Vasárnapi Ujság – 1893
1893-01-01 / 1. szám - Petőfi születéséről (képekkel). Dr. Baróti L. 9. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
1. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. jelent meg, Félegyházát állítá Petőfi szülőhelyéül , s állításához ragaszkodott most is, leginkább azért, mert Petőfi maga «Szülőföldemen» czimű költeményében e várost vallja szülővárosául. Petőfinek, szerinte, semmi oka sem lehetett, hogy szülővárosát eltagadja, sőt ha ezt akarta volna, inkább választja vala a protestáns Kis-Kőröst, vagy Szabadszállást, különösen az utóbbit, ahol úgyszólván felnőtt, s melynek hízelegni követté választásakor érdekében volt. Hivatkozott Arany Jánosra, ki előtt Petőfi egy ízben úgy nyilatkozott, hogy nem ott keresztelték, ahol született; hivatkozott Losonczy Lászlóra, kinek Petőfi hasonlót mondott, határozottan Félegyházát jelölvén meg, mint születése helyét. Mindezek alapján Gyulai össze akarván egyeztetni Petőfi saját állítását, valamint a Petőfi barátaitól nyert adatokat és a keresztlevelet, azt állítá, hogy Petőfi Félegyházán született, de Kis-Kőrösön kereszteltetett, mivel Félegyháza tisztán katholikus község. Gyulai Pállal egy időben Pesty Frigyes is felszólalt és pedig szintén Félegyháza mellett. Ő is Petőfi költeményeire hivatkozik, melyek a Kis-Kunság valamely helyére mutatnak. Említi a «Szülőföldemen» czimű költeményét is Petőfinek, melynek keletkezése helyét azonban nem ismerte, s melyről azt mondja, hogy ha ezt tudnók, Petőfi saját írott bizonyítványát birnók születéshelyéről. A közlött anyakönyvi adatra nézve pedig az a véleménye, hogy miután a Petrovics név igen gyakori, az ott megnevezett személyek azonosságát Petőfivel és szüleivel ki kellene még mutatni. Az sem bizonyos, hogy az anyakönyvi kivonatban említett nap egyúttal a születés napja-e? Pákh Albert Gyulai érveit nem tartotta olyanoknak, melyek a közlött anyakönyvi adat hitelességét megdönthetnék. Nem is feszegette tovább a dolgot, hanem a helyett Vörösmarthy László szabadszállási lakosnak Petőfire és szüleire vonatkozó adatait közli, (»Petőfi Sándor születéshelye s gyermekkora» czimen a «Vasárnapi Újság» 1857. évi 3. számában), s melyekből kétségtelenül kitűnt az, hogy Petőfi Szabadszálláson járt iskolába, ott tölté vakáczióit, de nem ott született. Még érdekessebbek voltak azok az adatok, melyeket a költő öcscse, Petőfi István szolgáltatott, Brünnben, 1857. jan. 23-án kelt s a szerkesztőhöz intézett levelében. «Lapjának márkét számában tusakodnak bátyám születési helye fölött, — irja. Sárkány János urnak tökéletes igaza van, minthogy a keresztelési anyakönyv nem hibázhatik. Sándor Kis Iőrösön született 1822-ik év deczember 31-én, pontban éjféli 12 órakor. Hosszú életök folytában szüleim soha kedvesebb új évet nem értek, mint az 1823-ikit. Öt évi házasságuk után végre az ég egy fiúval áldotta meg őket. Ezt szüleimtől nem egyszer hallottam, s midőn felnőttem, számtalanszor olvastam a «Nagy Biblia» melléklapján atyám jegyzetét: «Sándor fiam született» stb., hol harmadfél év múlva saját nevem is ragyogott....» («Vasárnapi Újság» 1857. 5. sz.) Végül Pákh lapjának 6. számában, hivatkozván Petőfinek akkoriban még friss egészségben élő és Kecskeméten tartózkodó keresztanyjára, özvegy Kovácsay Ferenczné, szül. Dinka Anna asszonyra, a ki őt keresztvízre tartá, s a kinek állítása, melyet Torkos István kecskeméti evang. lelkész küldött volt be, de a melyet részletesen közölni Pákh nem tartott szükségesnek, egészen megegyező Petőfi István közlésével, megállapított tényként állítá lapjában, hogy Petőfi Sándor 1822 deczember 31-én éjféli 12 órakor, vagy ha úgy tetszik, 1823. január 1-én Kis-Kőrösön született. S mégis e föltétlen hitelt érdemlő adatok ellenére ismételten kétségek merültek föl, melyeket, elsősorban helyi hiúság táplált. Különösen Félegyháza nem akart lemondani a dicsőségről, hogy Petőfit fiának vallja. 1867-ben, midőn Félegyházán Petőfi szüleinek lakóházába emlékkövet illesztettek, továbbá 1872-ben, midőn Rónay Istvánnak a «Fővárosi Lapok» -ban megjelent czikke után mozgalom indult meg Petőfi szülőházának megvétele ügyében, történtek felszólalások Félegyháza mellett. Az irodalomban a «Vasárnapi Újság» közleményei után többé már nem volt kérdés tárgya, hogy Petőfi hol született. Maga Gyulai Pál is, látván Petőfi atyjának Kis-Kőrös város elöljáróságával 1821-ben, «Szent Mihály havának hatodik napján», három évre kötött szerződését, elismerte, hogy Petőfi csakugyan kis-kőrösi születésű. Mert a szerződés szerint Petőfi atyja nemcsak a városi mészárszéket bérelte ki, hanem a hozzá tartozó lakást és veteményes kertet is, a városi elöljáróság pedig, hogy könnyebben költözködhessék, a mészárszéket már 1821 Mindszent-napjától fogva átengedte neki és bútorainak szállítására a szükséges kocsikat is fölajánlotta volt. Mindebből tehát kitűnt, hogy Petőfi szülei nagyhírű fiuk születése idején csakugyan Kis-Kőrösön laktak. Ámde e szerződést nem tették közzé s igaz a 11 agg közönség nem ismervén azt, könnyen hitelt adott a Félegyháza érdekében történt felszólalásoknak. Kis-Kőrös azonban kétes hitelű állítások miatt nem volt hajlandó lemondani az őt jogosan megillető dicsőségről. Mint 1857-ben Sárkány, úgy tíz évvel későbben is a község lelkésze, Blázy Lajos kelt a város jogának védelmére. Czikket írt ezzel a jellemző mottóval: «Septem urbes certant de Stirpe insignis Homeri, Smyrna, Bhodus, Colophon, Salamis, Chios, Argos, Athenae« seu: «Kis-Kőrös-e, vagy Félegyháza, Volt Petőfi szülőhazája ?« s beküldé azt a «Magyar Újság» szerkesztőségéhez. Nem vették figyelembe, pedig az addig ismert érvekhez újat is csatolt, tudniillik azt, hogy a keresztelés végett Kis Iőrösre máshonnan hozott gyermekek neveihez szüleik lakóhelyét is odajegyezték, mit Petőfinél is megtettek volna, ha tényleg Félegyházán születik. Hivatkozott Petőfi egyik keresztanyjára, özvegy Viczián Jánosnéra, továbbá egy Kis András nevű kiskőrösi birtokosra, kik mind a ketten jelen voltak Petőfi keresztelő lakomáján és készek voltak esküvel is bizonyítani, hogy Petőfi Iis Kőrösön született ; hivatkozott tanulótársaira, kiknek állítása szerint Petőfi maga Kis-Kőröst vallotta szülőhelyéül, sőt, bizonyítványain is az volt, mint ilyen, megnevezve. Midőn azért 1872-ben megint fölmerült az az állítás, hogy Petőfi nem Kis-Kőrösön, hanem (?) Félegyházán született s ennek folytán a Pestmegye közgyűlésén Petőfi szülőházának megvétele czéljából tett indítványt is visszavonták: a kis-kőrösiek, hogy végre elnémítsák a kétkedőket, a járásbíróságnál eskü alatt kihallgatták hat öreg lakosát a községnek, a kik Petőfi szüleit , jól ösmerték, mikor Kis-Kőrösön laktak és a kiknek Petőfi ott történt születéséről is tudomásuk volt. A vallomások között legérdekesebb két anyókának : özv. Dinka Janómé, szül. Fekete Annának és özv. Dukai Pálné, szül. Jeszenszki Zsuzsannának vallomása. Özvegy Dinkáné, kinek vállait már 75 év terhe nyomta, férjével egyetemben, a ki a városi nagykorcsmát árendálta, igen jó viszonyban volt Petrovicsékkal. Ha vásárok alkalmával az öreg Petrovicsnak pénzre volt szüksége, rendesen Dinkához fordult. Mint Petrovics jó embere, Dinka a Sándor fia keresztelése alkalmával adott ebéden is ott volt. Hivatalos volt arra Dinkáné asszonyom is, s mivel Petrovicsnénak több izben ebédet küldött, Petrovicsékkal magyar komaságot tartottak. Élénken emlékezett még az öreg anyó arra, hogy Petrovicsné a mészárszékben érezte először a nehéz pillanat bekövetkezését és csak alig volt képes haza vánszorogni. Jeszenszki Zsuzsanna özv. Dukai Pálné, ki szintén közel járt már a 70-hez, mikor kihallgatták, lánykorában Petrovicsné hajadon hugának volt barátnője s csaknem mindennapos Petrovicséknál. Határozottan emlékezett rá, hogy mikor Petrovicsék Kis-Kőrösön laktak, Sándor nevű fiuk született. Szomszédságában lévén, gyakran átment Petrovicsékhoz és a kis fiút sokszor dajkálta is. Bölcsője a kisebbik szobában állt s úgy emlékezett, hogy ott született is, abban a házban, melyben az emléktábla van s a melyben 1872-ben Martinovics Pál köteles lakott. Ugyancsak 1872 szeptemberében Szécsényben a járásbíróságnál az ottani lelkész, Simonides János közbenjárására Petőfi keresztatyját, Martinui Károlyt, Martiny Mihály volt kis kőrösi pap fiát is kihallgatták. A szegény öreg megfosztva szeme világától, sanyarú körülmények közt élt, de nyomorúsága mellett is boldog volt abban a tudatban, hogy Magyarország legnagyobb költőjét ő tartá keresztvízre. A mi úgy esett, hogy Mezőberényből, ahol a gymnáziumba járt, 1822 deczember havában, a karácsonyi ünnepekre haza rándult Kis-Kőrösre s otthon mulatása idején Petrovicsék akkor született fiuk egyik keresztatyjául őt, keresztanyjául pedig nénjét, Martiny Ludovikát hívták meg. Szülei iránt való tiszteletből történt ez, mert Petőfi anyja lány korában Martinyéknél szolgált Maglódon, s ott ismerkedett meg vele Petrovics István, ki akkoriban székálló legény volt. Martiny Károly a többi komák közül is megemlített néhányat és megjelölte Petőfi szülőházát is. Azóta, hogy e tanúkihallgatások történtek, többé nem vonta kétségbe senki, hogy Kis-Kőrös Petőfi szülőhelye. A kis város, mely a kegyesetetet nagy szülötte iránt híven ápolja s annak már a 60-as években egy mellszobor felállításával is kifejezést adott, zavartalanúl élvezi a dicsőséget, hogy Petőfit fiának vallhatja. * Dr. BARÓTI LAJOS: Petőfi születésének 70-ik évfordulója alkalmából Petőfi pesti lakásainak rajzain kivül bemutatjuk Petőfi egyik arczképét; azt, amelyik lapunkban még nem volt közölve. Ez az «Összes költemények» 1847-iki kiadásához mellékelt metszet után készült. Az eredetit Tyroler metszette 1846 őszén, Barabás tusrajza után. Petőfinek ez arczképét Arany János is igen hűnek mondja hátrahagyott levelei egyikében. Ez után készült az ismeretes kisebb alakú metszet, mely azonban neki egészen egyező az eredetivel. Petőfi többi fenmaradt arczképeit a «Vasárnapi Újság» már mind közölte, Petőfi szüleinek arczképét Orlai vázlatai után közöljük. A költő testvéröccsének, Petőfi Istvánnak arczképe másolat Borsos és Doctor 1S73 táján készült fényképéről. Petőfi nejének arczképe Petőfiné egyetlen élő gyermeke. Horváth Ilona birtokában levő fényképek után készült. Az e sorok alatt lévő zárókép Petőfi «Összes költeményei» 1847-iki kiadásának czimlapjáról van véve. PETŐFI SZÜLŐHAZA KIS-KORÓSON. s