Vasárnapi Ujság – 1892
1892-04-10 / 15. szám - A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig 261. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
32. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. VASARNAPI UJSAG. 261 A FEKETE ERDŐTŐL A FEKETETENGERIG. A mult év nyarának derekán három világlátott angol ember a fejébe vette, hogy három kis csónakon kéjutazást tesz a Dunán a Feketeerdőtől le egészen a Fekete-tengerig. Csónakjaik egyszerű szandolinok voltak, a minőket a budapesti városliget taván is látni, s melyek a bennülőt az időjárás kellemetlenségei ellen meg nem védik, könnyen felborulnak, de máskülönben aztán nincs is velük semmi baj. Az utazók egyike, Millet F. D. híres angol festő, a kirándulás érdekesebb mozzanatait, az ujjokba esett tájakat és látványosságokat lerajzolta, míg Poultney Bigelowv ügyes író a hozzávaló szöveget készítette, s ez az amerikai «Harpers Magazin» czimü havi folyóiratban meg is jelent. Magyarországról Bigelow a következőket írja : «Junius 27-én Dévénynél átléptük a magyar határt, hol partra szállván, először is az ottani postahivatalt kerestük fel, hogy a világ különféle részeibe intézett leveleinket Magyarországból, magyar bélyegjegyekkel ellátva feladhassuk. A csinos mezővárosban fogadtak. Egyáltalán azt tapasztaltuk, szívesen hogy Magyarországon Anglia és Amerika felemlítése számunkra mindig a legjobb bemutatás volt. E két országnak az 1848-ban szabadságáért harczoló nép iránt nyilvánult rokonszenvét az egész nemzet kegyelettel említi ma is. A postamester megbámult bennünket, midőn a felhasznált bélyegjegyeken felül még néhány forintra valót akartunk venni. — Minek annyit venni ? — kérdé az öreg postamester? — Mivel még leveleket akarunk feladni. — Miért nem veszik akkor, midőn a leveleket megírták ? Végre a jó öreg beismerte, hogy havi számadásait már lezárta s nem szeretné, ha a mai eladást újra be kellene vezetnie. A dévényi várromot csak alulról néztük meg, ennél sokkal érdekesebb látványt nyújtott a pozsonyi hetivásárról üres puttonyokkal visszatérő leány, ki hátán valóságos Eiffel-tornyot vitt. Pozsonyt új vasúti hídjával, várával és leginkább németül beszélő lakosaival hamarjában megtekintvén, oda siettünk, hol ezentúl csak a szép és kellemes hangzású magyar nyelvet fogjuk hallani. Pozsonyon alul a Duna hármas elágazásában lehető legszebb szigetek,füzesek és lombos ligetek gyönyörködtetik a szemet, de alig hisszük,hogy a hatalmas folyó rendetlen állapota a hajózásra nagyon alkalmas lenne. Pozsonyból való elutazásunk első napján egy csinos kinézésű falunál partra szállva, a korcsmát kerestük fel, hol nagyon egyszerű, de ízletes ételekkel laktunk jól és roppant mennyiségű magyar bort fogyasztottunk el. Itt ismerkedtünk meg először a magyar porral és a Duna sarával, mely ismeretségünk idő folytán mindinkább terjedt. Az erőteljes, izmos népfaj, eredeti keleti arczkifejezésével, barátságos, nyilt fellépésével tetszésünket egyszerre megnyerte. A partok mentében hatalmas gályák és disznócsordák vonták magukra figyelmünket, melyek kedvéért Millet barátunk bennünket minduntalan elhagyott. Noé bárkájához hasonló gabnaszállító hajók, a 13-ik századbeli fedeles gályák mintájára építve, a Duna közepén horgonyoztak, mintha útközben elfáradtak volna. Utóbb megtudtuk, hogy a víz sekélysége miatt értékes rakományukkal gyakran hetekig is egy helyen kénytelenek vesztegelni. Váraknak, erődítményeknek, egyszóval mindenféle katonai intézményeknek határozott ellenségei lévén, Komáromot csak kívülről néztük meg, habár utólagosan a tősgyökeres magyar város figyelmen kivül hagyását megbántuk. Gran, — melynek magyar neve Esztergom, — ódonszerü fellegvárával, remek bazilikájával, kizárólag csak Millet rajzoló barátunkat érdekelte, ki tán mai napig is ott ülne, ha azzal nem fenyegettük volna, hogy a faképnél hagyjuk. Mialatt Millet rajzolt, mi a hetivásáron oly nagyszerű jeleneneteket és különleges tárgyakat láttunk, melyek egy középkori velenczei festő ecsetjét is kifárasztották volna. Mindezt látni kell, mert leírni alig lehet. Visegrád romjai mellett könnyelműen elsurrantunk volna, ha a parton lobogó angol zászló figyelmünket magára nem vonja. Utóbb kisült, hogy egy hazánkfia, ki Visegrádon nyaralni szokott, kirándulásunkról a lapok útján értesülve, családjával együtt napok óta leste megérkezésünket. Valamint Delilah ollójával Sámsont erejétől megfosztotta, úgy a szíves, lovagias vendégszeretet, mely a magyar népfaj kiváló jellegét képezi, megbénította abbeli elhatározásunkat, hogy semmiféle meghívásokat el ne fogadjunk. A jó Isten tudja, hol nem jártunk Vásári hajó a Dunán, Budapestnél. Dévényi parasztleány a pozsonyi vásárról hazatérőben. A dévényi őrtorony. EGY ANGOL FESTŐ RAJZAI MAGYARORSZÁGBÓL. Családi mosakodás.