Vasárnapi Ujság – 1875
1875-08-22 / 34. szám - A föld felületének változandósága. Sámi Lajos 534. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
534 VASARNAPI UJSÁG. 31. SZÁM. 1875. AUGUSZTUS 22. oroszlánok stb.), melyek alatt világszerte, bár többnyire tévesen, ismeretesek voltak. A Pribylov-szigeteken kivül ma már alig van más jelentékenyebb fókavadászó hely az egész föld kerekségén, mert a dél-sarki tájakon létezett fókagyülhelyeken a nyereséget szomjúhozó, de a jövővel mit sem törődő tengeri hatalmasságok kereskedői úgy szólva egyesült erővel pusztították ki e hasznos állatokat. Csupán a Falkland-szigeteken s az ezeket körülvevő sziklriazátonyokon jelenik meg meg évenként pár ezer darab — ott, ahol egykor millió számra születtek és tanyáztak, és csak pár gyülhelyekön védelmezi és kiméli őket a buenos-ayresi kormány, a Rio de la Plata torkolatától északra és délre; míg ellenben a Pribylov-szigetek fókavilága, az oroszok előrelátása folytán máig megtartá eredeti épségét és bámulatos nagyszerűségét. Párosodáá és szülés idején ide gyülekeznek a fókák a Behring-tenger hideg hullámaiból s nyugodtan élhetnek itt hat hónapon át, mely idő alatt még a napvilág sem háborgatja őket, minthogy a sugarak nem képesek a táj fölött elterülő sürü ködön keresztültörni. És ez nagy szerencse a fókákra nézve, mert a nap fénye és melege annyira terhekre van, hogy néhány órai napvilág a nem szoptató állatokat rögtön a tengerbe íszi, bár a hideg a napfény daczára is rendkívül nagy e zordon tájakon. Ilyenkor a parton maradt állatok igen nyugtalanok s úszószárnyaikkal igyekeznek magukat legyőzni a szokatlan hőség (!) ellen. Hanem a sürü, nedves köd, mely ama vidéknek állandó és örökös vendége, csakhamar visszafoglalja pár órára elvesztett birodalmát s ekkor a fókák is azonnal visszatérnek a partra. Az a rendszeres és mindig egyforma életmód, melyet a fókák e szigeteken minden évben majdnem hat hónapon át folytatnak; a hímnek hosszas böjtölése a fiadzó helyen, mikor 10—12 nőstényből álló háremére felügyel, a legszórakozottabb idegen figyelmét is okvetetlenül fölébresztené. Mihelyt a hó és jég tisztulni, olvadni kezd, többnyire május 1-én vagy 2-án, azonnal megjelennek az idény első fokái. E korán érkezők mindenkor hímek, melyek sokszor hat héttel is megelőzik a nőstények érkezését. Így tehát ők lévén először a helyzet urai, kényelmesen kiválogathatják nejeik és leendő családjuk számára a legalkalmasabb helyeket. A lista attól kezdve, hogy a szülésre és szoptatásra legalkalmasabb helyet háreme számára kiválasztotta és a közös tanyán jó eleve állást foglalt, egészen az idény bezártáig, amikor t. i. a közös fészket jócskán megszaporodott családjával együtt elhagyja — mely időszak nem igen szokott három hónapnál kevesebb ideig tartani — sem élelmiszert, sem vizet nem vesz magához és helyét, mely körülbelől 100 lábnyi tért foglal el, soha egy pillanatra sem hagyja el, ha csak valami felsőbb hatalom nem kényszeríti reá. Hogy a him fóka három vagy négy hónapig épen olyankor, mikor a legnehezebb küzdelmeket kell kiállnia s folytonosan, éjjel-nappal őrködni kénytelen, minden élelmiszer nélkül megélhet, valóban bámulatra méltó tünemény, mert a fókák nem élnek önmagukból, mint a medvék s O 7 más, télen át alvó állatok. A hímek kétségbeesetten, gyakran egészen a halálig, harczolnak elfoglalt helyekért a közös tanyán; a küzdők egymás bőrébe vagy úszólábaiba mélyesztik fogaikat s rendkívül vadul, de azért elég ügyesen támadják meg egymást s dühkiáltásaikat félig elfojtja a heves küzdelem zaja. Már a nőstények sokkal szelidebb és barátságosabb természetűek s csak negyedrész akkorák, mint a hímek, mely utóbbiak az idény kezdetén 300— 500 fontot nyomnak és 6—7 láb hosszuk. A nőstények átlag véve 80 fontot nyomnak s négy láb hosszuk. Ez állatok teste kétféle szőrrel van boritva, melyek közül az egyik durva, rövid felső szőr vagy inkább serte, a másik pedig puha, sürü ruganyos szőrme, melyet az előbbi teljesen elfed. Ez utóbbi nagyon finom szőrméért vadásszák oly régóta és oly nagy mértékben a Pribylovszigetek fókáit, s ezért igyekeztek az oroszok s igyekszik jelenleg az amerikai kormány is azon, hogy e hasznos állatok ki ne pusztuljanak. Ezért intézkedett úgy az utóbbi kormány, hogy bár a fókák minden évben tömérdek számmal jönnek e szigetekre szaporítani, s az általuk e czélra elfoglalt hely a partokon gyakran 20 angol mérföldnyire is elhúzódik, az évenként megölhető fiatal himlókák összes száma nem haladhatja meg a 100,000-et. A megölendőknek nem Öz a szabad egy évnél fiatalabbaknak lenni 3 hat éves vagy annál idősebb hímek vadászását a kormány szigorúan megtiltotta. Az évenkénti fókamennyiség megölésére a júniustól augusztusig eső időköz legalkalmasabb, s 1873-ban az egész 6 , 100,000-et alig 33 munkanap alatt szerezték be a benszülöttek, kik egy-egy bőrért 40 centet (80 krt) kapnak, s igy minden évben 40,000 dollár (80,000 frt) oszlik szét közöttök, ugy hogy minden munkásember valamivel többet kap 400 dollárnál (800 frt.) A fókákat igen könnyű vadászni, mikor a megölésre alkalmasakká válnak, 15—20 ember hatalmas botokkal fölfegyverkezve a fókatanyára megy s a milliókra menő falkából kiszakítanak 50 vagy 100 darabot, külön hajtják azokat s jól irányzott csapásokkal kényelmesen agyon verdesik, a megölésre nem alkalmasokat pedig szabadon engedik. Miután három- vagy négyszázat ily módon agyon vertek, a munkások félre teszik botjaikat és a nyúzáshoz kezdenek, mert ha az idő kissé enyhe, a hullák hamar erjedésnek indulnak, ami által a bőr is romlásnak indul. A Pribylov-szigetekről került fókabőröket kikészítetlenül mostanában leginkább Londonban adják el, darabját 12—20 forintért, de kikészítve 30—80 forintot is megadnak egyért. Kikészítések nagy titka abban áll, hogy simán és egyenletesen kell azokat festeni. Október végén vagy november közepe táján a fókák nagy zöme ismét eltávozik a szigetekről, míg apróbb csapatok még januárban is tanyáznak ott egészen a legnagyobb havazás és fagyás beálltáig; ekkor azonban ezek is eltávoznak, mert a jégen és havon heverészni teljességgel nem szeretnek. Attól kezdve, hogy a fókák ősszel a Pribylov-szigeteket odahagyták, egészen a következő tavaszig, amikor ismét visszatérnek, a szárazföldet soha sem látogatják meg, hanem alá úsznak délfelé s a Csendes-tenger északi területén tanyáznak, hol halásznak és alusznak s átalán véve vidám, szabad életet folytatnak. A fókák sokféle meglepő tulajdonságai közt első helyen áll az a rendkívüli szeretet és gondosság, melylyel a himállat kölykeit környezi, ellentétben azzal a közönyösséggel és gondatlansággal, melyet a nőstény azok iránt tanusít. Az utóbbi a legkisebb fajra oda hagyja kicsinyeit s a tengerbe menekül, ellenben a hímek mindig harczkészen állanak kicsinyeik védelmére s ilyenkor rendkívüli bátorságot és kitartást tanúsítnak. A Pribylov-szigetbeli fókáknak főleg három alfaja ismeretes: a szőrös fóka (bornyu fóka, tengeri bornyó, Phoca vitulina), a tengeri oroszlán (Cometopias selleri) és a rozmár (Trichechus rozmarus), mely a többiektől sokban különbözik. Ezek közül a tengeri oroszlán, melyet rajtunk is feltüntet, az egész csoportban legnagyobb, mert néha 11 lábnál is hosszabb és a hímek, ha teljesen kinőttek és kövérek, 1200 fontot nyomnak. A tengeri oroszlán többnejűségben él, s többnyire 8—12 nősténye van, melyek csak félannyi súlyúak, mint a hímek és legfeljebb 8—9 láb hosszuk. E fókafajból a Pribylovszigeteken legkevesebb van, de mint a többi o o 7 fókafaj, úgy a tengeri oroszlán is más helyeken is található. Végül megjegyezzük még, hogy a Pribylov-szigeteket az oroszok fedezték föl és telepitették be 1786—87-ben. A települők, kiket az orosz-amerikai szőrmetársulat hozott ide mint szolgákat és munkásokat, főleg aleutok valának Unalaska szigetéről s a görög katholikus egyház hivei lévén, pappal is ellátták őket. E 137 lelket számláló gyarmat 1867-ben, mikor az Egyesült Államok Alaskát (Orosz-Amerikát) s avval együtt e szigeteket is megvették, már 270 lélekre volt szaporodva, ide számítva nem csupán a férfiakat, hanem a nőket és gyermekeket is. Becsületes, békés, tanulékony emberek, kik vallásuk szertartásait buzgón teljesik, csak egy hibájuk van, t. i. hogy nagyon szeretik a részegítő italokat, s bár az amerikai kormány az egész Alaska-territórium kerületén, de különösen a szigeteken szigorúan eltiltá a szeszes italokkal való kereskedést, a benszülöttek mégis gyakran ... ® ® kijátszodják e bölos rendszabályt azáltal, hogy lisztből, czukorból, rizsből stb. valami sörfélét készitenek s azzal isszák le magukat. Ha a tőreivény nem őrködnék felettök oly szigorúan, folytonosan részeg állapotban lennének. ^ ^ A föld felületének változandósága. Annyira megszoktuk már a szilárd föld felületét itt lábaink alatt a teljes állandóság és mozdulatlanság mintaképének tartani, hogy szinte roszul esik az a tudat, hogy még maguk a sziklák is, melyeket méltán tekinthettünk földünk alapköveinek, szüntelenül a legnagyobb változásoknak, sülyedéseknek, fölemelkedéseknek és idestova vándorlásoknak vannak alávetve. Nem a földrengéseket értjük e változások alatt; e borzasztó tüneményeket az örök természeti erők sajátságos szeszélyeinek tartjuk, s minthogy ma már azoknak okát is meglehetősen ismerjük, félig-meddig meg vagyunk bennök nyugodva. Másnemű, titokszerűbb, kimagyarázhatatlanabb változásokról akarunk itt szólani, melyek majdnem észrevétlenül, de annál biztosabban működnek oda, hogy a föld jelenlegi arculata előbb-utóbb teljesen átalakuljon. Minden gondolkozó embernek, ki hatalmas hegyvidékeket, nagyobbszerü vasúti átmetszéseket vagy pedig mély bányákat látott, feltűnhettek ama roppant természeti forradalmak kétségbevonhatatlan bizonyitékai, — feltűnhettek még akkor is, ha földtanról irt könyv soha sem volt kezében. Sőt épen ama meglepő változások tanulmányozása teremté meg azt a tudományt, a földtant, mely az emberi ismeretek nagy terjedelmű mezején a legérdekesebbek közé tartozik. Eleinte azt hitték, hogy e változások kizárólag vulkanikus működés eredményei s a föld felületén végbe ment valamennyi átalakulás hirteleni és erőszakos volt. A vulkanikus működés időnkénti nyilvánulásai s ama változások, melyeket e nagyszerű természeti erő oly hirtelen szokott előidézni a föld felületén, helyesnek is tüntetik fel e föltevést, de a századokon át folytatott figyelmes vizsgálódás a változásoknak egészen más, az előtt nem is sejtett módját ismerteti meg a tudósokkal, mely a lassan, de szabályszerű fokozatossággal végbemenő sülyedésekben és fölemelkedésekben nyilvánul. E változások eleitől fogva egészen mostanáig szakadatlanul folyamatban voltak és vannak, és ha még — ami nagyon valószínü — bizonyos időszakon át ugy tartanak mint eddig, a föld felületét szükségképen lényegesen át fogják alakítani, nem csupán a szárazföldek és szigetek viszonylagos magassága tekint Jooo tetében, hanem azoknak és a tengereknek nagysága, égalja, minősége s általán véve az egész földgömb természeti alkata tekintetében is. Nem akarunk itt a regeszerű Atlantisról, ez állítólag elsülyedt világrészről szólani, melyet a hajdankor írói oly gyakran emlegettek; csak bizonyos kétségbevonhatatlan tényeket fogunk itt felhozni, melyeket a leggondosabb vizsgálódás jegyzett föl. Hogy a Balti-(Keleti-) tenger partjai és feneke századok, talán évezredek óta emelkedőben vannak, régen és biztosan megállapított tény, mert a régi partok ma mártöbb ezer lábnyi távolra feküsznek a víz mostani szélétől, míg ellenben Angolország s Európa nyugati partjainak legnagyobb része, Holland, Belgium és Francziaország folytonosan sülyed. Az utóbbi állítás igazságát a brit Csatornában és a körül tett biztos tapasztalatok régóta bebizonyitották s közelebbről a greenwichi észlelde igazgatója is éveken át tett észleletei és tapasztalatai nyomán határozottan kijelentette, hogy Anglia e híres csillagvizsgáló helye (Observatorium) az egész talajjal együtt, melyen áll, folytonos, bár lassú sülyedésnek van alávetve. Ami Amerikát illeti, a ,»Scientific American" czimű új-yorki lap egyik közelebbi közleménye szerint teljesen be van bizonyítva, hogy Észak-Amerikának egész csöndes-tengeri partvidéke, főleg Kalifornia összes hegyeivel együtt folytonosan emelkedőben van, mégpedig aránylag feltűnő gyorsasággal. Ellenben az a vidék, melyen a nagy amerikai tavak feküsznek, lassanként folytonosan sülyed; másfelől meg Indiana állam déli része, Kentucky és a szomszéd államok emelkedőfélben vannak. A földtani gondos vizsgálódások kiderítették, hogy az amerikai nagy tavaknak, az egy Ontario kivételével, hajdan dél felé volt lefolyásuk, de később északon sülyedni, délen pedig emelkedni kezdvén, valami 40,000 évvel ezelőtt egy északi lefolyás alakult, mégpedig az Erie tóból az Ontarioba. Ez északi lefolyás, a híres Niagarazuhatag, még ma is folytonosan fúrja és ássa medrét. Ez időtől kezdve a tavak és a Missis-