Vasárnapi Ujság – 1882
1882-03-26 / 13. szám - Ézsaiás uram. Életkép. Szivós Béla 194. oldal / Elbeszélések, genreképek - Fejes István. A berki vár 194. oldal / Költemények
194 kitja párját, és kétségbeejti a vele próbálkozó műkedvelőket nemcsak, de még a hivatásszerű mestereket is. Ő alapította az első magyar vívó-iskolát, mely nem csupán nyelvre, de a vívás rendszerére nézve is külön, idegen elődeiétől eltérő sajátlagos iskolának volt nevezhető. Mint ember szeretetreméltó, mint jellem makulátlan; hű magyar, áldozatkész hazafi. Életéből álljanak itt a következő adatok: Bánfalvai és homokszentiványi Keresztessy József született Budapesten, 1819. augusztus 7-én. Már gyermekkorában erős hajlamokat árult el a testedzés és gyakorlat akkor divó minden neméhez. Tizenhat éves korában kezdte a vivást tanulni az öreg Friedrichnél. 1842-ben lett mesterré avatva és oklevéllel ellátva, s ugyanekkor az 1826. évben alapított nemzeti vivóiskola segédmestere lett és ez állomásán működött 184S-ig, amidőn hadnagyi ranggal a 60-ik honvéd zászlóaljba lépett s ebben küzdött vitézül sok véres csatában, egyebek közt Budavár ostrománál, Perednél, a hol a személyes vitézség nagy próbáit állotta ki, és nevezetesen az utóbbiban a farkasdi hid védelmére rendeltetvén ki, három ellenséges dragonyos lovas ellenében csak vivómesteri ügyessége és jó kardja mentette meg, melyet azóta is ereklyeként őriz. A kapituláczió után — komáromvári «Geleitschein »-ja megmentvén őt a nemzetnek és nemes hivatásának — 1851-ben nyitotta meg hires zöldfa-utczai vívótermét, mely maiglan fönnáll és azóta állandó központja volt a fővárosi és hazai vívó köröknek. Iskolájának jó hírét, tekintélyét jellemzi a körülmény, hogy ha valahol az országban valaki dicsekszik vívási tudományával, rendesen azzal a kérdéssel akasztják meg: Voltál-e már és virtál-e Keresztessy iskolájában? Itt válik el aztán, hányadrangú az illető a hazai vivók osztályzatában. A derék mester 63 éve daczára még mindig lankadatlan erővel teljesiti hivatásszerű feladatát. A vívómesterek hosszú életűek, mint a saskeselyűk. Minden jelek arra mutatnak, és kívánjuk is, hogy megéri, sőt jóval túlhaladja ötven éves jubileumát is ! VAJDA JÁNOS: A BERKI VÁR. A berki vár mély csendben áll Sziklás halom felett; Első sugár tornyára száll, Ha serken napkelet. És a torony magába' fent Morog, zúg rémesen ; Harangja nincs, mi zúgna bent, S ki szólna, senki sem. A vár alatt csendes patak, Zsongó, szelid habok; Tükrébe' lent ugy játszanak A fényes csillagok. De éjfélén fölzajg a hab S mint a sirály kiált, S a csend ölén a várat egy Sikoltás rezgi át. A vár körül liget terül, Lomb árnya enyhet ad ; Apró madár fészkére száll S megüli hallgatag. A dél hevén fű sem zizeg, A nap lenéz verőn, Csak egy sivitás hangzik el Az óriás fenyőn. Kilép a várnak uj ura Az első dél szakán, Sápadva hallja udvara E szókat ajakán: VASÁRNAPI ÚJSÁG. «Egy nap elég, hej ! szolga nép, Kiirtsd a vén időt! Kedvemre nincs, pusztítsd ki ott A százados fenyőt!» A büszke gróf kilép megint Az első éjfélén, S várnépe, hogy parancsa int, Remegve megjelen. «Két nap ha sok, végezz elébb, Patakcsa zúg panaszt, Temesd be ott, vagy vidd odébb, Többé ne halljam azt!» Mindjárt nyomon regghajnalon, —— Munkába' már a nép — Kilép megint a vár ura, S parancsa szól e kép : «Három napig ne lássam itt Ez a torony falát, Pusztuljon el váram körül Egyszerre, a mi bánt!» Szólott a gróf, a nép mivel, Munkája gyors, serény, És már a százados fenyő Estvére nincs helyén. Másnapra a patak se' zsong A síri hanton át ; Harmadnap a torony se' zúg, Szél hordja el porát. A berki vár mély csendben áll Sziklás halom felett; Első sugár vájj' hova száll, Ha serken napkelet ? A vár ura szivéhez kap, Feljajdul rémesen, Első fia most alszik el Örökre, csendesen. A vár alatt kihalt patak, Mélységbe zárt habok; Szép éjszakán hol játszanak A fényes csillagok ? Csillag lefut, s ahi elviszi A gróf kisebb fiát, S a berki várat újra egy Sikoltás rezgi át. A vár körül liget terül, Lomb árnya enyhet ad; Apró madár fészkére száll S megüli hallgatag. Békét a nap hajh! még se hoz, Bár nincs a vén fenyő , De dél szakán végsőt lehel A grófi csecsemő, Kilép a várnak uj ura, Szó csuklik ajakán, S könyet nem ismert arczain Köny árja folydogál, Három koporsó egy napon ! Mindenki sir vele, Hajh! csak a lég oly rekkenő, S zúgással van tele ... «A berki várnak ős ura Szabadság bajnoka, S ki szolga díjba' nyerte azt, Nem lesz örökjoga ! Száműzve bár, de visszajár Büntetni még a hős, S áldozva érte, és hónán, Örökre él az üs /» FEJES ISTVÁN. 13. SZÁM. 1882. XXIX. ÉVFOLYAM. ÉZSAIÁS URAM. ÉLETKÉP. SZÍVÓS BÉLÁTÓL. (Folytatás.) / Ézsaiás uram nem hiába emlegette annyit kedves prófétáit, de hűségesen követte is azok példáját. Nem élt ugyan mézzel és sáskával, hanem igenis élt vízben főtt kásával és kukoriczalével. Rendes kosztja soha sem volt, hanem megfőzött hétfőn egy roppant fazék kását s arra járt egész héten, másik hétfőn újra kezdte. Némi változatosságot e hatalmas menübe csak az eperérés hozott, midőn is a kását e kedvencz csemegéje váltotta fel; télen pedig a főtt kukoricza tette néha hűtlenné a kásához, melyet ugyan nem annyira magáért, mint levéért kedvelt. Ez volt az ő legkedvesebb itala a világon, azt mondta, hogy ez az igazi nektár, mely az egészséget megtartja, és az élet napjait meghosszabbítja. Szobája is hasonló volt azon barlangokhoz, melyekben az anakhoreták a pusztán rejtőzködtek. Szoba ugyan lett volna parokhiáján elég, de ezek közül ő csak egyet használt. Seprő e szent czellát soha meg nem fertőztette, sem természetellenes meleg benne a telet nyárra nem változtatta, vagyis—paraszt nyelven szólva — fűtve soha nem volt. Elosztotta e szobát az öreg, czérnával, négy egyenlő részre : tél, tavasz, nyár és ősz. A «tél» a délnek néző oldalon volt, a «nyár» ellenkező részen, a «tavasz» és «ősz» pedig jobbra, balra. Volt aztán ebben a szobában egy rokkant kétkarú szék, benne, kiterítve, egy moly és egér által erősen megviselt bunda, s ez elválhatatlan pár képezte a legfőbb bútorzatot, mutatván egyúttal az évszakokat is nagy pontossággal. Mikor ugyanis az öreg meggyőződék a kalendáriumból, hogy tél következik, óvatosan megfogta e nevezetes bútort és átette a «tél»-be s benne olvasgatott és elmélkedett mindaddig, mig a planéták forgása tavaszt nem mutatott. Akkor áttette a «tavasz »-ba, és így tovább, az év minden szakaszán keresztül. Szép időben, ha a piaczon nem őgyelgett, a délutánokat deszkakerítésén az utczára leskelődve töltötte, keresvén valamely áldozatot, akit egy kis beszélgetésre megnyomoríthasson. Különösen nagy ijedelme volt a sakternek, a kit, ha csak valahol elfoghatott, nem mulasztott el a héber nyelvből kemény czenzura alá venni. Persze, a sakter tudománya mihamar kimerült s akkor aztán jaj volt neki. — Ejnye, kis fiam, zsidó pap, hát nem ég ki a kend szeme, hogy ilyen csekély a zsidó tudománya? látja kend, én magyar pap vagyok, mégis többet tudok, mint kend, tanulgasson kend, kisfiam, ha valamiben fennakad, szívesen istápolom, csak jöjjön kend hozzám az éjjelnek vagy nappalnak bármely órájában. Persze, a szegény sakter, csakhogy menekülhetett, még azt az utczát is kerülte, ha lehetett ; ha pedig kénytelen volt arra menni, a másik oldalon kotródott nagy alázatosan a falhoz lapulva. Szivesen megjelent Ézsaiás uram a különféle házi mulatságokon, mint lakodalom, keresztelő, disznótor, — szem előtt tartván a kánai menyegzőt s más ily buzditó példákat. Ilyenkor aztán, természetesen eltért rendes menüjétől, de egyúttal tényleg is bebizonyította, hogy mily hatalmas gyomorerősitő tulajdonsággal bír a kása, eper és kukoriczalé, melrt mindenek méltó bámulatára hihetetlen mértékben tüntette el egymásután a töltött káposztás, lakodalmas kásás és más tálak tartalmát, csemegéül pedig a sült tyúkot és kalácsot; ugy hogy nem tett az isteni Akhilles a trójaiak soraiban nagyobb pusztítást, mint az ő vértezett gyomra az eledelek megszámlálhatatlan táborában. S valamint Hektor nem tikkadt az ütközetben, nem rettegett az ellenség nagy számától, sőt leöldösvén azokat, uj ellen után nézett: ugy, ő sem ijedt meg a paraszt lakodalmi eledelek végtelen seregétől, — megütközött bátran, s győzedelmet vőn, miként Sámson a filiszteusokon. De a kolbászok, hurkák s más efféle erős