb. van. Lakosai nagy részt angolok s mintegy 20,000. Vidéke igen regényes, jobbról magas hegyek kékellenek, öbleikben a hires aranybányák vannak s aljukban kigyódzik a Thames folyó; partjain kövér legelők s szántóföldek terülnek — balról Goldfield csinos városka, egy völgy által válik el Aucklandtól, a hol a két város különféle vallású temetőkertjei vannak. Auckland a sziget fő kereskedelmi városa, itt vannak a bankok, míg a hajót nagy költséggel használhatóvá javít