Vasárnapi Ujság – 1875
1875-06-06 / 23. szám - Czuczor Gergely (képpel) Ujváry Béla 361. oldal / Élet- és jellemrajzok
23. SZÁM. 1875. JUNIUS G VASÁRNAPI T.ISÁO. 361 ZUCZOR GERGELY íR SZÜLETÉSE HÁZA. A tizenkilenczedik század pirkadó hajnala, az 1800-ik év, mintegy uj remények hirdetőjeként, Európa minden nemzetét megajándékozó oly szellemekkel, a kik a nagy események kora után természetszerűleg következett zsibbadásnak határkövei voltak jelölendők, irányt adván egy ujabb művelődésnek és egészségesebb haladásnak. A magyar földön ez évben született, hogy csak e két fényes nevet enditsuk, Vörösmarty Mihály és Czuczor Gergely. Vörösmarty halhatatlan emlékét érczszoborral örökité meg a derék Székes-Fehérvár, a költő születése megyéjének székvárosa. Czuczor Gergely andódi születése házát ma, junius 6-án jelöli meg emléktáblával Érsek-Újvár, Andód helység anyavárosának lelkes lakossága. Szerény, nádfödelü ház az, a melyben nagyérdemű nyelvtudósunk és kiváló költőnk született. Szerény kisház egy kisded, alig félezer lakossal bíró helység egyetlen utczája kunyhósorának majdnem kellő közepén. E kis ház előtt foly le, mire e sorok megjelennek, a kegyelet olyatén ünnepe, amilyen, ha országszerte gyakoribb eset volna, sem hiányoznék rá a tárgy és alkalom. Czuczor Gergely közel félszázados működését és hatvanhat évre terjedett életének történetét ismeri hazánk művelt közönsége átalában, de ismerik a „Vasárnapi Újság" olvasói különösen, és ismerik e munkás élet mozzanatait, de a költő jóságosan fenkölt arczának szelid vonásait is amaz arczképek után, a melyeket a „V. U." 1861. évi 20.és 1867. évi 37. sz.-ban közölt. Ismételjük-e azt, a mi már két izben el volt mondva? A szűk keret miatt, a melyet át nem léphetünk, csakis ismétlésekbe esnénk, mert ezektől csak abban az esetben óvhatnék meg mind közönségünket, mind önmagunkat, ha — monographiát irán — a kevesbbé ismert részleteket adnók. Hanem ez avatottabb tollra vár és más nyilatkozási térre. De nagy körvonalaiban ki ne ismerné ez emlékezetes életet? Kinek ne jutna eszébe, a képünkön látható kis házra vetvén tekintetét, a fiatal benezés szerzetes, aki Aranyos-Rákosi Székely Sándor eposa által lelkesítve, a pesti papnöveldében lázas alkotással, s hagyján! hogy beteg testtel, megírja az „Augsburgi ütközet"-et? Ki ne tudná, miként lelkesíti, és eleink árnyékbirodalmába űzvén őt egy titkos erő, „szunyadozó daliák tehetetlen fegyvere s zajgó tengerként habozó magyarok pillantata" egy uj nemzeti mű írására, s mily lelkesedéssel fogadja e művet a nemzeti múltját kincs gyanánt becsülni kezdő nemzet? Majd következik működésben gazdag három évtized. A költői művek után nyelvtudományi munka, majd részben ez után, részben ezzel egyidőben „Hunyadi János" eposa, amelyet— fájdalom!— csak töredékben bírunk. Már ekkor költőnket becsültsége delelő pontján látjuk, még pedig az ország fővárosában, ahol működésre, de szenvedésekre is szélesebb tér nyilik meg számára. Költői műveinek összegyűjtött kiadása, amely ez évre, 1836 elejére, esik — forrása volt a nemzet becsülésének és tapsainak, de egyszersmind, a ,,barát" szabadelvűségét rosz szemmel néző felekezeti elfogultság s inquisitori rövidlátás három izben megújult üldözéseinek is. Igy igtaták „Poétái munká"-it Bécsben a tiltott könyvek sorozatába; igy veték alá a költő lángoló lelkét és a tudós búvárkodó szellemét klastromi ezenzurának, a melyre a „keblében lakó isten" által sugallt költő azzal válaszolt, hogy álnév alatt dolgozott. De dolgozott mégis. És igy volt kénytelen működésének megszokott és az eszközök bősége miatt megszeretett terét, a fővárost is, udvari parancsra, elhagyni. Hanem a nemzet ez üldözésekre nem nyomta, nem nyomhatta helyeslése bélyegét, s midőn az egyszerű barát az ország nagylelkűsége emelte tudós akadémia dísztermének fölolvasói székén megjelent, a jelenvolt művelt közönség tapsai öntenek a még sajgott sebekre balzsamot, oly balzsamot, a melynek jótékony hatását a költő még agg napjaiban is könyek közt emlegette Minderről kinek ne volna tudomása? Hisz még egy évtizedje sem múlt, hogy bírtuk őt, hogy láttuk, miként gyűjti garmadára a nemzeti nyelv kincseit! Mindaz tehát, amit elmondunk, átalánosan ismert, s azért megállítjuk tollunkat, amely oly szívesen siklott tova ez áldásban dús működés jellemzésének széles terén; megállítjuk tollunkat s oly részletek előadására szorítkozunk, a melyek tán kevesbbé vagy egyátalán nem ismeretesek. oz Ilyen, azt hiszszük, mindenekelőtt az emléktábla története. A gondolat, Czuczor születése házát emléktáblával jelölni meg, már régi keletű. Egy érsekújvári műkedvelő társulat, mely jótékony czélokra működött s tanuló ifjakból állott, pendité ezt meg első. A kivitel azonban későbbre s másokra maradt, de ismét tanuló ifjak azok, a kik e czélra adakozni kezdenek: az érsekújvári gymnázium önképző köre, ameh*nek érdeme az emléktábla megvétele. Az ige ekként testet kezdvén ölteni, rz Érsek-Ujvár lakossága is magáévá tette az ünnepély eszméjét, kezébe ragadván a rendezést. Ma, jun. 6-kán megy végbe ez ünnepély az akadémia képviselői és hisszük, nagy közönség előtt. A kis házban, a mely ma emléktáblával jelöltetik meg, s a melynek rajza imitt látható, Czuczor Gergely csak néhány, mindössze tiz hónapot töltött, atyja, Czuczor János jómódú telkes gazda, még 1801 ősz elején átköltözvén az anyavárosba, Ersek-Ujvárra. Itt tölte Czuczor Gergely első gyermekéveit, s e város csak nemes kötelességének tesz hazafiasan eleget ez ünnepély rendezése által. Ersek-Ujvárott tölté, mint mondák, Czuczor Gergely gyermekéveit; itt hallgatta nagyatyjának, „a Károlyi huszárezred egykori híres toborzó káplárjának", harczias elbeszéléseit, amelyek azért mondatták el, hogy az ifjú kedvet kapjon a katonai életre. Nagyatyja ezért gyakran megajándékozta a fiút agg kezei készítették fakarddal és czifra papírcsákóval, de a fiú, aki a harczias elbeszéléseket oly örömmel hallgatta, a fakard és a huszárcsákó helyett a könyvhöz nyúlt, s az öreg huszár egy alkalommal megható resignaczióval adott igazat a fiu anyjának, nemes Szabó Annának, aki a nagyatyja „mégis csak katona lesz a gyerekből" mondásával szemben váltig azt állitá, hogy „mégis csak pap lesz a gyerekből". Tudjuk, hogy az anya előérzete helyes volt. A nyitrai gymnázium „uherja", magyarja, (igy hittük őt a tót tanulók magyar érzelmei miatt) Pozsonyban, anyja nagy örömére, csakugyan elhatározta, hogy a benczések hazafias szerzetébe lép. Hanem szerzetesi állása későbbi szenvedéseinek forrásává vált. Ismeretes, s mi is említik már, hogy szabadelvüségét a felekezeti elfogultság rosz szemmel tekinté s üldözé. Győrött, a hol Czuczor három izben tanárkodott, még ma is emlegetik őt és átalában még mindig jó emlékben van. Érsek-Ujvárott a Czuczor név a család különféle ágaiban szintén él még, de a költőnek már csak egy öreg huga van életben, szűk viszonyok közt, mint az ottani gymnázium házi fölügyelőnője. Az andódi ház már idegen kezekre került s jelenlegi tulajdonosa egy fiatal földmivelő gazda, akit az átalános hadkötelezettség, mert ő feledkezett meg erről, nem ez ő róla, most felesége és gyermekei köréből ragadt ki, elhurczolván őt, nem Taljánországba, hanem csak Szegedre. Czuczort Érsek-Ujvárott leginkább jó szive miatt emlegetik. Na valaki a „földiek" közül lejött Pestre, lett légyen az Péter vagy Pál, azt Czuczor szívesen fogadta s alig hogy helyét találta. S ilyenkor OOO */ J *! aztán száz meg száz kérdéssel halmozta el az „otthon valók felül" látogatóját. ..És a gyerekeitek — kérdé az apáktól — hogy tanulnak; lesz-e egyikből-másikból erős támasza a hazának?" — s mikor hallá, hogy egyik a sok közül már kispap és szorgalmas történész (Frankl, jelenleg Fraknói Vilmos) és később, néhány évvel később, hogy egy másik — mint ő egykor — a fakardnál és a csákónál jobban szereti a könyveket s hogy már verseket is irogat: ilyenkor örömkönyek ragyogtak szemében és sirt örömében, mint sirt— örömében-e?