Vasárnapi Ujság – 1887

1887-09-11 / 37. szám - Dalmady Győző: Az anya 604. oldal / Költemények

604 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 34. SZÁM. 1887. xxxiv. ÉVFOLYAM. személyes felügyelete alatt most folyó hadgya­korlatokból azt a megnyugtató tudatot fogjuk meríteni, hogy az esetben, ha megtámadtatnánk, avagy a támadást megelőzni kényteleníttetnénk, hadjáratunk talán nem lenne vesztes háború. A Nyitrán, mindjárt a király megérkezése után megindult hadgyakorlatok kezdetéből már azt a reményt meríthetjük, hogy a hadsereg h­arczké­pességébe vetett birodalom nem alaptalan. Ő fel­sége — így szólnak a jelentések — többször vett magának alkalmat dicsérőleg emlékezni meg ugy a vezénylet, mint a csapatok felől. Pedig ez a mi királyunk szájából nagy dolog. Tudva van felőle, hogy a hadser­eben alig van szigorúbb és több igényű s ennél fogva kemé­nyebb kritikájú katona, mint maga a legfőbb hadúr. Sas­szemét nem kerüli el a legkisebb hiba s a nem elég fényes gombtól a közlegény kabát­ján az elhibázott csapatmozdulatig, mindent első pillanatban észre vesz s nem is hagy megrovás nélkül. Katonai dolgokban nem ismeri a tréfát s a gyakorlatokon bármi csekély balfogás egész kedvét el képes rontani. Ha tehát ő dicsérőleg emlékezik valamiről, biztosra lehet venni, hogy az aztán meg is érdemelte a dicséretet. Kétségtelen, hogy ő felsége tetőtől talpig, minden ízében katona. Ifjúkorában annak nevel­ték s egész életen át az maradt; katona, a ki valódi katonai szigorúsággal mérte ki egész élet­rendét, s azt szigorú katonai pontossággal meg is tartotta. Olyan ma is, már hajlottabb korában, mint egy hajszálnyi pontossággal járó óra, mely a másodperczek századrészéig megbízható. Kop­p­ant elfoglaltatása mellett lehetetlen is volna másként minden teendőit ugy végeznie, a mint vegezi s a mellett mindenkor oly közmondá­sosan hűnek maradnia ahhoz, a mit közönsége­sen «az uralkodók udvariasságának» nevezünk. Valóban azt az életrendet, melyet a király kö­vet, mintául vehetné minden katona s általában minden olyan ember, a ki sokat kénytelen dol­gozni s a mellett még­is meg akarja őrizni testi és szellemi erejét. Ő felsége, mint az e lapokban is már ismételve említtetett, korán kelő s már író­asztalánál dolgozik,mikor alattvalóinak nagy része még a másik oldalára fordul ágyában. Reggelije egy kis csésze fekete kávé, melyet többnyire elő­terjesztések olvasása közben vesz magához. A nap legnagyobb részét, mikor csak, mint most is, máshová nem szólítják el teendői, abban a dol­gozó­szobában tölti, melynek rajzát, ő felsége legújabb arczképével együtt a jelen alkalommal mutatjuk be. A bécsi Burgnak ama részét, mely közvetlenül a városra néz s mely a Ferencz-tér négyszögé­nek egyik hosszoldalát képezi, foglalják el az uralkodó lakosztályai. A hatalmas épülettömb ezen szárnya VI. Károly császár idejéből való s Fischer von Erlach hires prágai építőmester föl­ ügyelete alatt épült, kinek nemes renaissance­stilje a gigászok harczát feltüntető két szobor -csoportozattal díszített főkapun is mindjárt szembe ötlik. E kapuivezet fölött volt eredetileg a birodalmi kanczellária. Az egész szárny köze­pén van a följárat az uralkodó lakosztályaihoz. Széles lépcsőn jutunk föl az első emeletre s egy előszobán keresztül elérünk az értékes régi gobe­linekkel díszített nagy elfogadó terembe. E terem­ben gyűlik hetenként rendesen kétszer az ural­kodó elé kérelemmel járulók, vagy köszönetüket kifejezni akarók sokszor igen tekintélyes csa­patja. E kihallgatásokra előzetes bejelentés után, rang- és álláskülönbség nélkül minden kifogás­talan életű ember elfogadtatik. A­mint a sor reá került, bebocsájtják a szomszédos kihallgatási terembe, hol egyedül találja magát szemben uralkodójával, ki ott állva fogadja a jelentke­­­­zőket. A kihallgatási teremből nyílik a tanácsterem, melyben ő felsége elnöklete alatt a miniszteri tanácsok tartatnak. E közt és ő felsége hálószo­bája közt van a dolgozó­szoba. Ennek egész be­rendezése ízléses és egy hatalmas uralkodó szel­lemi tevékenységének teljesen megfelelő, valami fényűző pompának, feltűnő ragyogásnak azonban hiába keresnék benne nyomát, sőt inkább ez is az uralkodó egyszerű és tevékeny életmódjának viseli magán jellegét. Egy nagy ablak közelében áll a barna fából készült nagy íróasztal, melynek táblája bőrrel van bevonva s melyen az írószereken kivül ott állanak az uralkodóház tagjainak fényképei. Az íróasztal fölött művészi faragású kerek rámá­ban a királynénak egy olaj festésű arczképe lát­ható, mely a felséges asszonyt életnagyságban az uralkodópár összekelésének első éveiből tün­teti föl, kétfelől könnyed fonadékokban leomló s mellét eltakaró gyönyörű hajával. Az íróasztal előtt egy egyszerű, bőrrel bevont szék, e mögött egy másik asztal áll, melyen mindenféle szivar­doboz fekszik. Ő felsége az előtt csak egy fajta szivart, és pedig az u. n. Virginiát szokta fo­gyasztani, orvosi tanácsra azonban fölhagyott vele s finom havannával cserélte föl. A hálószobába vezető ajtó közelében ismét a királyasszonynak egy életnagyságú olaj festésű képe látható kibontott s egész déli alakját pa­lástként takaró hajával. Ennek szomszédjában művészi csecsebecsékkel és arczképekkel gazda­gon magrakott asztal áll; a csinos bársonykeretbe foglalt fényképek szintén az uralkodó ház tagjait tüntetik föl, melyek között az uralkodó pár két leányáé, Gizella és Mária Valéria főherczegnőké a legújabb időkből való. A vörös damaskáttal bo­rított falakon a nagyobb olajfestmények között ott láthatók még Zsófia főherczegnőnek, az uralkodó néhai édes­anyjának, Stefánia főherczegnőnek, a trónörökös nejének és végre II. Sándor orosz czárnak arczképei. Egy vörös damaskáttal bevont bútorgarnitúra fölött néhány genrekép függ, ka­tonaalakok, egy magyarországi keresztelő, egy pásztork­a, egy tájkép stb. Ugyanezen az oldalon egy kárpitajtó a komornyik szobájába vezet. Az egyik szögletben márványkandalló áll. A dolgozó­­­szoba mennyezete fejér stucco munka, aranyos díszítéssel, a padlózatot télen vastag szőnyeg fedi. A vörös damaskát függönyös két nagy ablak a Ferencz térre néz, melynek közepén ő felsége nagyatyjának, I. Ferencz csá­szár és királynak szobra áll. Az épület átellenes szárnyában van az őrszolgálat tanyája, mely előtt délidőben minden nap nyüzsgő néptömeg verő­dik össze, hogy a katonabanda zenéjét meghall­gassa. Az uralkodó gyakran gyönyörködik e lát­ványban ablakában s szívesen veszi, ha ün­nepélyesebb alkalmakkor nagyobb népcsoport gyülekezik a Burg elé. Hogy visszatér­jünk ő felsége életmódjára, a ki­rály, mikor még, mint mondok, Bécs lakossága legédesebb álmát alus­sza, ugy hajnali négy óra tájban már íróasztalánál ül s , egy ernyős kőolaj­lámpa világánál dolgozik. Aztán a katonai iroda, a kabinetiroda, a vezérkar főnökeit, az udvari méltóságokat és a minisztereket fogadja. Ugyan­ennél az íróasztalnál költi el, ha egyedül van, ebédjét, mely­et a szerint, a mint ráér, különböző időben hoznak ezüst tálezán eléje. Az ebéddel, mely­ csak néhány tojásból, egy pohár sörből s egy kis borból áll, röviden, alig húsz percz alatt végez, s azonnal folytatja munkáját, hacsak va­lami családtagot nem hitt vendégéül. Ilyenkor egy külön asztalon, de szintén csak a dolgozó­szobában tálalnak, melyben a hőmérsékletnek 15 ° B-nál télen sem szabad magasabbnak lenni. A szomszéd hálószobában pedig még épen nem is fűtenek, de annál többet szellőztetnek. Ez utóbbi szobából egy társalgó termen keresz­tül a királyasszony lakosztályába juthatni. Ebéd után a király, a­ki a legfőbb hatóságok ügyme­netét beható figyelemmel kíséri, hacsak színházba nem megy, a­mi ritka eset, — egész estig, a b­eázás idejéig dolgozik s aztán sokszor már nyolcz órakor nyugodni tér. % él ő felsége rendszerint. Otthona főként a dolgozó szoba, melynek rajza Stillfried báró ud­vari fényképész felvétele után készült. Második otthona szemlék, hadgyakorlatok alkalmával a tábor. Nyitrán is abban a honvéd baraktáborban rendeztek be számára lakást, melyet néhány év­vel ezelőtt a várostól éjszakra emelkedő gyö­nyörű kilátású magaslaton építettek. Az itteni parancsnoki lakban rendeztek be a király részére öt kis szobát, igen praktikus és ízléses modor­­­ban. A bebútorozásról s a stucco-munkák készí­téséről a nyitrai püspök gondoskodott. A király hálószobája mahagoni-fából készült vörös barna selyemszövetü bútorokkal van berendezve, a pad­lózatot brüsszeli szőnyeg borítja. A csinos kis társalgóból, melynek bútorzata vörös selyem s falain a királyasszony és a királyi gyermekek arczképei láthatók, egy kis veranda nyilik. A dolgozó szobának egy nagy ablaka Nyit­rára nyújt szép kilátást, bútorzata szürke se­lyem, egy egyszerű íróasztal az uralkodó­ház tagjainak arczképeivel, mögötte egy ha­talmas szárított virág­csokorral, egyik sarok­ban könyves szekrén­nyel és hajlított fabúto­rokkal. Két kis szoba az udvari komornyik szá­mára van berendezve. A király kísérete a két tiszti pavi­­lonban van elhelyezve. A szép sátortáborban minden egyes barab mellett van egy konyha s a barakok mögött egy nagy mezei tábor nyúlik, melybe mindkét felől kígyózó ut vezet, úgy, hogy ő felsége hintója egész a pavillon elé hajtathat. A tiszti pavillonok egyike gyönyörű délszaki növényekkel, melyek b. Wodianer Albert és b. Stummer üvegházaiból kerültek, pompás étteremmé és öltöző­szobákká van átalakítva. E pavillon előtti részt a buja növényzet a tábor legtetszetősebb pontjává teszi. A király minden ebéd után itt, félig a szabad­ban tart cerclet. Ő maga legközvetlenebb kör­nyezetével a veranda alatt foglal helyet, mely veranda máskor a tekepálya bódéjául szolgál. Lekötelező modora mindenkit megnyer, eleven­sége, kitartása, mint nekünk írják, mindenkit bámulatba ejt. Ő felsége Nyitráról minden pihe­nés nélkül Csáktornyára megy, onnan ismét megszakítás nélkül folytatja szemléjét, s hogy azokból a nehéz fáradalmakból, melyekkel a hadgyakorlatok járnak, övé lesz a királyi rész : azt, ismerve ő felsége SZÍVÓS, edzett természetét, egész bizonyosra vehetjük. Adja Isten, hogy még számos éven át hasonló könnyűséggel bírja legyőzni a tábori élet fára­dalmait ! AZ ANYA, Ki második őrangyalunk, Mikor már-már elesni lát, Ki távol is velünk marad : Oltári tűz, szent áldozat, Tisztelni az anyát, Életünk szép derült egén Sötét felhő húzódik át, De felhőn is vigasz terem, Szivárvány a bő érzelem, Szeretni az anyát, Elrabolhat mindent a sors, Mi a szívnek nyugalmat ád ! Egy perez mindent visszaszerez; A világot megnyerni tesz, Ölelni az anyát. DALMADY GYŐZŐ.

Next