Vasárnapi Ujság – 1876
1876-11-19 / 47. szám - A szent-gotthardi vasút. Posta Sándor 745. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon - A müncheni műkiállitásról (3 képpel) l. f. 745. oldal / Történelem; régészet és rokon tárgyak
47. SZÁM. 1876. XXII1. ÉVFOLYAM. 745 A müncheni műkiállitásról. Mennél inkább átalánossá válik a meggyőződés, hogy a modern műipar izlése csak a régi jó művészi minták utánzása és újjáalakítása által emelkedhetik ismét, annál szorgalmasabban gyűjtik a mult idők kincseit műipari és történeti muzeumokba vagy ideiglenesen műtörténeti kiállításokon a közönség elé állítják. Minő hathatós eszközök az ily műipari muzeumok és történeti műkiállítások egy ország műiparának emelésére, arra legszólóbb példák : Anglia, hol a híres South-Svensington muzeum az egész műiparnak uj helyesb irányokat nyitott, és Ausztria, hol a császári osztrák muzeum rendkívüli sikerrel ugyanazt a szerepet vitte, ugy hogy az 1873-ik évi kiállításon szárazföldi versenytársain majd kivétel nélkül túltett. A bécsi kiállitás bennünket is fölrázott tétlenségünkből és akkori lelkesedésünk gyümölcse az ügyességgel és ízléssel összeállított műipar -múzeum és "Ízlésünk javulásáról tanúskodik az idei május havában rendezett műkiállítás nagymérvű pártolása. Németországban is, hol e mozgalom már korábban megindult volt, a bécsi kiállítás erősebb tevékenységre buzdította a szellemeket és ez üdvös mozgalom első nevezetesebb eredménye a Münchenben az idén megtartott német műkiállítás volt. E szép vállalatnak kettős czélja volt. Egyik, megmutatni, hogy mit létesített a mult évszázadokban a német művészi szellem művészetben és műiparban, és számot adni arról, hogy az eddigi erőlködések mennyire voltak képesek azokat ismét régi előképeik magaslatára emelni? E szerint a régi műveket mindenünnen összegyűjtötték és a régi mellett újabb művészek műveiből modern kiállítást rendeztek. A régi művészet ez alkalommal is győzedelmes volt az epigonok fölött. Akik csak látták a müncheni kiállítást, mind megegyeznek e véleményben, bár elismerik, hogy sok örvendetes jelenségre lehetett találni az újabb művek osztályaiban is. Különösen pedig dicsérték az egész kiállitás berendezését, mely nem volt olyan raktárszerű egymás mellé helyezése a tárgyaknak, de száznál több kisebb-nagyobb helyiségben, minden egyes tárgyat arra a helyre raktak, mely rendeltetésének megfelel. Igy nem holt dolgoknak végnélküli sorait és tömegeit látta a vendég, de minden egyes kisebb-nagyobb szobában összhangzatosan ható kedélyes lakrészben találta magát. S ez összhangzatot nemcsak a színekben és helyes méretekben vitték keresztül, de a műstl következetes alkalmazásában minden falra, minden tárgyra, melyet egy ily szobába helyeztek. Egyike a legsikerültebbeknek e szobák közül az volt, melyet Seidel müncheni építész 16-ik századbeli német ízlésben állított össze. Alig képzelhető kedélyesebb kis hajlék, mint a minőt itt ez ügyes mester elénkbe varázsolt. A fehér vakolatú csupasz falakat embernagyságnyira sötét tölgyfa táblák burkolják és e burkolat fölül párkánnyal záródik, melyen díszedényeket helyeztek el. Ezek fölött köröskörül díszes keretekbe foglalt arczképek, az ősök képei, függnek. Nem hibázik a szögletben a kályha, az a bútor, mely leginkább felkelti bennünk a kellemes, kedélyes együttlét és nyugalom érzetét, fiókjai domború díszekkel ékeskednek, festvék és fénylő mázzal vannak bevonva zöldre s ott van mellette a pad, melyen hideg téli estéken a család legidősbjei foglalnak helyet; a pad szintén cserépből való és lábai diszes oroszlán főkbe végződnek. Az ablak széles és táblái ólmos keretekbe foglalvak, mellette diszes vassodronyos köbölből dús repkény-cserje vonul föl az ablak széle körül. Az asztal, a székek, a terítő és a rajta álló poharak és edények, mind a régi idom szerint készültek, és nem hibázik se a nehéz bőrbe kötött háztartási napló, se a szélesnyílású knedvtartó, se a fali kalendárium; a túlsó oldalon pedig a csinos idomú mosdóedény és a tarka szövetű törülköző, a kis szoba mindannyi sajátos vonásai. Végül teljessé teszik az egésznek hatását a kályhával szemben lévő erkély, mely köröskörül színes üvegtáblákkal van az utcza felé elzárva. Egy egész sor ilyen teljesen bebutorzott szoba mutatja be nekünk az ujabb mesterek képességét, és nem egyszer dicsérni kell őket, hogy a régi kor emlékeit oly ügyesen tudták utánozni és felhasználni czéljaikra. Csakhogy ilyenkor minduntalan a „régi jó időkre" vagyunk emlékeztetve és az utánzásoktól mindig szívesen az eredetiekhez, a mintákhoz térünk vissza, minőket a müncheniek „Őseink művei" czime alatt oly nagyszerű és változatos mennyiséggel az üvegpalotájukban egyesiteni birtak. Egyesítve volt itt magánbirtokból, egyházakból és muzeumokból mindaz, ami e czimen fontossággal bírt; segítségül hívták a szomszéd Ausztria németajkú részeit is és nem egy német eredeti diszműbőn a gazdag angol gyűjteményekből e czélra készségesen átengedve. Csak igy lehetett a nürnbergi, augsburgi, ulmi és egyéb német iparos városok középkori fénykoráról oly élénk és dúsgazdag képet nyújtani, mint ez alkalommal történt. Sok híres darab, mely igy rokonnemüek társaságába került, s mely azelőtt olasz meg franczia eredetűnek tartatott, most augsburginak vagy nürnberginek bizonyult. Ali ez különösen sok diszfegyverzetre, melyet a fegyverek készítésében oly hires Milanónak tulajdonítottak és a melyek most német eredetű műveknek bizonyultak. Igy Károly porosz herczeg hires fegyvergyűjteményéből sok ily diszfegyverzet volt kiállítva, melyek sorából V. Károlyét fényes művészeti kivitele miatt előbb olasznak hitték. Adjuk a nagypompáju fegyveres öltöny sikerült rajzát. A fegyverzet természethíven szép alaku lószoborra van helyezve, s a nyereg, kengyelvas, lótakaró és szerszám vagy eredetileg is V. Károlyé volt, vagy abból a korból való. Mintha csak embert rejtene magában a diszesen aranyozott és cizellirozott pánczél és sisak, ugy fogják a vaslemezű kertyük a kormánybotot és a gyeplőt. Szintén V. Károlyé volt a koronás sisak (1. czikkünk élén) az augsburgi székesegyházi kincstárból, mely művészi kivitelben, nevezetesen a felület díszítésében, cizellírozásában és a kirakott ékességek szépségét tekintve a legszebb milanói művek előtt sem hátrál. Károly királyi herczeg hires gyűjteményén kivül még a drezdai gazdag fegyvertárból is voltak díszpéldányok, melyek fönhangon hirdették a német fegyvergyártók hajdani dicsőségét. Ez oly gazdagon, mint ez, képviselve voltak a hajdani műipar sok egyéb ágai is, és csakúgy mint a mi kiállításunkon, Münchenben is az egyházak kincsestárai túltettek minden egyéb köz- és magántárakon. A müncheni kiállitás a mult hó elején, közel négy hónapi tartam után ért véget és máris halomra nő a róla irt czikkek sora, melyek majd egytől-egyig magasztalják a németek egykori dicsőségét és német alapossággal bizonyítják a haladás szükséges voltát. A jövő fogja legjobban bizonyítani, nem üres szavak voltak-e e czikkek és könyvek, és fogja-e a németek politikai emelkedése a műipar emelkedését is maga után vonni, aminek jelei a németek saját vallomása szerint eddig csak szórványosan mutatkoztak. I f- XVI. századbeli szoba. V. Károly császár fegyveres öltönye? A szent-gotthardi vasút. (Biasoa-Filielen.) Az alpok bevehetlen várát képezik egy örök szabad államnak, Svájcznak. Olyan bástyák ezek, melyeket a történelem tanúsága szerint, még csak kevés hadvezérnek sikerült átlépni. De nemcsak bástyák, hanem folytonosan egybefüggő erődítményei a természetnek, melyeket egyenként kell annak elfoglalni, a ki az egészet akarja. E sasfészkét a szabadságnak, egy valóban szabad nép választotta hazájául, mert a magas bérezek fiával már vele születik a szabadság érzete. Pedig ez az érzet nagy tetteknek emeltyűje, ez tette Görögországot naggyá és hatalmassá, ez volt a római respublika legerősebb támköre. Svájcz nem megy nagy haderőkkel hódítani, mert kicsiny nemzet, alig harmadfélmilliónyi, s csak függetlenségét akarja megtartani. Erre nézve iparát fejleszti, hogy semmiben se legyen külországok kegyétől függő. Kereskedelmi törekvéseiben nagy akadályul szolgálnak ugyan a tömör béretek, melyek aligalig adnak egy-egy keskeny kocsi útra helyet; de hát mire való a függetlenség befolyása alatt föltámadt akaraterő és vállalkozó szellem, ha minden akadályt, mely nagy czélok elérését gátolni akarná, el nem tudna maga elől seperni? Valóban csak így magyarázható meg, hogy a maroknyi nemzet oly óriási tevékenységet fejtett ki iparának növelésére. Az ország minden részét vasutak szeldelik, tavain gőzhajók eveznek, vizeit mesterséges medrekbe szorította és munkára használja fel. Úgyannyira, hogy ha Athént a klassziczismus honának lehetett nevezni, akkor Svájcz maga a megtestesült technika. Közönséges járművekre való utjai régtől hiresek. A szövetségtanács figyelme még a legapróbb részletekig is kiterjedt, ugy hogy az ottani útépítési törvényeket és szabványokat bármely állam haszonnal választhatja magának mintaképül. Különös nevezetességnek örvendenek azon utjai, melyek Felső - Olaszországot kötik össze Svájcz belsejével. Ezek az utak sziklába vágott ösvények, melyek szédítő mélységek fölött a hegyek oldalán tekervényesen húzódnak az alpok magas regióiba, a gletscherek örökös hazájába, s legtöbbnyire valamely hegyi patak vagy folyó szakadékos völgyében vonulván, sokszor hajmeresztő magasságban épített hidakon szelik át a sziklatorkolatokat. A legnevezetesebbek köztök a bernáthegyi, a Simplon-ut, a gotthard-hegyi, a lukmani és a splügeni, melynek egyik része a „Via mala" nevezet alatt ismeretes.