Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-26 / 39. szám - Az örökös-hó vidékének növényvilága (képpel). S. L. 612. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
612 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 37. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 12. kávézó hely, ma is ,,Karthausi-lak"-nak nevezik, s a völgyet „Karthausi-völgy"-nek. Pedig a legendák körébe tartozik az a hir, mely ujabban terjedt el, hogy a Karthausit is itt irta volna, mert talán akkor még nem is volt a villa megszerezve, mikor az a „bánatnak könyve" már megjelent; de annyi tény, hogy Eötvös nagyon szerette ezt a szép helyet, s mint előbb Trefort, úgy később ő is, sokat költött rá, hogy minél kedvesebb helye legyen családjuknak. Szeretett itt Eötvös dolgozni, írni s hogy a Svábhegy valóban kedves helye volt, mutatja az is, hogy — óhajtása szerint — mind a két leányának ott a svábhegyi kápolnában volt az esküvője. A mi kenyér (hogy a török mondást Mikes Kelementől elkölcsönözzem) számára itt volt letéve, az bizonyára sokkal több boldogság közt kelt el, mint amit a budai várban és a Sándorutczában kellett elérnie. Csak kevésben múlt, hogy ő is arra nem fakadt: ,,0mi az én elhibázott életem!" De ne tegyünk szemrehányásokat az ő nevében. A jövő kor írója, ki Eötvös életrajzát készitendi, majd igazat szolgáltat neki azokkal a képviselőkkel szemben, kik heteken át támadták, ostromolták, gyanusították, hogy aztán a végén egy milliót szavazzanak meg neki mégis bizalomból, melyet nem kért. Oh beh nehéz volt akkor satyrát nem inni, neki is — másnak is! Az örök hó vidékének növényvilága. Midőn az utazó valamelyik magas hegy aljától annak csúcsa felé igyekszik, akár minő égöv alatt mindenütt ugyanazon lassú, fokozatos, de mégis könnyen észrevehető változásra fog találni a táj növényzetében, mintha a forró földövi tartományokból a sarkvidékekre utaznék. Érezni fogja, hogy a levegő melege mind jobban-jobban fogy és a gőz- vagy csepp-alaku viz lassanként örökös jéggé változik át s végre, hogy a meleg folytonos apadásával egyszersmind a növényvilág is egyre gyérül, ritkul, változik s utoljára végkép elenyészik. E tekintetben földünk növényleple valóságos földrajzi hévmérő, melynél a két ellentétes szélsőséget az egyenlítő és a sarkok képezik. Az egyenlítőnél a hőmérő higanyoszlopa a melegség okozta kiterjedésnél fogva legmagasabb fokra hág, míg ellenben a sarkoknál a nagy hideg által okozott összehúzódás következtében a legalacsonyabb fokra száll alá. Ézen igy van ez a növényországban is. Alakjai az egyenlitő alatt érik el a kifejlődés legmagasabb fokát; a növények törzsei, levelei és virágai óriásokká növekednek ott; színpompájuk ragyogóvá, illatuk szédítővé válik. Ellenben a sarkoknál az óriás is törpévé silányul; a növények és bokrok apró levelei, melyek itt durvábbaknak és borszerübbeknek látszanak, homályos zöld színüek és komorak, mint a sarkvidékek hosszú éjei. Csak itt-ott csillog fel még egy-egy növényen az itt alig sejtett színgazdagság, mintha Észak csodás éjféli napjának és gyönyörű sarkfényének volna gyorsan elhalványuló visszasugárzása. A messze láthatáron KATONA-TÍPUSOK AZ OSZTRÁK-MAGYAR HADSEREGBŐL.