Vasárnapi Ujság – 1885
1885-12-27 / 52. szám - Mohamedán czigányok Nisben (két képpel) 844. oldal / Általános nép- és országisme - Huber Károly (arczképpel) 844. oldal / Élet- és jellemrajzok - Petőfi kiadatlan leveleiből. Közli dr. Sass István 844. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
844 dúlnak az éjféli misére — mint ahogy művészünk oly élethűen tette itt papirra — lehet-e buzgóbb, áhitatosabb ima, mint a mely ekkor száll a hivők suttogó szavában a mennyország zsámolya elé ? PETŐFI KIADATLAN LEVELEIBŐL. Ezen érdekes három levél közül kettő az időben keletkezett, midőn Petőfi összeveszvén későbbi neje apjával, ez Petőfinek megtiltotta a házhoz járást s leányának azt mondta, hogy e házasságból nem remélvén mindkettőjükre nézve boldogságot, apai kötelességének tartja, legalább egy évig akadályozni, s ezért megtiltja a vele való levelezést is. Csakhogy ez intézkedés mérgének is kitalálta a véletlen az ellenszerét s így szokatlan úton, legnagyobb titoktartás mellett, mindkettejük bizalmát bíró közvetítő segélyével érkeztek meg a levelek. S. IC, az irodalmi postakezelő, ugyanis Petőfinek jó barátja, Júliának s az ügynek hive lévén, bizonyos jeladásra mindig kézhez adhatá azokat, mig végre ennek is nyomára nem jöttek. A leveleket időszaki rendben is itt bemutatjuk: 1. Sass Károly barátomnak — Erdődön * Edes Károlyom ! Kérlek add e levelet az illető kezébe, hisz tudod kiébe ? S mondd meg neki, hogy a példányt összes költeményeimből már ezelőtt másfél vagy két héttel átadtam a Károlyi-házhoz, honnan N.Károlyba viszik s ő Térey Mari kisasszonytól fogja megkapni. Ha választ ir levelemre, neked fogja átadni s te azt küldd bátyád levelében hozzám, mert most Sz. György napra szállást változtatok s még nem tudom hova megyek. Pista majd át fogja nekem adni. , Te is írj különösen ő róla mindent, mindent, amit tudsz, mert róla a világon minden érdekel. Isten veled. Igaz barátod Petőfi Sándor. 2. Károly barátom ! Mindenek előtt arra kérlek, hogy e sorokat csak magad olvasd s mihelyt elolvastad, égesd hamuvá a papirost. Második kérésem pedig az, hogy e levejkát, mely e boríték** alatt volt, add át Júliának, de a legirtózatosabb titokban, tudod-e ? Mind e kettőt elvárom barátságodtól. Annak a J '. . . . .niczkynek meg (vagy hogy hívjak) mondd meg, hogy ha azt meri állítani, hogy én bizonyos naplóról beszéltem neki, ugy ő a legalávalóbb hazug gazember.*** Mondd meg ezt Júliának is. Barátod Petőfi Sándor m. k. O. Szalonta, jun. 8. 1847. Édes Károlyom ! Képzeled nyugtalanságomat, vagyis képzelheted vagy tulajdonképen nem is képzelheted, mióta elveszítem szemeim elől rőt szakálladat. Annak okáért markolj tollat, szeretett öcsém és illetőleg hazámfia, markolj tollat, mondom, de abban a szempillantásban, amelyben szemed négy lovas kocsija végig nyargalt e sorokon, s irj meg nekem mindent, ami azóta a várban történt, de mindent. Ugy iparkodjál, hogy leveled circa 18. junius Pesten legyen a Pillwax kávéházban, mert legfölebb 20-kan indulok a külföldre. Júliának már két levelet irtam; kérdezd meg, hogy megkapta-e ? s mondd, siessen nekem irni, hogy levele ott találjon még Pesten. Ma egy hete értem ide Szalontára Arany Jánoshoz s holnapután azaz 10. juniusban indulok Pestre. Kérlek még egyszer Károlykám, irj rögtön és irjon Júlia is, ha kétségbe nem akar ejteni. Isten veled! Ölel őszinte barátod Petőfi Sándor. Közli dr. Sass István. HUBER KÁROLY. 1828—1885. Zeneéletünk egyik jelentékenyebb alakja, aki évtizedeken át mint előadó művész, mint zeneszerző, mint tanár s mint a zeneművészetet ápoló körök buzgó szervezője nem közönséges sikerrel működött zenei viszonyaink fejlesztésében. Huber Károly, az országos dalárszövetség Ikarnagya, az országos zeneakadémia és a * [Eredetije gr. Wimpfenné szül. b. Sina úrnőnél Érden. ** E levél borítékra van írva. **.* Itt ,bizonyára, pletykába keverték szegény fejét," nemzeti zenede tanára, e hó 20-án hirtelen elhunyt, 57 éves korában, férfi ereje teljében, a midőn még sokat használhatott volna hazai zeneművészetünknek, melynek életéből 35 évet szentelt lelkesedéssel, odaadással. Temesmegyében 1828 julius 1-én született Varjason, hol atyja mint főtanító működött. Németajkú szülőktől származott, német körökben nevelkedve, csak itt Pesten, a nemzeti színháznál kezdett tanulni magyarul, hogy aztán testtel-lélekkel igaz magyar legyen. Már kora ifjúságában élénk hajlamot árult, el a zene iránt s tiz éves korában Aradra adták szülei, hogy ott Hendl János jó nevü zenedei igazgató vezetése alatt nyerje kiképeztetését. Hat évig volt e jeles tanító keze alatt, ahol annyira vitte, hogy tizenhat éves korában már nyilvános hangversenyben is fölléphetett hegedü-játékával. A fővárosba 1844-ben jött s hangversenyt adott, a melyen annyira megnyeré ugy a szakkörök, mint a közönség tetszését, hogy Erkel Ferencz a nemzeti színház zenekarához szerződteté első hegedűsnek. 185 l-ben Bécsbe ment s ottani hangversenyével oly tetszést aratott, hogy az operaházhoz magánhegedüsnek szerződtetek. Bécsben azonban nem sokáig maradt, már egy év múlva visszatért s ismét elfoglalta állását a nemzeti színház zenekarában s a nemzeti zenedében is tanár lett. Ugyanez évben megnősült. 1856-ban a Doppler testvérekkel körutat tett Németországban, Angliában és Belgiumban s Londonban és Brüsszelben a legelőkelőbb magyar menekültek körében játszott s ekkor irta «Emlékezés Aradra« czimü zeneábrándját, mely időtől kezdve komoly becsvággyal szentelte magát a zeneszerzésre. A külföldről visszatérve, megirta első operáját, a «Székely leány» czimü vig dalművet, mely 1859 ben került előadásra a nemzeti színpadon, mely alkalommal Hollósy Kornélia énekelte a czimszerepet. A dalmű szép sikert aratott. Huber ezután megirta az első magyar hegedüiskolát s a zenei izlés fejlesztése czéljából quartett-társaságot szervezett. Ő volt az első, ki Volkmann Róbert négyeseit a közönségnek bemutatta. Később megírta a «Vig czimborák» czimü operettjét, mely talán legsikerültebb szinpadi alkotása. 1862-ben adták elő a nemzeti színházban, hol az tetszéssel találkozott. Wagner zenéjét is Huber honosította meg Budapesten. Ő volt az úttörő, ki minden ellenszenv daczára azon volt, hogy Wagner «Lohengrinje»-je műsorra kerüljön, melynek betanításával őt bízta meg a színház intendánsa. Ez nehéz munka volt, de Huber fáradozása teljes sikert aratott. Lohengrin 1866 decz. 2-án színpadra került s mind azóta megmaradt a műsoron. Wagner maga levélben köszönte meg Hubernek a szép sikert. Huber 1871-ben meghasonlott a színház akkori intendánsával, b. Orczyval s 30 évi szolgálat után megvált a színpadtól és nyugdíjba lépett. De nem vonult nyugalomba, sőt annál több buzgalommal működött a zenedében, az országos dalárszövetség szervezése körül, a dalünnepek élén és a zeneszerzés terén. A zenede felsőbb hegedű-osztályait magas fokra emelte s az országos dalárünnepeken fényes sikereket aratott. Itt mintegy hatvan férfi-karéneket, köztük igen népszerűeket, minő a «Szabadságdal,» «Nemzeti zászló». Kiadott hegedű-ábrándokat s 1875-ben, midőn a népszínházát megnyitották, s ő irta Berczik Árpád «Király csókja» czimü operettjéhez a zenét. Szerzett azon kivül egy «Udvari bál» czimü vig operát, mely még elő nem adatott. A mult években, midőn a zeneakadémiát fölállították, a közoktatásügy minisztere őt hivta meg a hegedü-osztály tanárának. Az országos dalszövetségnek is karnagya levén, ennek műsorát is gazdagította. A Rákócziindulót nagy férfi karra irta át s utóbb Szent-Jirmay Elemér dalaiból szerzett férfi-négyest. Ezek voltak utolsó művei. Férfi-négyesei közkedveltségnek örvendenek s a hazai dalegyletek műsorán sűrűn találkozunk velük. Legnagyobb sikereit azonban a tanári pályán aratta. A nemzeti zenedének 33 éven át volt tanára s az alapos készültséges zenészeknek több nemzedékét ő képezte ki annyira, hogy,rájuk az ország méltón büszke lehet. Elhunytát nem előzte meg betegség, csupán fejszakgatásról panaszkodott. Szombaton egy zeneestélyen még ő játszotta az első hegedűt, másnap rosszul lett s mielőtt segély érkezett volna, meghalt szívszélhűdésben neje és leánya karjai között. Fia, dr. Hubay Károly már csak hűlt tetemét láthatta. Másik fia, Hubay Jenő szintén jeles zenész, ki fiatal kora daczára már nagy hirt szerzett magának s jelenleg a brüsszeli zeneakadémia tanára. Leánya, Aranka a szini pályára készül. Huber Károlynak ezeken kívül még három kis gyermeke maradt második házasságából, kik most kora árvaságra jutottak atyjuk elhunytával. Az atya érdemei bizonyára javára fognak szolgálni a szegény árváknak is a közrészvétben, mellyel a szomorú hit országszerte fogadtatott. MOHAMEDÁN CZIGÁNYOK NISBEN. Nis városa, az utolsó török-szerb háború végével Szerbiához csatoltatván, mai nap már csak részben mutatja a régi török várost. Nagyobb része a városnak a szerb kormány által szabályozás alá vétetett, főhelyein a török házak, a szük utczák már eltűntek. Azon a helyen, hol a 18 török mecset körül fából, földből és agyagból épült alacsony török házak állottak, most szabályszerű egyenes utczák s a várkapuval szemben tágas piacz van. A városon kivül a vasút felé van az úgynevezett cziginy negyed. Ez nagyszámú fa- és földkunyhóból áll, amelyeknek lakói mohamedán vallást követő czigány családok. Ami családi életüket illeti, az a mi vándorló oláh czigányainkéhoz hasonló. A legöregebb a család feje minden családban, s a legöregebb az egész negyedben a biró, a kinek birói ítéletét mindenki tisztelni köteles. Megvan bennök bizonyos nemes tartás, büszkeség s még akkor is, a midőn alamizsnáért szólítják meg az idegent, nem intézik kérésüket oly alázatossággal és nyomort kifejező arczczal, mint a mi czigányaink. Ami a mohamedán czigány tisztaságát illeti, ruhája hétköznap rongyos ugyan és kívülről szennyes is, de ha a rez bőrét megfigyeljük, megláthatjuk, hogy testét tisztán tartja csakúgy a férfi, mint a nő ; erre a vallása is kényszeríti, mert a mohamedán a mosdást sokszor köteles gyakorolni napközben. A czigányok a mohamedán ünnepek alkalmával tánczmulatságokat tartanak, mely alkalommal tánczot járnak : a szerb kólót. Ez a táncz a magyar körtánczhoz hasonló. Nők és férfiak vegyest kezet fognak és körben előrehaladva, egymásután járják a tánczot. Az első személy, legyen az nő , vagy férfi, az előtánczos, rakja lábait a zene-ütemre, amely czifrán csak bírja, a többi pedig utánozza, ki-ki a maga módja szerint. Itt mutatja be legjobban e faj büszke magatartását. Különösen érdekes festői öltözetük ugy a nőknek, mint a férfiaknak. A nők nem ugy, mint a többi török nők, fedett arczczal, hanem, nyilt és büszke tekintettel jelennek meg, bogár-fekete lángoló szemekkel, fekete hajjal s gyakran valódi szép vonásokkal, szép növésű testtel, a mely jobban kitűnik a derekukon átkötött bő török nadrágban, mintha szoknyát viselnének; a férfiak félig szerb, félig török módon vannak öltözve, vörös fezzel a fejükön. A zenéjök egy vagy két klarinét-féle hangszerből és egy nagy dobból áll. Míg e hangszerrel majd mindig ugyanazt a nótát fújják, a nagy dobot ütő zenész egyik kezében a dobverővel üti a nagy dobot, a másikban pedig vékony pálczával a dob másik oldalát veri sebesebb tempóban, s úgy, hogy ez a kísérete a zenének. Persze a zene és dob közt az egyetértés nem igen szigorú. Nis városában a török világ emlékeiből még sok kutat találni. Nagyobb részben forrásvizek. Egyik képünk egy törököt és egy mohamedán czigánynőt ábrázol, akik vízért jöttek a kúthoz. Asszonyok, gyerekek merítenek az örökösen folydogáló sárgaréz csapok alatt. Török munka e kut is. Sok ilyen nyilvános kutat lehet a Balkánon találni, mind megannyi egyes jószívű, gazdag töröknek köszöni létét. Áldja is érte sok vándor, sok utas. Az ivóvíz vezetése a modern tekhnika egyik legnehezebb problémája. Milyen precízióval, milyen könnyű szerrel és ügyességgel oldották ezt meg a törökök. Vajjon eltanulták-e tőlük a szerbek ? Á