Vasárnapi Ujság – 1875

1875-04-25 / 17. szám - Madocsanyi Pál 17. szám / Arczképek, Hazaiak - Tomcsányi Ádám 17. szám / Arczképek, Hazaiak - Tomcsányi Ádám (arczk.) Dr. Ballagi Aladár 257. oldal / Élet- és jellemrajzok - A zürichi műegyetem 17. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Isztria és Dalmáczia: Peroi szláv templom 17. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Boyton kapitány uszóöltönyében 17. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Magyarországi első kőkori maradványok (6 ábra) 17. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - „Az uszó város” (10 kép) 17. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez

17-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXII. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Haasenstein és Vogler Wallfischgasse Nr. 10, Messe R. Seilerstätte Nr. 2 és Opprick A. Wollzeile Nr. 22 TOMCSINYI ADÁM. 1735—1831. valódi kritikának egyik alapfölté­tele olynemű objektivitás, mely minden külső tekintetektől s még a kor irányától is szabadon tud­jon itélni a letűnt századokról s sze­replőiről. Mily kevesen vannak, kik ily magasra képesek emelkedni! Annyi bizo­nyos, hogy a természettudományok tör­ténelmével foglalkozók nagy része nem tartozik ama választottak közé, hiszen, midőn a régibb természettudósoktól minden érdemet megvonnak, őket széltire csak slendriánoknak, műveiket avult lomnak nevezik, — legyen bár, korunk szempont­jából, igazuk, mégsem helyes és méltá­nyos tőlük, annyira szem elől téveszteni az akkori kedvezőtlen viszonyokat, a szelle­meknek dogmatikus elfogultságát stb. Aligha tévesztemi a szög fejét, ha a régiek kicsiny­lését egyfelől a jelenkor kápráztatóan gyors haladása szemléletének tulajdonítom, másfelől a tudományos szé­delgők elszaporodott nagy számának; mert csak az effélék hirdethetik szünetlenül a noch mie da gewesen-t, hogy kiaknázzák a közönség új­ságvágyát, élénken emlékez­tetve arra a Bolond Istókra, a­ki Mi egypár évezred óta kész. Belátta, hogy neki kell megcsinálni. Á­ltalában véve az elődök fitymálása nem igazi nagyságok tulajdona, s pl. egy Széchenyi elismerő méltánylattal tekinté minden idők intellektuális mozgalmait, mert úgymond „minden kornak van érdeme, s ki tagadhatja, hogy a jelenkor a régiek tudományaira alapítá minden további elő­menetelét, úgy mint a régiek a még régieb­bekre az övékét, s a mai idő a jövendő századoknak lesz legbizonyosabb alapja." Egy ilyen szerény alapvetőről, a maga korában az európai tudományosság szín­vonalán állott férfiúról írunk jelenleg, midőn fölelevenitj­ük Tomcsányi Ádám pesti magyar kir. egyetemi physices pro­fessornak emlékét. Tomcsányi Tomcsányi Ádám, gyűj­teményemben levő önéletírása szerint (Vita Adami Tomtsányi) nem Prasiczon, mint Nagy Iván irja (Magyarország családai XI. 240), hanem nyitravármegyei Ke­ményfalván született 1755 decz. 4-dikén, nemes szülőktől. A Nyitra völgyéből, hol a nálánál épen egy évvel ifjabb Ányos Pál kevéssel ezután irta elegiai hanem­o o latui darabjait. Tomcsányi a tudomány elemei elsajátítására a közeli Prasiczra vitetett. Valószínű, hogy már ekkor föl­ébredt benne az érdekeltség a természet iránt, mert mélyen kellett gyökerezni annak a szenvedélyének, mely mellett egy hosszú életen át rendületlen maradt meg. Később Nyitrára a grammatikára, majd német szóra Selmeczre küldték gon­dos szülei, s midőn aztán Nagy-Károlyban Hannulik piarista keze alá került, már híres volt arról, hogy Horatius nagy részét szabadon el tudta mondani. 1778-ban búcsúzott el a gymnáziumban fennállott Mária-társulattól, a budai egyetemre ment, elvégezte a bölcsészeti tanfolyamot s azon­nal kineveztetett a ph­ilosoph­iát ismétlő hallgatók tanítójává, majd felsőbb mennyi­ségtant, természettant, természetrajzot és gyakorlati földmérést tanított három esz­e­­­tendeig. Időközben az egyetem Pestre téte­ TOMCSÁNYI ÁDÁM.

Next