Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-19 / 38. szám - Glatz Tivadar és rajzai (kép.) -á-r- 596. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
596 VASARNAPI UJSAG. 38. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 19. ményt s csak bámulják, hogy az idegen utazók micsoda gyönyörüségüket találják abban, holott reszketniok és imádkozniok kellene annak láttára. Sámi Lajos. pillanatban értünk, mikor a felkelő nap első sugarai végig ömlöttek a tájon, a s nagyobb távolságban levő tárgyiakat is határozott körvonalakban tették láthatókká. Kalauzom, ki egy darabig aggódva tekintgetett jobbra balra, egyszerre csak egy magasabb pontra vezetett, hol abban a ritka szerencsében részesültem, hogy pár perczig gyönyörködnöm lehetett ama pompás fata morganában, melyet a „Brocken-hegyi kisértetnek" neveznek. Hatása megragadó és elbűvölő. Ö A hegy nyugati oldalánál a fellegek közül óriási függönyhöz hasonló sürü köd emelkedett föl, melyet a németek „Höhenrauch"-nak (hegyfüst) neveznek; abból aztán szép szivárvány képződött, azután bizonyos határozatlan, elmosódott alakok kezdettek látszani rajta. Először a Brokkenhaus (vendéglő a hegy csúcsán) nagy tornya tűnt fel óriási arányokban, azután saját alakjaink téveteg, határozatlan körvonalai, mind az árnyképek pedig a szivárvány színeivel voltak körülvéve, melyek azoknak mintegy varázsszerű keretéül szolgáltak. Némely utazók, kik akkor a vendéglőben voltak, látták ugyan megjelenni a napot a láthatáron, de azt a gyönyörű és nagyszerű jelenetet, mely a hegy túloldalán végbe ment, egyik sem látható közülök." A brocken-hegyi kisértet évenként csak nyolczszor vagy kilenczszer látható. A nap állásának és a légkörben levő nedvességnek oly különös állapota s e két főtényezőnek oly sajátságos összetalálkozása szükséges annak előidézésére, hogy megláthatása tisztán a véletlen szerencsétől függ. Mikor a nap a keleti láthatár szélén megjelenik s a Brocken nyugati része sürü felhőkbe van burkolva, melyekből az a bizonyos ködfal egészen véletlenül a túlsó hegyoldalról jövő légáramlat által fölfelé hajtatik, a szemlélő, ha épen alkalmas helyen áll a ködfal és nap között (ami megint csak a véletlentől függ), bámulva pillantja meg saját alakját, ijesztő óriássá növekedve, az áteelenben emelkedő homályos ködlepelben, pompás szivárványkeretbe foglalva. A Harz-hegység jámbor lakói, különben is bányászok s ennélfogva többé-kevésbbé babonaságra ._ a hajlandó emberek lévén, megdöbbenve nézik .az előttük máig is talányszerű és borzasztó tüne Glatz Tivadar és rajzai. Egy rendkívül hangulatteljes rajzot mutatunk be olvasóinknak. Mondjuk „tanulmány"nak, vagy mondjuk „csendélet"-nek, e tájképrészlet egyaránt bájos és meglepően szép. Egy kis tanyát vagy majort ábrázol, százados fáktól árnyalva, melyek alatt az unokája hever annak, aki ültette. Valóban meglepő művészettel fölvett s ízléssel kivitt részlet, mely a legmelegebb hangulat eredménye s hasonló hangulatot kelt a szemlélőben. Nem a képzelet szüleménye; a természet leghivebb másolata, mert fényképi (photograph) felvétel után készült, s aki az erdélyi szász földön keresné, megtalálhatná az eredetijét is természetben. A BROCKEX-HEGYI KÍSÉRTET.