Vasárnapi Ujság – 1871

1871-05-28 / 22. szám - Pankovich István 22. szám / Arczképek, Hazaiak - A Commune vezérférfiai (Pyat; Grousset; Delescluze; Cournet; Gambon; Assi) 22. szám / Arczképek, Külföldiek - Pankovich István (arczkép) –á–r– 273. oldal / Élet- és jellemrajzok - Hribóczi g. k. fatemplom 22. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - A londoni nemzetközi kiállitás kertje a megnyitás napján 22. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és P­olitikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. Csupán Vasárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. Fél évre 8 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi U­jság és Politikai U­jd­onságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számíttatik.— Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Gppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és m­­«Henntein­ és Voller, Wollzeile Nr. fi.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajezár. A pánszláv irányzatú orosz és russophil lapok közelebbről ismételve emlegették s élénk megtámadások tárgyává tették egy magyar püspök nevét, s elkeseredetten szól­tak felőle, mint az oroszság veszélyes ellen­ségéről, holott épen oly egyházmegye élén áll, melynek népe nagy részben orosz vagy ruthén fajú és ajku. Mi, kik a nagy­ orosz és pánszláv uralmi törekvéseket természetesen egészen más szempontból nézzük, mint az említett la­pok, már csak e dühös megtámadások által is épen az ellenkezőről lehettünk meg­győződve , mint a­mit ama mérges kitörések velünk elhi­tetni akartak. Ők egy ruthén ajku magyarországi nép püs­pökét saját népe, hivei gonosz ellenségéül akarják feltüntetni azért, mert népét a nagy­orosz birodalmi törekvések el­len gondosan óvja s ezredéves hazájuk, Szent-István birodal­mának hűségében, kapcsában megtartani igyekszik, — mert nem hagyja elfeledni nekik , hogy orosz ajkuságuk daczára is Magy­aror­szág állampolgárai s szerencséjükre innen laknak a Kárpáton s egy alkotmányos haza szabad intézményeinek részvevői, államjogokkal biró szabad polgárok; ők, a pán­szláv izgatás lapjai, egy ma­gyar-orosz püspökben ezt bűn­nek s hivei iránt ellenséges indulatnak bélyegzik, s öt sa­ját népe előtt mint árulót de­nuncziálják. Mi ellenben azt hiszszük, hogy a püspök, ki ezt teszi, s teszi erél­lyel, ki­tartással, buzgalommal, sze­retettel, épen ezzel bizonyítja be, hogy nemcsak jó hazafi, hanem a maga népének is igazi és leghívebb barátja. A püspök, a­kiről szólunk, kit a russophil lapok oly erős megtámadá­sokban részesítenek, de a kinek felrótt bűnét mi erénynek nevezzük. Pankovich István, munkácsi görög szertartású katho­likus püspök, kinek arczképét s életrajza főbb vonásait ma mutatjuk be olvasóinknak. P­a­n­­k­o­v­i­c­h I­s­t­v­á­n: Pankovich 1821-ben született Zemplén­megye Velejte községében, nemes, de va­gyontalan szülőktől. Nagyon korán maradt árvaságra, mert atyját egy­, anyját három éves korában elveszté. Vagyon és szülői gond nélkül maradván, talán csak az olva­sás és írás elemeinél maradt volna tanult­sága, ha hamar feltünedező tehetségei egy pár jótékony pártfogó figyelmét reá nem vonják, kik neveltetése s kitanittatása gond­ját magukra vállalták, s­őt, falusi iskolái végeztével a kegyes-rendiek sátoralja-uj­helyi gymnasiumába küldötték. De a foly­vást szebben haladó ifju nem sokáig vette igénybe jóltevői segélyét. Mihelyt abba a korba jutott, hogy­ kisebb gyermekek taní­tása által maga kereshette meg önfentartása eszközeit, azonnal saját erejére támaszko­dott s azon végezte a megkezdett gymna­siumi tanulmányokat Szathmárott. A papi tudományokat a görög szertartású katholi­kusok ungvári seminariumában végezte. Mint a pályavégzett papnövendék, ki a tudományokban való előmenetelén kivül megnyerő modora és mivelt társalgása által is kitűnt, a b. Vécsey családhoz ajánltatott nevelőnek, majd 1850-ben a kassai jogaka­démiánál az államtan és bányajog tanszé­kére alkalmaztatott. De tanársága csak át­meneti állapot volt, mert egy év múlva áldozárrá szenteltetvén, ismét a magánne­velőség terére lépett s gr. Nákó Kálmán nevelését vállalta magára. E minőségében, részint a felsőbb körökkel való huzamosb érint­kezés, részint s főleg növen­dékével tett nagyobb utazások nagymértékben növelték szel­lemi látkörét, s az élet és a tapasztalás zománczával von­ták be az alapot, melyet ki­terjedt olvasottság és tanul­mányok által szerze magá­nak. Beutazta Nyugat-Európát, azonkívül Egyiptomot, északi Afrika és nyugati Ázsia nagy részét; magáévá tette az ös­­szes mivelt nyelveket s meg­ismerte a népek és társadal­mak életét és viszonyait, és ugy tért vissza mint világot látott honfitársaink egyik leg­miveltebbike. Ez utazásokkal egyszers­mind a gondjaira bízott ifjú gróf nevelése is be volt fe­jezve s Pankovich most, mint a felekezeti papok egyik leg­kitünöbbike, az akkori m. kir. helytartósághoz tanácsosul je­lesen az iskolai ügyekben elő­adóul neveztetett ki s ugyan­akkor a körtvélyesi czimzetes apátsággal ruháztatott föl. Helytartó - tanácsosi állá­sában nem maradt soká, mert innen már 1866-ban munkácsi püspökké neveztetett ki, s ezzel az ország legfon­tosabb egyházmegyéi egyikének állittatott élére, hol ugy vallási és mivelődési mint nemzetiségi tekintetben sok és nagy föl­adat várt reá. D e feladatoknak s a hozzá PANKOVICH ISTVÁN.

Next