Vasárnapi Ujság – 1875
1875-08-29 / 35. szám - Japán hajdan és most. I. A japánok népünnepei. II. „Róka koma”. III. Szemfényvesztők; erőművészek és komédiások. IV. Gyermeknevelés. Tornászat. Társasjátékok. V. Vallás és hitregészet. VI. Társadalmi osztályok és családi élet. VII. Piaczi és utczai élet Yeddoban. VIII. Szinészek és szinházak (14 képpel). Sámi Lajos 551. oldal / Általános nép- és országisme - A lőpor béke idején 551. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon - A postáról. K-y 551. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
552 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 33. SZÁM. 1875. AUGUSZTUS 15. előkészületeket kell megtennie. Jól tudjuk, hogy az idegen nemzeteknek komoly kívánságuk Japánnal közelebbi érintkezésbe jutni s a japáni nép is óhajt velők kereskedelmi összeköttetésbe lépni. Oly hajók számára, melyek utjokban sérülést szenvedtek s azt kijavítani óhajtják, vagy vizet és fát kívánnak bevásárolni, a kikötők máris nyitva állanak." 1853. júl. 8-án meg is jelent Perry északamerikai hajóparancsnok Yeddo kikötőjében és 1854. márcz. 31-én az ismeretes kanagavai szerződést csikarta ki a japáni kormánytól. E szerződés értelmében öt kikötőváros nyilt meg az európai és amerikai kereskedő hajók számára s egyszersmind új kor hajnala derült föl az egész szigetországra is. És e vivmány nem kis jelentőségű volt Európa és Amerika iparűző és kereskedő nemzeteire nézve, ha elgondoljuk, hogy Japán az európai népek által megalapított államokon kívül az egész föld kerekségén a legműveltebb országnak tekinthető s magas foku ősrégi polgárosultsága oly szembeötlő mozzanatokat tüntet fel, hogy bámulatosan kifejlett iparának termékei már a középkorban meglepték az akkori művelt világot. A bécsi köztárlat óta, melyen Japánnak először nyílt alkalma úgy eredeti nemzeti műveltségét, mint különösen a ritka ízlésről és finomságról tanúskodó ipartermékeit Nyugat nemzeteinek csaknem pompájában bemutatni, egész egymást érték az útleirások, rövidebb és hosszabb hirlapi közlemények az érdekes országról s lapunk is gyakran foglalkozott Japánnal és népével. Most ismét egy közlemény-sorozatot indítunk meg a távol kelet „francziáiról", ahogy a japániakat nem épen ok nélkül elnevezték. Czikkeink részben a régi Japán szokásaival és népéletével fognak foglalkozni, melyek az újkor hatalmas áramlata és az országban jelenleg lábra kapott újítási szellem és európaisodás elől előbb-utóbb teljesen háttérbe szorulnak s rövid idő alatt végkép el fognak enyészni. A művelődés mindenütt irtja az eredetiségeket: illő, hogy az elenyésző dolgoknak is maradjanak fenn nyomai. I. A japánok népünnepei. Japán lakói derült kedélyű vidám emberek, s egész kedvteléssel űzik vigalmaikat. Még legvallásosabb ünnepeik is, melyeket a bonczok a zárdákban rendeznek, mindenféle világias mulatságokkal és játékokkal vannak összekötve; de vannak másféle, teljesen világi, nemzeti ünnepélyeik is, melyeknek a zárdákkal és papokkal semmi közük s melyek nem tartoznak az úgynevezett macsűrik vagyis vallásos bucsuk közé. Ezek közt első helyen állnak a gószekik, vagyis az évenként tartatni szokott öt nagy ünnep. Ezeket hajdan Kiotóban a Mikadó székhelyén, a Da'iri, vagyis a császár udvara rendezte és kezdetben bizonyos vallásos színezet ömlött el rajtuk. E körülmény azonban legkevésbbé se mérsékelte azt a fesztelen vidámságot, mely azokat jellemzi, mert a Kami-vallás azt az elvet állította föl, hogy a vidám szív egyszersmind bűntelen is. Ezek közt a nagy ünnepek közt első helyen áll az ujév ünnepe. Jó barátok és ismerősök meglátogatják és megajándékozzák egymást. Az ajándékok többnyire két-három legyezőből állanak, melyeket a látogató, ősi szokás szerint, selyemmel bevont fénymázas üvegszekrényben nyújt át; azonkívül egy papírzacskót is ad, melyben egy darab szárított tengeri csigahús van, miáltal annak emlékét akarják felújítani, hogy a japániak egykor igen mértékletesen éltek. A család, mely a látogatást fogadja, meleg rizsborral (szaki), rizskenyérrel és mandarin-naranccsal kedveskedik vendégeinek. A nagy tengeri rák is nagy szerepet játszik újévkor; minden háztartásban hizlalnak egy ilyet az egész éven át, s rendesen porrá törve szokták használni. A második goszeki vagyis évi ünnep az úgynevezett bábu-ünnep, melyet a harmadik hónap harmadik napján, tehát a mi áprilisunkben, ülnek meg, s a leánygyermekeknek van szentelve. A családanya a legszebb szobát baraczkfaágakkal és virágokkal disziti fel, s ezek közé ama bábukat helyezi el, a melyeket a leánygyermekek mindjárt születésükkor kapnak; e bábuk többnyire csinos alakok, melyek a Mikadót s a császári udvar többi magasabb egyéniségeit ábrázolják. Ilyenkor nagy vendégségeket is rendeznek s azokhoz az ételeket a fiatal leányok sajátkezüleg készítik. Ezután az ötödik hónap ötödik napján, tehát a mi júniusunkban, a fiúgyermekek és serdült ifjak számára a zászló-ünnepet rendezik. Ekkor Yeddóban s más nagyobb városokban is magas bambusznád-rudakon mindenféle tarka-barka lobogók lengenek. Az utczák és közterek ilyenkor szerfölött élénk látványt mutatnak, vidám embertömeg hullámzik fel s alá; a gyermekek legszebb ruháikat öltik fel s átalán véve a zászló-ünnepet a legkedveltebb népmulatságok közé sorozzák a japániak. A negyedik nagy ünnep a lámpa-ünnep, a hetedik hónap hetedik napján megy végbe és ennél természetesen a különböző szinü lámpák és lampionok viszik a főszerepet. Az ötödik nagy ünnep a chrysanthemek (aranyvirágok) ünnepe s a kilenczedik hónap kilenczedik napján ülik meg. Minden csészére, tányérra és tálra széttépett arany virágokat hintenek, s ugyanilyen virágot tesznek az italokba is, mert az szerintök az életet meghosszabbítja. A következő hónapban az ifjú leányok nagy csoportokban látogatnak el a Remidagava folyó partjaihoz s fiatalabb fivéreiket is magukkal viszik. A leányok ilyenkor nem viselnek álarczot, mint más ünnepélyes alkalmaknál többnyire mindig, hanem szörnyen kifestik és behajporozzák magukat, és hajukat, ugyszintén övüket is számtalan gombostűvel és mindenféle czifrasággal diszitik fel. Virágot szednek s azzal ők is fölcziczomázzák magukat. A negyedik hónap nyolczadik napján megy végbe a Buddha megkeresztelése. Rajzunk ezt az ünnepélyes szertartást tünteti fel. Buddha isten ugy van jelképezve, ahogy a japániak őt mindjárt megszületése után képzelik. Egyenesen áll s egyik kezével az ég felé mutat, mig a másik a föld felé van irányozva. A buzgó hivők szentelt theával fecskendezik be a „szent gyermek" bronz szobrát, mely az úgynevezett keresztelő kövön áll. A különböző boncz-zárdák papjai és szerzetesei végig vonulnak a város főutczáin s magukkal viszik Buddha kis szobrát is, mely egy dézsa közepében van fölállítva. Igy a hívőknek alkalmuk nyílik ájtatosságukat otthon végezni el sőm Oa bondok, kik mint isten szologái sem szoktak ingyen tenni a semmit, szép kis összegecskét szereznek e vallásos szertartás alatt. — Mi az a Herczegovina? A párisi „Figaro" elég elmésen a következőleg magyarázza meg:„Akárhány párisi van, aki nem tudja, mi az a Herczegovina? Az egyik azt hiszi, hogy valami hölgy, ki igen nagy sikerrel tánczol a dalműszínházban, mások azt hiszik, hogy új szerkezetű zongora, mely feltalálójától, Herz úrtól, kapta nevét, mások meg, a kik uton útfélen azt olvassák, hogy Herczegovina lángban áll, ugy gondolják hogy valami nagy gyufagyár. Tudakozódtunk a csalhatatlan Havas urnál, és biztosithatni véljük olvasóinkat, hogy az a Herczegovina sem nem asszony, sem nem zongora, sem nem gyufagyár. A mint mondják, az Törökországnak egyik alávetett tartománya, hol két tuczat görög időről időre fel szokott lázadni egy félmaroknyi török ellen." — Johnson temetése. Johnsonnak, az Egyesült államok volt elnökének temetéséről, mely f. hó 3-án ment végbe Greenvilleben, amerikai lapok a következő részleteket közlik: Az elhunyt a szabadkőmivesség díszjelvényeivel temettetett el. Végső akarata szerint szemfedőjét egy nemzeti zászló képezte, sösszekulcsolt kezeiben az egyesült államok alkotmányának egy másolata nyugodott. Greenville falu házai fekete posztóval voltak díszítve, a temetésen néhány ezer ember volt jelen. Girant elnök rendelete folytán a központi hivatalok néhány napon át gyászt viseltek s a hadügyi és tengerészeti minisztériumot az elnök arra utasíta, hogy a hírneves halott emlékét megfelelő kitüntetésekben részesítse. — 115 éves szivarok. Amerikában közelebb bontottak fel egy láda szivart, melyet az Egyesült államokban Green Cyrus még 1760-ban gyártott. E láda szivar tehát 115 évig feküdt és — nem romlott el, sőt a meggyújtott szivarok egész illatot terjesztettek maguk körül. Három darabot azonnal elküldtek az elnöknek. A maradékot ismét gondosan becsomagolták s csak száz év múlva nyitják ki ismét a dobozt, hogy boldogítsák vele az akkor élőket s különösen az elnököt. — Egy eltemetett város titkai. Pompejiben közelebb egy konyhát ástak ki, melynek falán a következő sorok voltak olvashatók: „A mai napig 28 ezerszer gyújtottam tüzet, takarítottam és főztem számára, s ő mégsem akar a cirkusba vinni." — Erre a következő felelet következik: „Az asszonyok sohasem elégedettek." Egyveleg. JAPAN. — A Buddha megkeresztelése.