Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-05 / 36. szám - Magyar fürdők: IV. Herkules-fürdő. Junius 571. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
VASARNAPI UJSAG. 571 A kisebb fürdők, az Erzsébet és Karolina, egész harcznak vannak kitéve: egyik törökül, másik francziául, természetesen a legtöbb oláhul (mert itt ez a túlnyomó, majdnem hivatalos nyelv) igyekszik nemzeti előnyt biztositani fürdőjegyének s mégis gyakran megesik, hogy bizony szépen egymásra kell várakoznunk: a töröknek a szerbre, francziának a németre, s románnak a magyarra, mert hiába, a kabinokat nem lehet szaporitani, sem pedig a már előbb jötteket addig kikopogtatni, mig félórájuk le nem telik. Ugy tíz óra felé e fürdők már egészen szabadok, de a Herkules-, Lajos-, Mária- és Ferencz-fürdő, nemkülönben a pompás és kényelmes hideg uszoda később is el van foglalva, de a nehezebb betegek mindnyája igyekszik reggel korán használni a kúrát, hogy azután neki adva magát a csendes pihenésnek, felfrissülve készüljön, ki a reggelihez, ki pedig az ebédhez. A szegedi népzenetársulat Erdélyi Náczi vezetése alatt naponként kétszer, délelőtt s délután szokott játszani, felváltva, a gyógyteremnél és a Herkules-téren. Ilyenkor azután megindul a fürdősereg egész özöne s különösen az oláhországi dámák felcziczomázott alakjai tűnnek ki a különben festői vegyülékből. Bátran el lehet mondani, hogy bár a Herkules világfürdővé nőtte ki magát, mindamellett már földrajzi fekvésénél fogva inkább Oláhország és Szerbia, s leginkább a végvidék vendégeire van utalva. Oláhország • 1 • 11 adja a legtöbb vendéget, s ezért e tisztelt urak nagyon is romános követelésekkel állanak elő. Ellenszenveket nem titkolják irányunkban, sőt a nagy rész minden lépten-nyomon igyekszik kimutatni, hogy nem tartoznak barátaink közé. Nyilvános helyeken nemzetiségüknek túlsúlyt akarnak szerezni, s nyelvök iránt a magyar vendégszeretnél fogva előnyt adó udvariasságot erőszakosan is követelik. Saját házunkban több tiszteletet várunk, s azt hiszem, hogy az érdeklettek, legalább jövőre, nem fogják engedni, hogy a magyar itt idegen legyen. Erre természetes első föltétel volna, hogy a Herkules - fürdőt több magyar vendég látogassa, hogy igy meg legyen teremtve a magyar szellem, mely nélkül Mehádia örökké román fürdő marad. Déli 12 óra körül már minden vendéglő és étterem asztala el van foglalva, s a különféle társaságok nemzetiség szerint megoszolva (na de ez igy van minden fürdőben!) vigan töltik az ebéd idejét. Sem az ételekre, sem az árakra nincs panaszunk s igy egészen nyugodt kedélylyel foly az étkezés. Ebéd után nagyobb rész — kivéve az aludni sietőket — a gyógyterembe gyűl össze, s a kávéházban megkezdődik a török kávé- meg a mokka-szürcsölés, tekézés, újságolvasás, míg azalatt a női sereg a gyógyterem bársony pamlagain üldögél. Néha-néha a zongora is megszólal, vagy pedig a czigány húz rá egy nemzetiségi egyveleget, kielégítéséül minden nemzetiségbelinek. Délutánonként vannak a kirándulások, egész a legmagasabb sziklák csúcsáig. Festői és kellemes, s mindenütt árnyékos utak vezetnek; mindenütt gond, csin, tisztaság és a legnagyobb rend uralkodik. — A százados cserfák árnyékában, vagy az erdei források frisstő csörgedezésénél csak úgy repül az idő s hazatérve este aztán újra a tombolára, vagy táncrestélyre gyűl össze a társaság nagy része a gyógyterembe. A fürdőgondnok, b. Barkó, a vendégek mulattatásáról szorgalmasan gondoskodik, s Mehádia e tekintetben is hasonlít a világfürdőkhöz. Ha a fürdő jövedelméből a kormány valamivel többet fordítana szépítésekre, még sokkal fényesebbé, nagyobb hírűvé, s jövedelmesebbé is lehetne tenni, aránylag csekély kiadással. A fényes paloták, jó éttermek, a kávéház, melyben a dicséretére legyen mondva a gondnokságnak — több magyar lap is van, a legnagyobb kényelmet nyújtják; a szobák csinosan vannak berendezve s e mellett nem is drágák. A csinos könyvtár magyar könyvekben még nagyon szegény s e tekintetben sem ártana felsőbb helyről a melegebb pártfogás. Van Mehádiának postája, távirdája, mindenféle iparosa s a vendég, ha pénze van, mindent feltalálhat. Most már színházat is terveznek. Csodáljuk, hogy a kincstári (temesvári) jószág-igazgatóság a magyar feliratokra megtagadta a költséget; igaz, hogy kicsinyes dolog, de tán mégis furcsa, hogy a magyar királyi Herkules-fürdőben a feliratok még mind németül vannak. Reméljük, hogy jövőre ez is másként lesz, s a magyar vendég méginkább itthon érezheti magát. A Herkules-fürdőnek eddigelé az idén 4100 vendége volt, de ebből alig egy százalék magyar. Ez volna körülbelől az itteni fürdőélet vázlatos karczolata. Ő Felsége születése napját, nemkülönben Szent István király napját is fényesen ünnepelte meg a fürdő magyar vendégsége isteni tisztelettel, melyen a katonaság is részt vett, délben pedig fényes bankettel, melyen mindannyian lelkünk teljes mélyéből ürítettünk poharat fejedelmünk és a magyar haza jóllétére. Mindkét nap este fényes tánczvigalom zárta be az ünnepélyt, s az itt időző külföldiek újra meggyőződhettek, hogy ma már minden igaz hazafi ugy érez, mint a mehádiai magyar vendégek. Bár megértené ezt a végvidék minden egyes lakosa nemzetiségi különbség nélkül, s ne vetnének szelet, hogy vihart arassanak! Junius. A hétről. Megnyitották az országgyűlést, — ez a hét legnagyobb eseménye minden herczegovinai vérengzés és diplomacziai jegyzékváltás daczára. A trónbeszédről beszél minden ember, mindenki a saját felfogása vagy pártállása szerint. A ház arculata maga a múltkoriéhoz képest nagyon megváltozott. A szó teljes értelmében „megiijudott". A régi államelmélet azt tartja : ugyan kedvezőnek, ha az ország tanácsában minél több az élet viharai által megedzett, a tapasztalatok súlya alatt meghajlott ősz fej, az pedig az új országházban ugyancsak megritkult. De azért nem hisszük, hogy ebből az országra baj háramlanék. Maradt még elég, aki higgadtsággal, mérséklettel képes lesz zabolázni a megifjult ház túlkapásait s ártalmasokká válni nem engedi; de másfelől örömmel kell üdvözölnünk az ifjú tagoktól remélt fokozottabb munkaerőt, és nagyobb tevékenységet, melynek ez ideig oly nagy híjával volt Magyarország törvényhozása. Most az egész ház forrong, szervezkedik. Az osztályokba osztás az igazolási előmunkálatokra már megtörtént s megalakul az igazoló é © a bizottság is, s az igazolások után a képviselőház egy jól felállított hadsereg csatarendébe állva nézhet szembe feladataival. A kormány serege ugyancsak népes. A képviselőház patkó alakban futó padsorainak csak két végsarka ellenzék, az egyik baloldali, a másik jobboldali. Ami e kettő közé esik: Irányitól Sennyeyig, az mind,,szabadelvű." A főrendiház maga is fordított egyet eddigi haditervén. Eddig e házban nem voltak markáns vonalakkal elválasztott pártok. Senkiről se lehetett tudni bizonyosan, hová tartozik. Most a pártokba sorakozás itt is megtörtént, valamint a képviselőházban, azzal a különbséggel, hogy itt a függetlenségi, 48-as és nemzetiségi frakcióknak nyoma sincs, hanem csak két párt álland egymással szemben: a kormányt támogató liberális, s a kormány iránt ellenzéki állást foglaló konzervatív párt. Ez utóbbi itt sokkal hatalmasabb, számra úgy, mint tehetségekre tekintélyesebb, mint a képviselőházban, de azért az eddigi sorakozásból ítélve a liberális párt a főrendi házban is többségben ígérkezik lenni. o o * A képviselőház összeülésének örömére természetes, hogy elmaradhatsan minden pártnál egy-egy kedélyes vacsora, melyet diszes néven bankettnek nevezni sokkal előkelőbb. Az a száraz ismerkedés és barátkozás keveset ér. A szabadelvű párt keddi vacsorájáról így ir a „Nemzeti Hirlap"-ban egy jelen volt: „A szakadó eső nem tudta az ó és uj képviselőket visszatartani, hogy a párt első nagy akcziójában részt ne vegyenek, habár tudták is, hogy bizonyosan megadják az árát. 5 órakor indult meg egy terjedelmes külön hajó az áldomásra készülő honatyákkal, kik 6 órakor kezdték meg az eléjük terjesztett nagyon silány materiale feldolgozását. Az ebéd olyan volt, hogy mindenki várta a koasztok megindulását: legalább szellemi táplálékot kapjunk.Az asztal fején a terem felső végén a ház korelnöke, Grorove pártelnök, valamennyi miniszter, s több főrendiházi tag, köztük a derék Zichy Manó gróf ültek; a terem hosszában három asztalnál osztottak meg vegyest az alvezérek, közemberek és ujonczok. — Végre jött a pezsgő, a korelnök felköszönte a legelső magyar embert, s a társaság állva hallgatta s zajosan éljenezte meg a toasztot. Azután Grhyczy Kálmán egy komoly és szép felköszöntést mondott a szabadelvű pártra. Wenckheim Béla báró egy jóízű köszöntőben önző módon szintén csak pártjára ivott. Móricz Pál Deák Ferenczet éltette s nagy lelkesedés fogadta szavait. Ghyczyre Szontágh Pál, Tiszára Pulszky Ágost, Gorovera Balogh emeltek poharat. Csernátony felszólalt az ellen, hogy a szabadelvű pártról még mindig mint egyesültről beszélnek; nem egyesült, hanem egységes az. Befejezésül az új képviselőkre emelt poharat, ami nagy tetszésben részesült ujaknál s öregeknél. Szóltak még gr. Zichy Manó a főrendi áldomásozók nevében, Miskolczy és Szilágyi Dezső. Azután emelkedett fel Tisza Kálmán, s beszélt az ujakról s régiekről, adva jó tanácsokat az ujaknak, hogy tűrjék el, ha a régiek egyelőre fölöttük állanak, s a régieknek, hogy ne zúgolódjanak, ha a fiatal sasok fejük fölé emelkednek. Beszélt az egyetértésről is, a suttogás helyett a vélemény nyílt kimondását ajánlva. Szavait figyelemmel hallgatták és lelkesedéssel fogadták. De Tisza Kálmán előtt és után már senkit sem hallgattak meg. A mulatság át is ment abba a kedélyes zűrzavarba, amelyben mindenki szónok és hallgató egyszerre. A czigány hegedűje pedig egyre sírt. A társaság oszlani is kezdett már, a miniszterek pedig lekéstek a hajóról és kénytelenek voltak a vizenyős idő elől visszamenekülni egy szűkebb társaságba, mely jóízűen muzsikáltatta magát és hallgatta egy fiatal egyetemi tanár képviselő interpocula előadásait. Wenckheim és Tisza igaz magyar uri tempoval telepedtek le és mulattak a mulatók közt. Megismertük Wenckheim a „Piros csákó süvegem" nótáját, azontúl is csak igaz régi magyart akart hallgatni. A Tisza nótáját is húzták, az egyetemi tanárt pedig miniszteri teljhatalommal silentiálták. Végre megjött a hajó, s az egész társaság jó kedvvel tért haza, a permetező eső és dunai levegő hatása alatt felfrisülve a terem fülledt levegőjének nyomása alól. o Irodalom és művészet. — A képzőművészeti társulat albumlapjait az 1875. évre most küldik szét a tagoknak. Az t o öt diszes kép közül kettő oly nagy alakú, hogy keretben faldiszül is használható; jelesen a Rubens-féle hires oltárkép után készült „Sz. Ildefonzo" czimü rézmetszet, s a Knauss szép festménye után Rabb által metszett életkép is, mely, kedves humorral, tilosban kártyázó czipészinasokat ábrázol. A többi három műlap némi részben magyar érdekű. A „Jeruzsálem pusztulásának évnapján busuló zsidók" magyar festésznek, Horovitz Lipótnak és magyar metszőnek, Doby Jenőnek sikerült műve. A „kotlós tyúk" mint negyedik, s a „hollandi bucsu" mint ötödik műlap ismét a budapesti országos képtár remekműveiből kiszemelt két érdekes metszvény, amaz Snyders nagyhírü állatképfestő, ez Ruysdael Salamon ecsetje után: mindkettő a régi hollandi iskola két korypheusától való mű, melyek másolatát a méltán nagyhirü művész, Unger Vilmos vésője készítette. Az album tehát elég érdekesen és változatosan van összeállítva. — A „Magyar könyvesház" czimű olcsó irodalmi vállalatból a 7. 8. és 9-ik füzet is kikerült a sajtó alól s az első Erckman-Chatriantól közöl franczia életképeket, a második Turgenyev Iván kitűnő orosz írótól „A [fatalista" czimű beszélyt, s a harmadik, mely kettős füzet (9 és 10-ik) népdalokat foglal magában. „Szerelmi népdalok I. Kesergő szerelem. II. Boldog szerelem. Székely Sándor gyűjteményéből közli Abafi Lajos. Budapest, Aigner Lajos". Ez a teljes czime e népdal-füzetnek, mely azonban a korán elhunyt, ifjú, buzgó gyűjtőnek még nem teljes gyűjteménye s a többi rész későbbi füze-