Vasárnapi Ujság – 1875
1875-03-28 / 13. szám - Josipovich Antal 13. szám / Arczképek, Hazaiak - Josipovich Antal (arczk.) Pauler Gyula 193. oldal / Élet- és jellemrajzok - A jános-i templom (2 kép) 13. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - Magyar ujonczok Bécsbe érkezése 13. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Darlingtonia (húsevő növény) 13. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
Budapest, márczius 28-án 1875 13-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXII. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy ötször hasábozott petit sor, Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogat annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár; többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár Bécsben: Haasenstrin és Vogler Wallfischgasse Nr. 10, Mosse R. Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. JOSIPOVICH ANTAL. 1804—1874. 1óta a magyar nemzet e földre telepedett, ha nem is szaporodott annyira, mint rendes viszonyok közt talán szaporodhatott volna: még sincs semmi okunk hinni, hogy fogyott, vagy számban, erőben hanyatlott volna. Az országot is megtartotta nagyjában ama határok közt, melyeket már a honfoglalás tűzött ki, vagy melyek legalább már a XI. század második felében léteztek. Nagyjában mondom, mert némi, és pedig érzékeny veszteségeket mégis szenvedtünk. A nyugat felé való csekély határváltozásokat nem is említve, még a mohácsi vész előtt elveszett a Szörényi bánság nagy része, mely most is Oláhország; elvesztek a Száván túli részek, mint a mácsai bánság, (a mai Szerbiában); elveszett — legalább a tulajdonképi Magyarországnak elveszett — legújabban a Drávántúli kerület, a mai napság oly hibásan Szlavóniának — nem is Tótországnak — nevezett országrész, és még korábban, a mennyiben önálló királyságnak nevét vette fel, a tulajdonképi Szlavónia, melyet most már átalában és kizárólag Horvátországnak neveznek. Pedig e föld, a Dráva és Száva vagy Kulpa-köz, csak úgy Magyarország volt, mint Erdély, vagy akár Heves vagy Bihar megyék, és a Szlavónia elnevezés csak oly név volt, mint ahogy még most is a felvidéki tót megyéket néha Tótságnak vagy Temes, Torontál, Krassó megyéket Bánságnak nevezzük. Nincs itt terünk hosszasabban vitatni, hogy Szlavóniát nemcsak Sz. László foglalta el, hogy a zágrábi püspökség már a honfoglalás óta magyar földön keletkezett: csak a zágrábi püspökség emlékírójára és törvény gyűjtőjére emlékeztetünk, ki a XIV. század elején, Róbert Károly alatt irván,* névről sem ismeri a Zvonimireket vagy Crescimireket, kiket most a horvát ifjuságnak mint igazi királyaikat fejükbe vernek, szóval sem emliti Sz. László vagy Kálmán horvátországi és dalmácziai foglalásait — miért is emlitette volna? nem volt a zágrábi püspökségnek azokhoz semmi köze? — de ismeri és megemlíti „a jövő nemzedék kedvéért" a Szittyiából kijött vezéreket: Álmost, Árpádot, Sz. Istvánt és utódjait mind, kik előbb uralkodtak, mint Horvátországi Magyarhonhoz csatoltatott. ~ o ! Még a nyelvre nézve is, ha nem is magyar, de legalább sokkal-sokkal magyarabb lehetett ama vidék, mint napjainkban, midőn Zágrábban a magyar nyelvről úgy beszélnek, mint mi a dán vagy svéd nyelvekről beszélünk. Zágráb városának XIH. századbeli határlevelében a Száván „de portu Királyréve dictus", „ad fontem, cpni dicitur Kubulkuth (Köbölkút)" Reha nemzetségről és határfákról, melyeket „egurfa" és „nyrfa" néven említ az okmány, olvasunk. Még a XVI. és XVI-dik században is, legalább a nemesség körében, mint felvidéki megyéinkben, sokkal magyarosabb volt a szellem, mint napjainkban, hisz Zrínyi Miklós, a bán, irodalmunknak egyik ragyogó csillaga volt, és öccsét Pétert, ki már az igazi horvátok közt a Kulpán túl, a Tengermelléken lakott, és velük bátyjának magyar nyelvű, magyar szellemű eposzát horvátul mégis . kiadta egészen Tkalck Iván, „Monumenta Historica Episcopatus Zagrabiensis" czimü gyűjteményének II. kötetében. JOSIPOVICH ANTAL.