Vasárnapi Ujság – 1875

1875-09-26 / 39. szám - Nyugoti szomszédaink. (Nehány osztrák népszokás.) Szalay József 615. oldal / Általános nép- és országisme

VASARNAPI UJSÁG. 39. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 26. mert tudjuk, hogy a hegyi lakok, a természet nagyszerű jelenségei által körülvéve, sokkal hajlandóbbak természetfeletti dolgok hivésére, mint a sikságok lakói, részint pedig a nevelés hiányosságának tulajdonitható, mert hisz a ki iskolába járt is, csak isten büntetésének tekinti az elemi csapásokat, mint azt a szent törté­netekben tanulja, s nem természetes tünemé­nyeknek. A babonák egyébiránt, mint a nép ősvallá­sának maradványai s világnéz­etének bizonyíté­kai, elég érdekesek arra, hogy velők néha-néha foglalkozzunk. A jövő megtudásának vágya nyugoti szom­szédainknál is egyik főtárgyát képezi a baboná­nak. Egyik sajátságos neme ennek az u. n. „Leasele." A sorsot leginkább megtudhatni az év legrövidebb napjai közül négyen, u. m. Sz. Tamás napján, karácsonkor, uj­évkor és vízke­resztkor. Lavant és Moll karintiai völgyekben, mint Waitzer irja, legszokottabb a Sz. Tamás­napi „Leasele" (deczember 21-én). Ilyenkor sok leány és nőtlen ifjú fölkerekedik s elmegy valamely közel levő forráshoz, hol egy vers­et mondanak el, melyet szent Tamás-imának (Thomasbete) neveznek s mely így hangzik: „Sz. Tamás kér­lek, mutasd meg nyugalomban és békében, mutasd meg e for­rásban tisztán ki lesz szeretőm egy év múlva." (Az eredeti, karintiai szójárásban így hang­zik: Heiliger Thomas i' bitt' zeig mar in Rua und in Fried, zeig mar in d'r Quell'n so kl­ahrWer wird meißua (ille­tőleg Diandl­ über's Joahr). Ekkor meglátja, a néphit sze­rint, az illető, jövendőbelije képét a vízben. Az osztrák nép különben is sokat ad a jövendőmondásra, olyannyira, hogy ha czigány csapatok tévednek hozzájuk, s a kormánynak nem sikerül azo­kat mi hozzánk „haza" tolon­czozni, sokkal jobb aratásra tesznek szert, mint nálunk. Szegény szomszédainkat különösen ijesztgeti a „Beszta Feind" (gonosz ellenség , rosz szellem), kit némely vidéken teid'l (talán = teufel) vagy mangelé-nek neveznek. Hason­lókép fél a varázslótól és boszor­kánytól is. Ez utóbbiak külö­nösen a teheneket szeretik „megrontani", de a gazda csa­ládjának is sok kárt tehetnek. Ellenök legjobb óvszer a keresz­tek irása ajtókra és kerítésekre — még pedig mindkét alak­ban : -(- és X — vagy a három szent király neveinek első betűi keresztekkel: C+M+B+, hegyi lakónak pedig Szent Ben­­­czében van nagy bizodalma, a miért is „bencze- filléreket" (aprópénz, melyen a Szent Ben­cze képe van) tesz küszöbe alá. Babonáikban nagy szerepe van a jégeső elleni szereknek. Igaz, hogy alig is lehet valami sujtóbb a szegény földmivelőre, mint midőn néhány órai rész idő egész évi fáradsága gyü­mölcsét elpusztítja. A húsvétkor szentelt barkát kirakják ugyanakkor a földekre, mi, mint mondják, a jó termést elősegíti s a jégesőt eltávolítja. De ha nagy zivatar közeledik, kenderszár kereszteket és csillagokat raknak a földekre — ezek, néze­tek szerint, elveszik a felhőtolók hatalmát s más útra kényszeritik őket. A nép ugya "-is azt véli, hogy a felhőket bizonyos egyének­­ 7e s tova tolják, kiket némelyek ügyes szeme még fölismerni is képes. A kender-kereszt rakás elmulasztását a karintiai paraszt nemcsak vigyázatlanságnak, hanem egyenesen bűnnek tartja. Ezt bizonyítja egy Lavart-völgyi monda, melyet a már előbb is idézett Waitzer nyomán közlök : „Egy forró augusztusi napon a hóralpokról jövő terhes zivatar-felhő közeledett a magas Gumics-hegyen fekvő „Zoder-udvar" felé. A Zoder gazda­­ szolgái és o­­ szolgálói kint dolgoz­tak a földeken midőn észrevették a zivatar közeledését. Abbanhagyták a munkát, lerakták a szokásos kender-kereszteket, s épen imád­kozni akartak, midőn a gazda széttépte azokat s igy szólott: „Hagyjátok a bolondságokat, ezek nem óvnak meg a zivatartól, inkább dolgozza­tok." A cselédek, tudván a szokást, csak von­tatva engedelmeskedtek a gazdának s folytat­ták dolgukat és ime néhány percz múlva lecsa­pott a villám s agyon ütötte a gazdát. Ezután csapokban hullott alá a jég, elpusztitá annak vetését, sőt egy második villámcsapás felgyúj­totta a házát s elpusztította az egész gazdasá­got."­­ Ez volt a büntetés a paraszt hitetlen­ségéért, s a Zoder-telek ezóta pusztán áll a hegy tetején. A tűz elleni óvszerek közül, különössége folytán, megemlíthetjük a „villám vagy zivatar­követ". A nép véleménye szerint minden villám­csapás visz magával egy háromoldalú, kristály­tiszta követ, mely keménységénél fogva a vil­lám lyukát fúrja. Ez kilencz ölnyi mélységig megy a földbe s ugyananm­i év múlva jő nap­fényre. Ezen „villámkő" még sok más baj ellen is használható. Tűz ellen vannak még ráolvasá­sok is, melyeket az ilyesmivel foglalkozó egyé­nek elmormognak, sőt az ilyszerű irat jelenléte is megmenti a házat a tűztől és ragályos betegsé­gektől. Szalay József: * Németföldön minden parasztudvarnak van saját neve, p. Zoder-udvar (Zoderhof); a gazda innét kapja nevét, mint Zoder gazda (Zoderbauer). Egyveleg. •/. Pálinka fü­részporból és köbül. Svédországban egy idő óta roppant mennyiségben készitik a pálinkát fürészporból s azt mondják, hogy e rendkívül olcsón, előállított szesz épen olyan jó, mint akárminő más fajú pálinka. Egy amerikai vegyész pedig azt állítja, hogy alkoholt vagyis pálinkaszeszt a kovagsziklából is nagy mennyiségben lehet ahoz való készülék segélyével ki­szűrni, s e tárgyról kimerítő értekezést közölt az ame­rikai „Chemical News" czimü vegytani szaklapban. •­­ Illatos hangyák. Texasban egy hosszú testű éji hangyafajt fedeztek föl, melynek a feje fekete, a hasa sárgás színü és ha az ember ujjai közt szétmorzsolj­a, oly finom illatot áraszt szét, mel­lyel a legdrágább illatszerek sem állják ki a versenyt. Egy ottani orvos közelebbről nagy mennyiségű eféle hangyát fog össze­gyűjteni , megvizsgálás végett valamelyik tudományos testületnek fogja beküldeni. — Dalai Láma. A „Memorial Diplomatique" jelen­ti, hogy legközelebb egy olyan fejedelem halt meg, kinek legtöbb alattvalója van, s kinek halála mégis észrevét­lenül maradt. Ez ugyanis a Dalai-Láma. Valahányszor egy Dalai-Láma meghal, ez eseményt óvakodnak tud­tul adni; a papok, kik az elhunytat környezik, rögtön maguk közül ültetnek egyet helyébe, ugy hogy a hivek sem a személyváltozásról, sem a Buddha lelkének ismételt vándorlásáról, nem vesznek észre semmit. Csak néhány hóra rá tudni meg, hogy egy Láma halandó tetemei „visszatértek a porba". A Buddha-vallásnak legtöbb követője van: buddhista t. i. nincs kevesebb mint 405 millió 600 ezer, míg a keresztények száma 399 millió 200 ezer, a brahminoké 174 millió 200 ezer, azonkívül van még 96 millió muzulmán, 5 millió zsidó és 11 millió pogány, fetisimáció stb. E szerint a buddhisták számosab­bak, mint általában a keresztények és m­ég egyszer annyian vannak, mint a katholikusok, kiknek száma összesen mintegy 200 millió.­­ A „siphon" feltalálója, Ver­nonban e napokban halt meg Briet, ki a „siphon"­név alatt ismert ké­szüléket találta fel. A­ki harmincz évre vissza tud még emlékezni, jól tudhatja, hogy régente mily bajjal járt a sodaviz, vagy más habzó italok használata:a habzó folyadék vagy kiszabadult börtönéből, még mielőtt az asztalhoz került volna, vagy a pohárból szétfolyt az asz­talon vagy a padlózat felé szök­kent. Mindenki nevetett, de senki sem vállalkozott arra, hogy a mak­ronézes italból felszolgáljon. Briet szorgalmas gondolkozó munkás volt és feltette magában, hogy a gáztartalm­ú italokat féken fogja tartani. Sikerült is neki a „siphon" néven ismert kis készüléket össze­állítani. Ezáltal tetemes vagyonra tett szert, mert a soda és egyéb habzó italok fogyasztása csak a „siphon" feltalálása után ölthetett oly nagy mérveket. lapok — A tenger alatt. Az angol élénken foglalkoznak azon kérdéssel,hogy a „Vanguard" törést szenvedett s elsülyedt hajót nem lehet-e megmenteni. A hajó körül­belül 19 ölnyire sülyedt, ily mély­ségben pedig a búvárok még kön­­nyen tudnak dolgozni, és volt rá eset, hogy 34 ölnyi mélységbe ha­toltak , pedig már 19 öles vízben is 160.000 font súl­lyal nyomja őket a víz. Husz-huszonöt öl mélységben a legnagyobb könnyűséggel dol­goznak, kőművesmunkát végeznek, fát vágnak, vastag vaslemezeket mozdítnak el helyükről, szóval csak úgy dolgoznak, mintha szárazföldön volnának. Ha roszul érzik magukat, vagy veszély fenye­geti őket, jelt adnak és akkor felhúzzák őket, de ezt igen óvatosan kell tenni; egy búvár, kit nagyon gyor­san húztak fel a víz színére, e­miatt rögtön meghalt. Mindenik búvárt megtanítják egy-egy mesterségre, mely összeköttetésben áll a hajóépítéssel, az egyik ács, a másik lakatos, a harmadik gépész stb., úgy, hogy mindenik ügyesen, avatott kézzel végzi a maga mun­káját, és nem veszteget sok időt a tapogatódzással. Alapos remény van, hogy a „Vanguard"-ot megmen­tik, mert pl. Sebastopolnál is sikerült az 5000 tonna tartal­mú „Vladimir"-t kiemelni a vízből, és a „Vangu­ard" sem nehezebb, azonfelül itt oly búvárok dolgoznak, kiket éveken át gyakoroltak mestersé­gükben. — III. Napoleon kardja. Azon történelmi érdekkel biró kardra vonatkozólag, melyet Napoleon a sedani ütközet után adott át Vilmos császárnak, berlini lapok most azt jelentik, hogy Bismarck herczeg még 1871-ben visszaszolgáltatta azt Castelnau tábornoknak, Napoleon főhadsegédének. JAPÁNI TEMPLOM BELSEJE.

Next