Vasárnapi Ujság – 1891
1891-10-18 / 42. szám - Révész Bálint 42. szám / Arczképek, Hazaiak - Bonnemain asszony Boulanger barátnője 42. szám / Arczképek, Külföldiek - Rabszolgakereskedők útjából. Constant Benjamin festménye 42. szám / Műtárgyak - Kalotaszegi viseletek (4 kép): Kalotaszegi leányok fűzős vállban és mellrevalóban Bánffy-Hunyadról. - Magyar Magyarókerekéről. - Magyar leány Gyerő-Monostorról. - Magyarok Magyarókerekéről. Dr. Jankó János fénykép-fölvételei 42. szám / Népviselet; genreképek - Theaszállító karaván a szibériai országuton 42. szám / Népviselet; genreképek - A debreczeni kollegium. Dörre T. rajza 42. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A debreczeni nagy templom és környéke 42. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Bonnemain asszony sírja 42. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek
BUDAPEST, OKTÓBER 18. XXXVIII. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és egész évre 12 írt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt | fél évre _ 6 « Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG ] egész évre 8 frt 1 félévre 4 • Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK | egész évre 6 frt Külföldi előfizetésekhez a postailag 1 félévre __ 3 « meghatározott viteldíj is csatolandó. A RÉVÉSZ BÁLINT, 1816—1891. TISZÁNTÚLI evang. református egyházkerületnek Debreczenben székelő nagy nevü püspöke, a kitűnő egyháznagy, szónok és egyházi iró, Révész Bálint, nincs többé. E hó 8-án az Urban elszenderült. Negyvenegyedik püspöke volt a csaknem kilenczszázezer lelket számláló egyházkerületnek, melynek élén a püspöki széken egyházi és közművelődési életünkben annyi nagy érdemű, országosan tisztelt név viselőjét találjuk, mint egy Melius Péter, egy Hodászi Lukács, Melotai Nyilas István, Zoványi György, Sinay Miklós, Hunyadi Ferencz, Budai Ézsaiás, Szoboszlai Pap István, Balogh Péter s mások. A most elhunyt püspök neve méltó helyet foglal e fényes nevek sorában. Ha volt valaki, kire ráülhettek egyik magyar református egyházi kánon eme szavai: «eo loco dignus» — méltó arra a helyre, bizonyára Révész Bálint volt az. Révész Bálint 1815 jan. 16-án, Debreczenben született. Egyszerű iparos szüleitől nem örökölt fényes nevet, maga tette nevét fényessé és a legszélesebb körben ismertté. Elemi iskoláit szülővárosában kezdette meg, s szülei látván gyermeküknek mohó tudnivágyát és tanulási szorgalmát, elhatározták magukat magasabb kiképeztetésére, elvégeztetvén vele a gymnázium után a bölcsészeti, jogi és theologiai tanfolyamokat is. A derült arczú, meleg kedélyű, élénken villogó szemű szép ifjú mindig első volt osztályában, s különösen szónoki tehetségével, ezüst csengésű hangjával korán kivált tanulótársai közül. Elvégezvén hittani tanulmányait, ahogy az a debreczeni főiskolában ma is szokásos, esküdt-felügyelő lett, majd egyes gymnáziumi osztályok vezetése bízatott reá, s azután a contrascribai tisztségre emelte őt föl a tanári kar bizalma. Már ekkor oly nagy híre volt a vidéken a debreczeni főiskola ez ifjú szónokának, hogy a szatmármegyei mátészalkai egyház meghívta rendes lelkészéül. De ő a megtisztelő bizalmat nem fogadta el, mert ki, a külföldre vágyott, hogy ismereteit öregbíthesse s magának jövendő pályájára szélesebb látkört teremthessen. E végből bevárta a debreczeni főiskolai széniorságot, mely az idők folyamán annyi száz és száz, szegény anyagi körülmények közt élt debreczeni ifjúra nézve tette már lehetővé a külföldi egyetemek fölkeresését. Alig végezte be széniori hivatalát, 1842-ben a tiszántúli egyházkerület közgyűlése megválasztotta a debreczeni főiskola theologiai akadémiáján épen akkor fölállított gyakorlati lelkészeti tanszékre, melynek főtárgya az egyházi szónoklásra képezés révén, erre Révész Bálintnál alkalmasabb egyént választani alig lehetett. A megválasztott ifjú tanár aztán, egyházkerülete engedelmével, csakugyan kiment a külföldi egyetemekre, s Berlinben, Bázelben, Halléban, Göttingában, Giessenben, Heidelbergában és Lipcsében két évet töltött, nagy szorgalommal képezvén magát elfoglalandó tanszéke tárgyaira, s meleg érdeklődéssel tanulmányozván a külföldi egyházi életnek kiválóbb jelenségeit. 1844 november 5-én foglalta el a debreczeni főiskolában hittanári székét, fejtegetvén székfoglaló beszédében «A vallás és theologia körüli általános nézetek»-et, a mely értekezéséből már előtűnt nemcsak az egyháza hitelveihez ragaszkodó hittudós, hanem egyszersmind az a fenkölt író is, ki később ezerek és tízezerek lelkét emelte Istenhez felülmúlhatatlanul szép imádságaival. Székfoglalásától számítva 11 évig ült theologiai tanári kathedráján, elbűvölve előadásainak lángoló tüze, tanításának hallgatóit különösen a külső szónoki gyakorlatra képző ereje ál- RÉVÉSZ BÁLINT.