Vasárnapi Ujság – 1890
1890-09-21 / 38. szám - A kis tapolcsányi uradalom (képekkel) Adorján Sándor 609. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
610 VASÁRNAPI UJSÁG. 38. SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM tól, hogy a főherczeg tényleg is elfoglalja e birtokát. Kis-Tapolcsány Barsmegyében fekszik, s vasúti állomáshelyei jelenleg Nyitra vagy Léva, melyek Bécsből vagy Budapestről. 4—5 óra alatt elérhetők; egy év múlva azonban Tapolcsánynak magának is közvetlen vasúti csatlakozása lesz Érsekújvárral. A vármegye csinos, tiszta, szorgalmas népű székhelyétől, Aranyos-Maróthtól alig tíz percznyire fekszik a kis tót nyelvű község. Kis-Tapolcsány, remek uradalom közepette, hatalmas, történelmileg is nevezetes, de különben is fejedelmi fényűzéssel épített kastélyával, egy völgykatlanban, melyet azonban olyan magas légréteg tiszta levegője tölt be, hogy az a legegészségesebb vidékekkel méltán versenyezhet. A község lakossága, valamint a közel fekvő községek legnagyobb része, szinte kizárólag tót, ami azonban ezúttal nem egy jelentőségű azzal, hogy «szláv». Mert ezek itt csupán eltótosodott magyarok; olyan vérből valók, a melyből nagyon sok kiomlott egykor a magyar szabadság ügyéért, s a melyből fakadtak a Rákócziak legkitartóbb hősei is. A vér tehát magyar , ami nemcsak abból látható, hogy nagyon sok magyar nevü van közöttük most is, de különösen abból, hogy a szláv propagandának itt eddig leghálátlanabb volt a talaja; hogy ezek a tótok őszintén rokonszenveznek mindennel, ami magyar, s ezért nagyon könnyen volnának visszamagyarosíthatók. Eltótosodásukkal logikailag együtt járt az, hogy el is szegényedtek. A magyar paraszt sokkal szívósabb, és amíg magyarságát megőrzi, sokkal munkásabb és semhogy amije van, azt könnyen erőteljesebb, kiengedné a kezei közül. De a tótosodással együtt jár a pálinka megrontó mérge is, s annak a nyomában csupa koldusbot terem. Keglevich István gróf sokat tett arra, hogy e népet a tönkrejutástól megmentse ; de hogy sok ezer forintot ajándékozott kórháznak, maróthi és tapolcsányi kisdedóvóknak, más jótékony intézeteknek, ez meg sem közelítheti hatásában azt, amit az általa alapított hitel-egyletek alkotnak. Ez egyletek, mint valami áldásos csatornázás a szikkadó talajat vízzel, úgy borítják el támogatással a szorgalmas földművesek által lakott vidéket, olcsó pénzzel, bő hitellel, könnyű törlesztési föltételekkel. Ennek a hatása már meg is látszik a vidéken, s ezen az úton haladva kétségkívül ép úgy meg lehetne menteni Tapolcsány népét a tönkrejutástól, mint az eltótosodástól. Hogy ez a nép, megsejtvén már, hogy mi módon lehet kivergődnie a hínárból, úgy tekint a főherczegi pár jötte elé, mintha az áldás szállana rá, nagyon természetes. A tapolcsányi kastély, mely dominál a Zsitva völgye felett, melynek hatalmas homlokzata ellátszik egész Maróthig, egyike a legpompásabbaknak az egész országban. Homlokzata két emeletes, közepén gyönyörű kupolával, mely úgy emelkedik az épület fölött, mint egy dóm; a kupolás részt pompás, terméskőből faragott oszlopok tartják, a rococo építészet gazdag ornamentikájával és szobor-díszítményeivel. Az épület belső része egyemeletes, széles, boltíves folyosóján szinte ezerre menő trophaeumaival a tapolcsányi erdőben elejtett vadaknak; a kitett agancsok, melyek között gyönyörű és rendkívül ritka példányok láthatók nagy számmal, pontosan megjelölvék az elejtők neveivel, a vadászat helyével és idejével. A kastély immár körülbelül ötszáz esztendős, és két fő jellemvonással bír. Először azzal, hogy valószínűleg valamikor megerődített hely, olyan várkastélyszerű lehetett, s erre mutat saját kápolnája is, melynek régi épülete egészen vártorony jellegű; másodszor azzal, hogy szinte minden kövén meglátszik, hogy tulajdonosai mindig nagy urak, fejedelmi személyek voltak. Ez utóbbiak közé tartoznak a Rákócziak, a kiknek korából még ma is két hosszú ágyú aluszsza a régi dicsőség álmát a kastély kisebbik kapuja előtt, s a kápolnában egy néhány százados festmény, mely a Rákóczi Ferencz nagynénjét, Rákóczi-Bánffy Erzsébetet a halottas ágyon fekve ábrázolja magyar díszöltönyében, angyalok seregének történelmileg is rendkívül közepette; a kép műbecses, de a nép hagyománya azt ereklyévé avatta, s nagy ünnepekkor messze vidékről zarándokolnak hozzá, mint valami bucsujáró helyhez.Fejedelmi ura volt a kastélynak hosszú időn át több Koburg herczeg, s mondják, hogy Koburg Ferdinánd is csak erős tusa után fogadta el a bolgár fejedelmi trónt, mert ép akkor az volt szándékában, hogy magához váltva a tapolcsányi uradalmat, tapolcsányi «kis király» legyen belőle. A fejedelmi tulajdonosok sorába lép most Károly Lajos, s e birtok tényleg mindenben méltó urához. Főnemes tulajdonosai voltak a kastélynak a Keglevich grófok, a kik hosszú két századon át ép olyan kegyelettel, mint művészi tudással gazdagították és fejlesztették a birtokot. Nekik köszönhető, hogy a kastély, mely lassankint fölvette a modern nagyúri lakás minden lehető kényelmét, nem lett sem hiú pazarlás, sem vandál pusztítás tárgya, mert a palotát mindig csak tatarozgatták, gondozták, sőt azt mondhatni, kifejlesztették nagyobbá és erősebbé, mint a minő eredetileg lehetett, a nélkül, hogy ép oly tisztes, mint impozáns karakterét a legkisebb mértékben is megbénították volna. S ebben legnagyobb része van Keglevich István grófnak, illetve atyjának, kik ritka műérzékkel és tárgyismerettel bírva, hosszú éveket töltöttek azzal, hogy a kastélyt olyan nagyszerűvé tegyék, mint a minő tényleg most. A kastély termei, úgy a földszinten, mint a fél és első emeleten levő lakószobák, valamint a homlokzati első emeleti dísztermek, az ízléssel párosult főúri fényűzés valóságos mintái, melyeket magára nézve sem szegényeseknek egy fejedelem, sem ízlésteleneknek akármelyik nagy művész nem tarthatna. Kényelem, gazdagság és művészeti tudás, a szakértő gyűjtő szenvedélye, ezek a tulajdonságok jellemzik a kastélynak valamennyi termét. A park, mely körülötte elterül, bízvást mondható az ország egyik legremekebbjének. Már terjedelme (500 hold) is fejedelmi birtok arányaira vall. Elöl, a kastély körül olyan virág- és facsoportok, amelyeket megirigyelhetne a Margit-sziget; a kastély mellett áll a góthikus déli növényház, s mögötte a park, pompás utaival, két patak és ezek csatorna-hálózataáltal öntözött buja rétjeivel, három tavával, melyek közül az egyik fürdésre van berendezve, a másik pisztrángtenyésztésre, a harmadik csónakázásra, illetőleg korcsolyázásra , czéllövő helyével, pisztolyra, katona- és vadászfegyverre, fény üfa-csoportjaival, nyesett és szabadnövésre hagyott facsoportjaival, labdázó-tereivel, vadregényes s a hollandi és angol kertészet követelményeinek megfelelő gondozottsággal, — ki tudná elősorolni mindazt a szépséget, a mivel s ez a csodálatos hely dicsekedhetik. De ezek között nem a legkisebb az, hogy a sétáló gyakran lát? hat már itt is kecses őzikét eleget, melyek bebejönnek az erdőből a patakra, s olyan szelídek, hogy némelyik addig kiséri el a sétálót, míg az szándékosan el nem rezzenti. A kastély műkincseit részletesen ismertetni sokkal nagyobb dolgozat volna, semhogy az lapunk szűk keretében megférne; de ha fölemlítjük Keglevich Péter pánczélját a mohácsi vész idejéből, azt a bámulatosan szép müvű asztalt, melyet I. Napoleon ajándékozott a Keglevicheknek; a sok lobogót, a mit a Keglevichek mint zászlós-urak hordtak csatáikban diadallal; s magát a tízezer kötetet meghaladó könyvtárt számos rendkívül becses unikumával; a népvándorlás korából származó sok fegyvert, a mit Tapolcsány környékén találgattak szántóvető emberek , némi fogalmat nyújtottunk arról, hogy maga a kastély tartalmaz annyi történelmi becsű dolgot, hogy egy kis múzeumot bízvást össze lehetne belőle állítani. A kastélyt, igen pompás országutakon, vagy akár a parkon keresztül hagyhatjuk el, amelynek hosszúsága egész kirándulás-terjedelmű. De már magában a kastélyban felülhetünk a Keglevich István gróf által építtetett lóvasútra, mely eddigelé tizenöt kilométer hosszúságú. E vasúton szállítják le a magas hegyekről az uradalom egy részének termékeit, könnyű kis kocsikon, amelyek közül egyetlen, de jó fajtájú ló, tíz megrakott kocsit is elhúz. Személyszállításra a vasút természetesen nincs berendezve, de van néhány erre szolgáló kocsija is, s ezekkel a legpompásabb utazást tehetjük a közelebb fekvő Keresztúr és a távolabb eső Kosztolány felé, ahol a vasút végpontján láthatjuk az üzemen kivül helyezett pisztráng-tenyésztő telepet is. Utunk keresztül vezet az uradalom erdőségein, melyek egész terjedelme 12,500 katasztrális hold, azonfelül van az uradalomnak mintegy 3000 hold szántóföldje, amelyből 200 hold olyan szőlő, hogy annak nemesített anyagát mint Hrusso-vörös bort ösmerik és megbecsülik messze földön, elannyira, hogy bordeauxi borkereskedők vásárolják a legjavát, és 500 hold olyan erdei rétje, melynek bujasága vetélkedik Svájcz legelőivel. Útközben elhaladunk egy kőszénbánya mellett, melynek gazdag ereit csak akkor fogják igazán kizsákmányolhatni, amidőn a most tervezett közvetlen vasúti csatlakozás kiépül, de azonfelül tartalmaznak e szép, hullámos hegyek vasat, antimont és arzént, palakövet, stb. A lóvasúti kirándulás egyike a legszebbeknek. Az út, bár a sínek keskeny nyoma eleinte kissé szokatlanul hat, mintha csak ideiglenesen épült volna, tökéletesen szilárd s egészen a komoly vasút allure-jeivel bír: magas felépítményeivel, hidaival, néhol meredek töltéseivel, rendes, váltós kitérőivel. De folyton kígyózó vonalban emelkedik hegynek, úgy hogy a vontató ló gyors ügetéssel halad fölfelé, míg a kocsiban ülők csak azon veszik észre az emelkedést, hogy az alattuk elterülő tájkép mindig szélesbül, s folyton több gyönyörűséget nyújt. Az emelkedés erősségét csupán visszajövet vesszük észre, amikor a lovat kifogják, s a kocsit elbocsátják, a gondos fékező kezelése mellett, hogy guruljon alá a saját súlyánál fogva. A kocsi aztán röpül, de tökéletes biztonsággal. S a rajta ülők úgy szívhatják magukba az erdőkből áramló ózont, hogy szinte elbódulnak a levegő élességétől, üdítő tisztaságától. Az uradalom kiválóbb szépségű pontjai közül, melyekben különben fölötte bővelkedik, megemlítendők a piszkii vadászlak, a Piszki (homok) nevezetű hegyen, a melynek fekvése a gyönyörű A RÁKÓCZI-KORABELI HRUSSÓ-VÁR ROMJAI. Dr. Benkő Lajos fényképe után rajzolta Háry Gyula.