Vasárnapi Ujság – 1872
1872-06-30 / 26. szám - Egy képviselő-választás Angliában. (A Pikwick-iratokból.) 314. oldal / Elbeszélések; genreképek - Pásztói: Fejes Miska 314. oldal / Költemények
•314 történelmi meg bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozván; a tavaszi szünidő alatt pedig Hamburgon át Hollandiába és Belgiumba utazott, s a Rajnán felfelé déli Németországba ment, hol Tübingában töltött néhány hónapot. Az 1846-os iskolaév vége felé Késmárkra hivatott meg az újonnan felállított, második jogi tanszékre, hol bátyja Pál néhány év óta az első jogi tanszék tanára volt. Ezúttal azonban csak egy évig tanároskodhatott, 1848-ban az események természetesen őt is kiragadták nyugalmából. Apró irodalmi dolgozatokat az „Athenaeum"-ban és Kossuth „Pesti Hírlapijában már 1840 óta irt A Kossuth által életbeléptetett iparegylet megbízásából már földrajzot is szerkesztett, e kézirat azonban elveszett. 1848-ban több lapba irt, kivált a kassai magyar hírlapba s a pozsonyi német újságba. Tagja lett a városi képviselő testületnek s a megyei bizottságnak is á átalában élénk részt vett a politikai vitákban és a választási mozgalmakban. 1848 elején Schlick elöl Gömörbe kellett szöknie, Madocsányi Pál árvai főispán társaságában, de nemsokára visszatért Késmárkra s ott maradt a világosi fegyverletétel után is. Midőn Szepesmegye uj főnöke, Máriássy Ádám Késmárkra ment, Hunfalvyt mint felségsértőt elfogatta, s Eperjesre vitette, hol 7 hónapig részint másokkal együtt, részint külön elzárva tartatott. Haditörvényszék elé nem állították,sem kihallgatásra nem vonták, s később a kassai haditörvényszék intézkedésére szabadon bocsáttatott, de még öt hónapig Eperjesre internáltatott, mig 1850. őszén Késmárkra ereszték, hol ismét tanítani kezdett. Egy évig háboritlanul tanított, de 1851 őszén a késmárki iskolát egy felsőbb rendelet váratlanul bezárván, öt hét múlva a sok kérésre azon válasz érkezett: a gymnáziumi osztályok megnyithatók, de a jogi tanfolyam zárva marad; Hunfalvy János hivatalától felfüggesztetik s rendőri őrizet alá helyeztetik. Újra ment küldöttség és folyamodvány Budára, egy évnél tovább tartott a huzavona, de a végválasz is csak az volt, hogy ő nem lehet többé tanár. Még előbb a fogságban kezdette irni „Egyetemes történelmét", mely 1850 és 1851-ben meg is jelent 3 kötetben. E mű, az első magyar világtörténet tudományos alapokon és alakban, méltó elismerést nyert, de az akkori hatóság eltiltotta használatát az iskolákban, mindazáltal máig összesen 7 kiadást ért. Ugyancsak 1851-ben folytak az alkudozások a késmárki iskola átengedése iránt. Hunfalvy az Eperjesen tartott iskolai gyűlésen hathatósan felszólalt a protestáns iskolák autonomiája mellett. Hihetőleg e fellépéséből magyarázható az ő elmozdítása, mely nem sokára bekövetkezett. Hunfalvy tehát 1852. őszén elhagyá Késmárkot s egy évet Uj-Becsén Reiser Lipót kereskedő házában töltvén mint nevelő, itt Leiningen gróf és volt magyar tábornok özvegyével ismerkedett meg s gyermekei nevelését vette át. Igy Pestre került s most különösen a természeti tudományokkal és a földrajzzal foglalkozott. Irodalmi munkássága évről évre nagyobb lett. A ,,Család könyvét" Greguss Ágosttal együtt szerkeszté, abba s más időszaki és folyóiratokba számos közleményt adott, stb. Négy évet töltvén Leiningen grófné házában, e nevelői működése után kizárólag az irodalomnak szentelé erejét s megnősülvén Budára költözött. 1861-ben a budai polytechnikumnál helyettes tanárává lett a földrajzi, statisztikai és történelmi szaknak, 1864-ben ugyanott rendes tanárrá, 1870-ben a m. kir. tudomány-egyetemhez hivatott meg, mint az egyetemes és összehasonlító földrajz tanára. Mint tanár is teljes mértékben igazolta az irodalmi munkái után tudományos készültségéhez kötött nem közönséges várakozásokat. Most, kizárólag választott tudományainak élve, az irodalmi téren is behatóbb s maradandóbb műveket hozhatott létre. Ezek közé sorozhatjuk „Magyarország és Erdély képekben" czimü dolgozatát, mely szép aczélmetszetű képekkel, Lange György kiadásában jelent meg Darmstadtban, egyszerre német és magyar nyelven. ,,A Magyar-osztrák állam statisztikájával" és „Európa állami statisztikájával" méltó helyet foglal el kevés számú jelesb statisztikusaink között. Legnagyobb munkája azonban „A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása", mely első, úttörő s egyszersmind oly munka e téren, melyet ujabb tudományos vizsgálatok még igen sokára fognak elavulttá tenni. E nagy művét az akadémia megbízásából irta, mely őt már előbb 1858-ban levelező, majd 1865-ben rendes tagjává választotta vala. E mű sikere is bizonyság arra, hogy tudományos művek előhozására a bizonytalan kimenetelű pályázatnál czélszerűbb, ismeretes és megbízható tudósok megbízatása. Az akadémia utóbb e művet a Marczibányi-jutalommal is kitüntette. Nem kisebb fontosságú, szintén tudományos irányú működése a társadalmi téren is. Már 1869-ben képviselte Keleti Károllyal, hivatalos kiküldetésben, hazánkat a Haagban tartott statisztikai nemzetközi kongresszuson; hasonló a jelen évben Pétervárott fog tartatni, hol ismét ők ketten lesznek hazánk képviselői. Részt vett Hunfalvy 1871-ben az antwerpeni geográfiai (nemzetközi) kongresszuson s ott jelesül képviselte hazánkat és tudományosságunkat, s egyik szakosztálynak elnökéül is választatott. A magyar közgazdasági kongresszus eszméjét is melegen karolta föl, tevékenyen működött annak előkészítésén s elnökül választatván, azt teljes buzgalommal és tapintattal vezérelte. Tevékeny része van egy magyar földrajzi társulat alakításában is, melynek ideiglenesen elnökévé választatott s fog kétségkívül véglegesen is — mint legilletékesebb — megválasztatni. Irodalmi munkásságáról számos kisebbnagyobb, de kivétel nélkül becses közleménye tesz még tanúságot a „Budapesti Szemlé"-ben, hol az afrikai és az északi sarki újabb utazások tudományos eredményeit részletesen ismertette; az „Akad. Értesitö"-ben és „Értekezések" közt, hol akadémiai felolvasásai foglaltatnak. Jelenleg, daczára szemei meggyöngülésének a földrajzi s térképi tanulmányok miatt, ismét egy nagy geográfiai munkán dolgozik, melylyel hasonnemü müveinek koronáját akarja föltenni. Ez egy Átalános (egyetemes)földrajz lesz, mely évek óta már munkában van nála, s annyi elfoglaltatás közepette csak ideje és ereje helyes beosztásának köszönheti létrejöttét. Bizton várhatjuk, hogy a földrajzi tudomány jelen állásának s összes készletének figyelembe vételével dolgozott mű nemcsak irodalmunknak lesz díszére, de a külföld hasonnemű termékei közt is méltó helyet foglaland. A tanügy, tanári székén kívül is, buzgó s fáradhatlan munkásai egyikét bírja benne. Mint a Buda-fővárosi iskolaszékek egyikének elnöke s az iskolatanács tagja buzgólkodik a népnevelés ügyében. A legközelebbi választási mozgalmak közepette Buda-főváros közbizalma központi bizottsága elnökévé tette. Ennyifelé osztott munkásság, mindenütt alaposság, kitartás, buzgóság méltó a nemzet elismerésére, melynek mi e sorokban csak szerény tolmácsai lehetünk. —ä—r— Fejes Miska. — Édes fiam mi bijod van ? Ugyan kihez folyamodtam ? Valami ugy eltorzított, Anya szivem megszakítod. „Mit bánom én!" — Pajtás, ha míg szerethetnéd, Megbánta már szörnyen tettét. Ugy sír, ugy rí te utánad; Még megöli a nagy bánat. „Mit bánom én!" Annak aki elszerette, Oda van már minden kedve. Vérbe', fagyba' nyomorultan , Most lelték meg az ó kútban. „Mit bánom én!" — Fejes Miska add meg magad! Hogy gyilkos vagy, ne is tagadd. Kezét, lábát megkötözve Ugy veséztek a tömlöczbe! „Mit bánom én!" Hiába kér öreg anyád, Hiába sír ifjú babád, Felakasztnak téged holnap, Küldik lelked a pokolnak — „Mit bánom én!" Pásztói. Egy képviselő-választás Angliában. (A Pickwick-iratokból.) (Vége.) A fogadó udvarán a „kékek" dicsőségének és hatalmának félreismerhetlen jelei mutatkoztak. Egész csapat kék lobogót lehete látni, majd egy, majd két nyéllel, melyekre alkalmas jelmondatok voltak írva négy láb magas és megfelelő szélességű betűkkel. Volt ott továbbá négy sorban felállított kürtös, trombitás és dobos, kik emberül kiérdemlették napi díjaikat, különösen a dobosok, kik igen izmos ficzkók voltak. Több csapat rendőr, kék botokkal, húsz választmányi tag kék övekkel és egy csoport szavazó kék szalagokkal. Választók lóháton, és választók gyalog. Volt ott egy nyitott négy lovas kocsi is, a tiszteletreméltó Slumkey Sámuel számára; továbbá négy két lovas fogat, barátjai és elvtársai számára. És a zászlók lobogtak, a zenészek játszottak, a rendőrök káromkodtak, a húsz választmányi tag czivakodott, a választók lármáztak, a lovak dobogtak és a postalegények izzadtak; és minden ember és minden dolog, mely itt össze volt gyülekezve, a tiszteletreméltó Slumkey-Halli Slumkey Sámuel, Batanswill várhelység egyik jelöltje tisztességének, dicsőségének és hírnevének öregbítésére szolgált. Hosszas és hangos éljenzés hallatszott, és a ,,Sajtószabadság" jelszóval díszített kék zászló nagyszerűen lobogott, midőn a néptömeg megpillantá Pott úr sárga fejét az egyik ablakból, és világrenditő lelkesedés tört ki, midőn a tiszteletreméltó Stumkey Sámuel lovagló csizmákban és kék nyakkendővel előlépett, megrázta az említett Pott kezet, és melodrámai taglejtésekkel tanussza az „Eatanswill Gazette" iránti végtelen háláját. — Minden készen van? — kérdé a tiszteletreméltó Slumkey Sámuel Perker úrtól. — Minden, édes sír, — felelt a kis ember. — Remélem, semmit se feledtek el? — mondá a tiszteletreméltó Slumkey Sámuel. — Semmit, épen semmit, édes sir. Az utczaajtónál husz megmosdatott ember áll, kikkel ön kezet fog szorítni, és hat nő, gyermekeikkel karjukon, kiket önnek meg kell simogatni és koruk után kérdezősködni; kérem, édes sir, ügyeljen különösen a gyer-