Vasárnapi Ujság – 1875
1875-06-20 / 25. szám - Egy jövő századi találmány. Ifj. H. L. 394. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
394 VASARNAPI UJSÁG. 25. SZÁM. 1875. JUNIUS 20. A tengeralatti vasút eszméje és terve az e társulat által megkezdett próbamunkák következtében komolyabb alakot öltött, kivált akkor, mikor Hawkshaw angol mérnök egy másik, a Thomé de Gamondétól némileg különböző irányvonalat hozott javaslatba. Mint mondottuk, ez utóbbi terve szerint az alagút South-Forelandtól, az angol partról indulna ki, de Hawkshaw terve szerint Sangatte-nál, a Gamond által tervezett iránytól kissé eltérve Calaishoz közel bukkanna ki. E vonalat követve, az alagút igen vastag, 7oom" tömör, egynemű és a calaisi szoros egész szélességében elterülő kréta-rétegbe lenne fúrva. Ez O réteg az angol parton 140 méternél vastagabb és a franczia parton körülbelől 230 méter. Az egyik réteg a másiknak bizonyosan folytatása , s bizonyára ugyanaz a tömör és egynemű tömeg terül el a tenger fenekén is a szoros egész szélességében. Ezenfelül a kréta, mely e réteget alkotja, könnyen porlik és a futa szerszámoknak nagy erő nélkül is fog engedni. Mellékelt rajzunk az alagút átmetszését Th. de Gamond terve szerint tünteti fel. Feje utján a szigetté alakítni szándékolt tengeri állomás látható, melyet egyszersmind mólókkal, kikötőkkel és egy óriási viharjelző toronnyal is elláttak volna. A torony egyszersmind összeköttetésben állt volna az alagúttal is, mely e benyíló ponton pályaudvarrá tágulna ki, oly berendezéssel, hogy ne csak árukat, hanem egész kocsikat is lehessen az alagútból fel és viszont a szigetről leszállítani. A többi kürtők leginkább szellőztető szivattyúk befogadására szolgáltak volna. Azért legnagyobb mélysége Dover és Calais között csak 54 méter. Az alagutat 100 méter mélységben fúrva a fenék alatt még mindig 46 méter vastag réteg marad fenn a vízfenéktőll való elválasztásra. Ez a vastagság teljesen elég arra, hogy a víz be ne törhessen az alagútba. Angliában a bányászok igen messzire behatoltak a tenger alá, anélkül, hogy a víz berontásától tarthattak volna. Kétségbevonhatatlan bizonyságok erre a cornwallisi bányák mély tárnái , továbbá a whitehaveni és cumberlandi bányák ugyanezt bizonyítják. Botallaelsben szintén a tenger alatt bányászták az érczeket és a parttól 640 méter távolságra nyomultak be a tenger alá. White Havenben a tárnák egyenes irányban 5 kilométernyire is benyúltak a parttól, míg a kereszttárnák az óceán alatt 70—220 méter mélységben több száz kilométer hosszúságra nyitottak utat, anélkül, hogy a bányászok valaha észrevették volna a tengervíz behatolását. Annyi tehát bizonyos, hogy a tervezet a tengervíz betolulása miatt sohasem lesz veszélynek kitéve, sem az építés alatt, sem az után. . Az egész terv kivitelének összes költségei . . ... . Austin angol mérnök legújabb számításai szerint 625 millió frankra rúgnának abban az esetben, ha három alagút forrását határoznák el kétkét vágányra. Az alagutak egyike kizárólag személy- és gyorsvonatok, másik a rendes személy- és postavonatok, harmadika pedig közönséges tehervonatok számára lenne fenntartva. A terv tehát, amint látjuk, elég komoly, de még eddigelé csak terv. Hanem az előleges munkák végrehajtására egy társaság két millió frankra rugó összeget írt alá. Az engedélyesek saját koczkázatukra és veszteségekre kötelesek a tenger alatt egy 1 kilométernyi hosszú tárnát fúrni. Ha ez az első kísérlet nem biztosítanák eléggé a sikert számukra, joguk lenne rá, hogy a vállalatot abban hagyják. Ha e nagyszerű alagút elkészülhetne, az utat Londonból Párisig 8 óra alatt kényelmesen meg lehetne tenni. Vállalkozó szellemű korunkban biztosan remélhetjük, hogy ez óriási munkára is akadnak vállalkozók, s ha tervük sikerül, akkor a dovercalaisi tengeralatti vasút méltó társa leend századunk többi nagyszerű vállalatainak, a csöndestengeri vaspályának, suezi csatornának, montcenis-i és szent-gotthardi alagutaknak. Egy jövő századi találmány. Egy franczia Tatrangi fölfedezte a Jókai által a jövő századba tett törhetetlen üveget, s e szerint a közmondás, hogy „törékeny mint az üveg," a jövőben el fogja veszteni jelentőségét; ablaktábláinkat nem kell ezután a kopogó jégeső rombolásától féltenünk, sem lámpaüvegeinket az elpattanástól. A feltaláló, De la Bastie, találmányát „ruganyos üveg"-nek nevezte el, s a Pont d Ain-i vaspályaudvaron a legmeglepőbb kísérletek tétettek vele, melyek azóta Bécsben és Berlinben is nagy sikerrel ismételtettek. Egy közönséges üvegdarab egy lámpa melegének kitéve, 24 percz alatt szétrepedt; az uj üveg azonban a vörös izzásig hevitve ellentállott a melegnek, hideg vizbe mártva s ismét a lángra tartva sem O o pattant el. A De la Bastie-féle találmány — mint a német „Arbeitgeber" irja, a melyből vesszük adataink legnagyobb részét — az üveg keményítésén alapszik. A közönséges üveg törékenysége részecseinek csekély összetartásából származik; ha ezek közelebb hozatnak egymáshoz s ezáltal az anyag tömörebbé tétetik, tartóssága és erőssége növekedni fog. Bastie úgy találta, hogy a részecsek ezen egymáshoz való közelebb hozása összenyomás által nem eszközölhető, mégha az üveg folyékony vagy lágy állapotában nyomatik is össze, — ő tehát azon gondolatra jött, hogy az aczéledzésnél követett módszert fogja az üvegnél alkalmazni. Bastie üvege összetételében némi hasonlatosságot tüntet elő az úgynevezett üvegkönyekhez és a bolognai üvegcséhez, mert ha eltörik, az is, mint ezek, apró kristályokká megy szét. Bastie azonban üvege előállításánál megfordított módon jár el, mint az üvegköny és bolognai üveg készítésénél. Oly üvegek, melyek nagyobb hőnek voltak kitéve, már eddig is lassú kihűlés által tétettek kevésbbé törékennyé; ez által az üveg részecsei jobban összetömörülhetvén, jobban ellentállhatnak a melegnek, mint a gyors lehűlés mellett. E végből de la Bastie oly anyagokat választott ki a hűtésre, melyek a víz forrpontjánál tetemesen magasabb fokig hevithetők, u. m. olajokat, gyantákat, illó anyagokat; vájjon érezek is alkalmazhatók-e, ha t. i. az üvegre vegyileg nem hatnak, azt még a tapasztalásnak kell eldönteni. Bastie találmánya tehát keményitésnek nevezhető, melynél a hőkülönbség az üveg és a hűtőanyag között sokkal csekélyebb, mint az aczél keményítésénél. Bastie az általa használt hűtő hőfokát nem hozta nyilvánosságra, csak annyit mondott, hogy mentől nagyobb annak hőfoka, annál inkább összetömődnek az üveg tömecsei s így annál nagyobb lesz ellentállási képessége. A feltaláló több kemenczét készített, melyeknél a hevitő helyiség a hűtő folyadékot tartalmazó edényekkel közvetlen összeköttetésbe hozatott, mely edényeknek természetesen fedetteknek kell lenni. Ha a munkás látja, hogy a tárgyak már elérték a megkívántató hőfokot, azokat egy ezen czélra készített lejtőn a hűtő folyadékba bocsátja. Ezen Bastie által szerkesztett kemenczék majdnem szint oly fontosaknak látszanak, mint az általa felfedezett eljárási mód. E találmánnyal körülbelől a Kolumbus tojásának története ismétlődött. Bécsben is, Berlinben is rájöttek a törhetlen üveg készítésének e módjára. Mindkét helyen törekedtek ugyanis kisérletek által ezen eljárási mód nyomára jutni, s ezen kisérletek úgy látszik a kivánt eredményre vezettek. Egy berlini tudósítás szerint Stahl F. M., egy metereologiai szereket készítő részvénytársaság igazgatója, oly minőségben készitett ilynemű üveget, mely a de la Bastie-féle franczia üveggel, ugy keménység, mint a hő iránti ellentálló képességére nézve, tökéletesen egyenrangú. Ugyanez történt Bécsben, hol Bauer tanár, a vegytani társulat egy nem régi gyűlésében, egy darab, általa vegytani laboratóriumában készített, törhetetlen üveget mutatott be, melynek ellentálló ereje ugy ütés, mint a hő ellenében a legjobb minőségű volt. Bauer tanár eljárási módját következőképen adja elő: közönséges üveg 500—600 fokig terjedő vörös izzás által meglágyittatik, alacsonyabb hőfokú paraffinba való bemártás által gyorsan 400 foknyira, azután pedig lassan 40 foknyira lehűttetik. E találmány jelentősége — írja dr. Hirsch — mai nap még alig kiszámítható. A nagy törékenység és a hő ellenében való csekély ellentálló képesség volt oka, hogy az üveg oly csekély mérvben vétethetett gépek készítésénél igénybe, s ez okozta, hogy az üvegedények a háztartásban nem alkalmaztathattak nagyobb mérvben. Jövőben konyhaedényeink legnagyobb részt üvegből lesznek, úgy tisztasági, mint egészségi és olcsósági szempontból, mert hogy az üvegedények, a vas-, vagy épen rézedényeknél olcsóbban lesznek előállíthatók, az kétségen kívül áll. Francziaországban már gyárilag állítják elő ez uj üveget. Forgó üzletében ki-ki meggyőződhetik annak törhetetlenségéről. OOJ : Most még csak egy másik Tatrangi találja fel hamarosan a repülőgép másik feltételét s kész lesz még előbb is, mint Jókai jósolja. Ifj. H. L. A tenger alatti vasút. (Thomé Gamond terve szerint.) A hétről. © Ha mostanában kétszáz lépést megkoczkáztat az ember Budapest valamely népesebb utczáján: biztos lehet felőle, hogy a pálya végén, ha ugyan nem az elején vagy közepén, vidéki atyafiakkal találkozik, akik megszólítják. És jó, hogy megszólítják, mert különben bizonyára azzal a véleménnyel menne el mellettök, hogy no, ezeknek valami sürgetni való ügyes-bajos dolguk van a királyi kúriánál, sőt amint a deputáczió elnökének baloldali felduzzadt dolmányából látszik azon a helyen, ahol szív és felette a tárcza lakik, talán informálni jöttek. Az igaz, hogy a tisztes magyar ruhás, fésűs hajú alakok, kik most, a rekkenő melegben sem feledkeznek meg arról, hogy a honszeretet, mely nyáron magyar ruhát hordat velők, melegebb minden más melegnél, a kik minden mellettök elhaladó embert, a ki rájuk néz, illedelmesen szerencsés jó nappal üdvözölnek, leemelve kalapjaikat;— mondom, igaz, hogy e derék hazafiak közé két nő is került, egy idősebb és egy fiatalabb. Az pedig arra a gyanúra ad okot, hogy a kisasszony férjhez megy, azt jöttek hát stafirozni. Szerencse tehát, hogy téged, ki talán kissé hosszasabban tekintettél rájuk, nemcsak hogy üdvözölnek a váczi utcza pádimentomán, hanem meg is állítanak. — Ugyan instáljuk alassan a tekintetes urat, nem mondaná meg nekünk falusiaknak, hol lakik itt a végrehajtó ?