Vasárnapi Ujság – 1875
1875-10-03 / 40. szám - Az amerikai rendőrség. Láng Henrik 634. oldal / Általános nép- és országisme
634 VASÁRNAPI UJSÁG. 634 Az amerikai rendőrség. A társadalmi élet fentartására annyi különböző és szétágazó intézmény szükséges, hogy soknál valóban ama kétely merül föl bennünk: vajjon megfelelnek-e azok a várakozásnak vagy sem? Sok intézmény valóságos életszükség, csak az a baj, hogy nem egy már alakulásakor rosz szervezetű. Vannak olyanok, melyek csakhamar túlélik magukat vagy túlcsaponganak kijelölt medrükön, avagy pedig már születésükkor eltörpülnek, — s az ilyeneknek jobb volna nem is létezniök. Azonban amaz intézmények előtt, melyek eréllyel lépnek életbe s becsülettel megfelelnek ama várakozásnak, a melyet hozzájuk joggal köthetünk, mindig kalapot emelünk. Ilyen intézmény a New-Yorkban s ennek mintájára az Egyesült-Államok főbb városaiban szervezett Metropolitan Police (fővárosi rendőrség.) Még ezelőtt tizennyolcz évvel a rendőrség a City Major (város birája) kezében volt, ki e hatalmat annyira fölhasználta, hogy csaknem kényurrá vált. Az Írországiak és önkénytes tűzoltók segélyével kezében tartotta a „ballet boxot" s igy kényszert gyakorolhatott minden szavazásnál, ugy hogy még a becsületes embernek is rettegnie kellett. A város majdnem a ,,Bovery boy"-ok ,,Dead rabbitok" és „Rowdy"-k hatalmában állott, a mint az egyes cliqueket nevezték. Azonban az épen akkoriban keletkezett uj pártnak (republican parti) sikerült egy uj törvényjavaslatot mind a két házban keresztül vinni, mely kivette a City Major kezéből a városhatósági rendőrséget és egy újat alkotott helyébe, mely függetlenül működjék egy „Board of Police Commissioners" (a rendőrségi biztosok testülete) által. E bizottság hét tagból van szervezve, még pedig a részrehajlatlanság szempontjából, egyik pártból 4, a másikból 3 emberből, — s neve : „Metropolitan Police". Feje ennek a „Superintendant of Police" (rendőrségi felügyelő.) A new-yorki rendőrség a brooklynivel, — melyet később szerveztek — két dandárból álló osztályt képez. A város „ward"-okra van felosztva. Az összesen huszonhárom ward mindenike egy-egy kapitány kormányzása alatt áll. Sok bajjal járt, mig a municzipálisokat legyőzhették s vér is folyt a városház előtt bőven; de végre is győzött az uj rendszer s most el lehet mondani bátran, — daczára annak, hogy némely részakaratu amerikai német lapok szeretik olykor e rendőrségnek rosz hirét költeni — miszerint j Ott New-Yorkban jelenleg a nap és éj minden órájában s minden utczában nagyobb biztonsággal járhatni, mint itt Budapesten, kivált félreeső utczákban, s ebből kifolyólag Magyarország fővárosában legalább ötven százfólival több fegyvert találnánk az évente kint járók zsebében, mint a new-yorkiakéban. Igen, mert New-Yorkban a közbiztonság felől annyira gondoskodtak, hogy revolvert s egyéb efféle öldöklő szerszámot a lakosoknak hordozni felesleges, sőt szigorúan el is van tiltva. Ha a rendőrség valakinek a zsebében fegyvert talál, bekiséri s két évi „Sing Sing"-en (államfogság) alól meg nem menekül. Egy policeman fizetése 1200 dollár (2400 forint.). Öltözete úrias, elegáns szabású, finom kék posztóból áll. Kabátja térden alul érő; sapkája csinos alakú, felül gömbölyded. Egész öltözete százhúsz dollárba kerül. Télen felöltő gyanánt nem köpenyt, hanem kabátot visel. Nyáron panama kalapot s könnyű öltözéket hord; mellén és fövegén a városi czimer és szám látható. Fénymázos bőrövébe van szúrva a két láb hosszú s két hüvelyk átméretü, lignum vitae-ből készült rendőri bot. Ennek markolatához vörös selyem zsinór van erősítve, melyet használatkor karja körül csavar. A new-yorki rendőrség szolgálata nagyon szigorú, s a rendes katonákéhoz hasonló fegyelemben áll. Amelyik rendőr ellen jogosult panasz érkezik be, a panaszt szigorú büntetés követi, harmadik panasznál pedig irgalom nélkül elcsapják. Ha ellenben kitünteti magát a szolgálatban, nagyobb rangfokozatot nyer, s ha ügyes kém, akkor a „titkos" rendőrséghez osztják be. Ha meghal, családja nyugdijat hoz amaz alapból, melyet new-yorki kereskedők tettek le hálából „Metropolitan Police Fond" (fővárosi rendőrségi alap) czimen, midőn a rendőrség 1863-ban az írek gyujtogatásai és rablásai ellen a várost megoltalmazta. A new-yorki rendőrség hat láb magas, erős, egészséges emberekből van szervezve. Többnyire Írországiak, mert csak ír képes az írt megfékezni, nem lévén egy nemzet fia sem szenvedélyeiben oly féktelen, mint az ír. Így, ha a whisky-től mámoros irfoldi felbőszült vadállathoz hasonlóvá válik, és olyan lesz a policeman is, ha megtámadják az utczán. Addig küzd, harczol, míg segítséget kap, vagy ott hal meg, de nem hátrál. Fájdalom, egészen másként van ez a magyar Metropolisban, Budapesten. E napokban kénytelen szemtanúja voltam egy pár jelenetnek, melyek nagyon elszomorító világot vetnek rendőrségi intézményünkre. Az „újépület" közelében e87 férj megverte a nejét, a nép rendőrt hívott — s hallani is nevetséges! — a rendőrt hevenyében elpáholták. Hiába biztatták némelyek a közbiztonság ezügyelőjét, hogy kisérje be a rabintus férjet. Ő bizony nem bolond — mondá — hogy újra kitegye magát a vereségnek! Végre is egy úriember rábeszélésére és segélyével kísérte be az erőszakoskodó férjet. — A másik eset a Terézvárosban volt, hol szintén egy brutális férj ütlegelte a feleségét. A nép azonnal „drabant" után futott s szerencsére talált is kettőt. Ezek csakugyan merítettek is annyi bátorságot, hogy bementek, de a nép hasztalan várta kijövetelüket. No mert a férj egy szobába vezetve őket, kedélyes „eszem-iszom"-ba keveredtek — s a drabant csak nem lehet oly keményszívű s hálátlan, hogy ily szíves vendéglátás után a derék férjet bekísérje. A nép türelmetlenkedni kezdett s „commissarius"-ért futott. Ez be is ment, s aztán a két drabanttal együtt szépen eltávozott — de fogoly nélkül. Mint már föntebb említettem, a new-yorki rendőrség nagyon szigorú szolgálati szabályzatnak van alája vetve. Minden két hétben csak egyszer van szabad napjuk, s minden négy órában fölváltják egymást. Beszélni, dohányozni s italt bárkitől elfogani tilos; valamely ház küszöbét átlépni s a néppel gorombáskodni nem szabad; ellenben mindenféle apró szolgálatot, útbaigazítást stb. készséggel kell teljesítenie. Ha valakinek panasza van a policeman ellen, az ügy a „Board of Police Commission" elé kerül s ott nem sokat teketóriáznak; ha hibás az illető, szigorúan büntetik vagy elcsapják ; van száz meg száz olyan ember, ki a megürülő helyre vár. Jó fizetés és szigorú fegyelem a legjobb mesterek. A sergeant, ha legcsekélyebb panasz van ellene, egész heti fizetését elveszti. A new-yorki rendőr kétségkívül nem egyszer van veszélynek kitéve, de nem az utczákon. Az „Irish American"-ek és részben „German American"-ek azok, kikkel a rendőrségnek gyakorta meggyűl a baja. Ezek az első generácziót képezik oly irföldi vagy német szülőktől, kik hazájukban csak nyomorban éltek. Amerikában már nem tudnak pénzükkel mit csinálni. Gyermekeiket tehát bőven ellátják költőpénzzel, mert hát gentleman fiúkat akarnak látni; iskolába azonban nem küldik őket, mert ennek semmi hasznát sem látják. Ha szép ruhába bujtathatják őket, teljesen meg vannak velük elégedve. A fiúk csakhamar tékozlókká válnak s a szülők azon veszik magukat észre, hogy már nem képesek drága csemetéiknek elég pénzt teremteni. Ezek persze dolgozni nem tudván, többnyire tolvajokká, hamisítókká, betörőkké, játékosokká válnak. Ezek képezik aztán a „pricefighterek" (bérvivók) osztályát. E veszedelmes egyének ellen örök harczban áll a rendőrség. A hazárdjátékosokat is szigorúan üldözik New Yorkban. Ha a rendőrök kitudják, merre van a játékbarlang, körülveszik az épületet s kezükben revolverrel belépnek. Az ajtók megnyílnak s a játékosok közül senkinek sem szabad mozdulni sem. A legkisebb ellenállási kisérletre életükkel adóznak. Mindenkit elfognak személyválogatás nélkül s a pénzt és játékszereket a rendőrök magukkal viszik. Sajátságos látvány, midőn ily hazardjátékos kompániát a város utczáin fényes nappal végig kisérnek. Gyakran ismerik fel a csoportban a bankárok hivatalnokaikat, a nők férjeiket, apák fiaikat sat. A legveszedelmesebbek a házfeltörők (burglars). Ezek leginkább bankokba, vagy raktárakba , utazásban levő gazdagok lakásaiba szeretnek törni. Ha merényüknél tettenkapják őket, rendesen élet-halálharczot vívnak. Egy példát idézek ez állítás igazolásául: New York északi 88. sz. utczájában a gazdagok palotái épen épülőben voltak s még az utczakövezet sem volt bevégezve. Ez utczában egy sötét éjjel meglát a policeman két gyanús egyént. Bizonynyal tolvajok — gondolá — mert egy lakatlan palotába akarnak törni. Jelt, segély végett, nem akart adni, tartva attól, hogy a gyanús egyének megszöknek. Megközelité tehát őket egymaga oly nesztelenül, hogy észre sem vették, — s az egyiknek fejére vágott „signum vitae"-botjával. A másik megugrott s bár a policeman utána lőtt, a nagy sötétségben nem találhatta. Az összeroskadt tolvaj kezeit megkötözte, mielőtt ez magához tért volna s aztán hajtotta foglyát maga előtt. Ez borzasztóan kezdett jajgatni végig az utczán. A policeman sejtette, hogy ez csupán jeladás czimboráinak sjobbra-balra vigyázott, azonban minden óvatossága mellett is, midőn egy fövényes helyen haladtak át, egyszer csak ő kapott hátulról egy ütést. Lerogyott, de mindamellett sem eresztette el emberét. Késsel vágták át ujjainak ereit ,odább álltak. Egyiküket azonban egy más policeman-nek sikerült elcsipnie. Tavaly divatba jött New Yorkban álarczosan rabolni, (mert a police headquarteren, a rendőri főlaktanyán van egy képgyűjtemény, hol föltalálható minden oly egyén arczképe, ki már egyszer valamely csinyért fogva volt) s kirabolták az „East New york" vaspálya irodáját, Statera Islanden egy villát, Westdexter Countyben egy híres törvényszéki bíró lakását. A bíróra nézve a legboszantóbb volt, hogy kénytelen-kelletlen látnia kellett, amint az álarczos látogatók nála ettek-ittak, pocsékolták a pezsgőbort. Leánya azonban megfigyelte egy nagy ilföldi rabló minden mozdulatát, sőt hangját is. Alighogy a hívatlan vendégek távoztak, a bíró azonnal a városba ment, tudatni az esetet a rendőrfőnökkel Az egész ügy lebonyolítását egyik rendőrkapitányra bízták, ki előtt a bíró leánya lerajzolta megfigyelt emberét. Ez a rajzról egy veszedelmes ír rablóra ismert, ki már több házfeltörési merényletért volt büntetve. A kapitány felállítá embereit, várva, mig a gazemberek gyűlést tartanak. Néhány héttel később csakugyan össze is gyűltek a Canal Streeten egy osztriga-szalonban („Oyster-saloon") s ekkor a rendőrök körül fogták a házat. Egy intésre az ajtók feltárultak ,a rendőrtisztek nekiszögezett revolverrel kezükben beléptek a gonosztevők gyülhelyére. Mindnyájat elfogták, s héttől tizenkét évi Sing-Sing-re lettek elitélve. A „Confidente game"-eket, melyeket már nálunk is javában utánoznak, nemcsak üldözik, de tiporják. Ezek mindenféle alakban kísérletet tesznek. Például: hirdetik az újságokban, hogy egy forintért ilyen meg olyan áruczikket küldenek, s a jóhiszemű megrendelőt rutul lefőzik. Az ily hirdetményeket, melyeket ezrével adják föl a postára, ha a postatisztek észreveszik, azonnal elégetik, s ha a küldő tartózkodási helyét kipuhatolják, elcsípik. A mult nyáron több ily nyegle csalót fogtak el s ítéltek 3—4 évi fogságra. O O A new-yorki rendőrség finom tapintata, emberismerete, leleményessége s folytonos ébersége szinte a mesével határos. Tisztességes fizetést hoznak, de azt méltán megérdemlik, mert a közcsend és bátorság valódi őrei. Vajda hazánk fővárosának rendőrségéről is mielőbb ugyanazt mondhatnók el. Láng Henrik. A hétről. Most mikor az iskolák megkezdődnek, már előre számitottam, hogy azokról szól a hét története. Hanem a tárczaíró megelőzött , elvette a O 7 jó tárgyat s én csaknem kárpótlás nélkül maradtam. — De halt! megállj! A kedvesebbik részt nekem hagyta! Most jut eszembe, hogy nem írt a leányiskolákról. Pedig hát azokról meg kell emlékezni, már csak udvariasságból is, no meg kötelességből is.