Vasárnapi Ujság – 1893
1893-01-01 / 1. szám - Új-évi üdvözlés (képpel). Karvalytól 11. oldal / Elbeszélések; genreképek
12 VASÁRNAPI UJSÁG: bekövetkezett hideg a szó szoros értelmében lefújta a félrövid s könnyű szövetekből készült Case-okat és Manteaw-kat, melyek akár gyalog séta közben, akár pedig hintóban nagyon szépen vették ki magukat, de 10—12 foknyi hidegben és hózivatarban sehogy sem feleltek meg a czélnak. Most mindenfelé nehéz bársony plüs és posztó köpenyeket lehet látni, melyek százféle szőrme-béléssel és szegezéssel vannak ellátva. Minél drágább és ritkább a szőrme, annál divatosabb. De mégis legkedveltebbek az úgynevezett perzsa bárány — halva született állatok—selyempuha göndör préme s miután az asztrakhán név alatt ismert szőrme amattól alig megkülönböztethető, a nagyon szép és aránylag mégsem drága szőrme divatját örömmel fogadták. A minap Nariskin Cezarine herczegné mesés értékű bundájával nagy feltünést keltett a Bois de Boulogne-i déli korzón, hol az előkelő párisi világ legújabb toilette-jeit bemutatja. Szakértő hölgyek oda nyilatkoztak, hogy a kék róka és hermelinből készült hosszú kocsizó bunda árán két négy emeletes palotát lehetne venni. Ami a kalapokat illeti, a nem igen széles karimájú, reczézett bársony kalap, elszászi csokrokkal, vagy ennek ellentéte, a picziny tocque a kedveltek. Kétséget nem szenved, hogy az elszászi csokor, mely csíkos selyem szalagokból van kötve, minden egyszerűsége mellett rendkívül jól áll és úgyszólván még a nem szép arczot is emeli. Tájékozásul ide melléklem egy ily kalap s a hozzá való elszászi csokor rajzát. Báli és estélyi ruhák kivétel nélkül «Empire» féle szabással készülnek. Lehető rövid derék, magas ujjak és mi tagadás benne, szűk szoknya, hosszú, igen hosszú uszálylyal! Táncz közben az uszályt természetesen a karra vetik, s ilyenkor alatta mindennek kifogástalannak kell lennie. Nehéz ezüsttel vagy aranynyal átszőtt vagy virágos mustrájú brokátok és molrck, valamint lyoni bársony képezik az Empire-ruhák kelméjét. A színt illetőleg, gyöngyfehér, sötétvörös vagy sötétzöld s ezen szinek különféle árnyalatait szokták alkalmazni. Tájékozásul elküldöm saját ruhám rajzát, melyet épen tegnap kaptam .Tay műterméből. Dereka és ujja kékek, mig a heliotrope szinű bársonyból készült szoknya az egészből nagyon összehangzó vegyületet teremt. Amint látni fogod, a szabás nem egészen la Empire de ezt megközelíti. A Watteauféle legyezők annyira kedveltek, hogy másféle alakú vagy kiállítású legyezőről még álmodni sem lehet. Ámde ki tehet szert egy valódi «Watteau» legyezőre, vagy ki fizethet 20—30 ezer frankot valamely elsőrangú festőnek, hogy a halhatatlan művészt utánozza. Márpedig, a mint mondom, jelenleg így állunk, ami magában véve rendkívüli fényűzés s csak dúsgazdagoknak való, ép úgy, mint a teknyősbéka fésűk, melyeknek felső részét babszemnagyságú gyémántokkal rakják ki, csakhogy ne mindenki utánozhassa az általuk behozott divatot. «Páris az idén vulkánon fog tánczolni. A helyzet sokat hasonlít az 1870-kihez, melyet szintén iszonyú pazarlás és fényűzés előzött meg.» Ezt mondá nékem a napokban a párisi divatvilág egyik előkelősége a ki negyven éves kora daczára még mindig az első rangú szépségek sorában áll. Ha az ember higgadt vérrel a mostani fényűzés s divat őrült túlhajtásait figyelemmel kiséri, a fenn elmondott nézetet okvetlenül helyeselnie kell. Jövő levelemben a farsangi első két jelenségeiről fogok írni. Alice. ELSZÁSZI CSOKOR. UTCZAI ÖLTÖNY HELIOTROP SZÍNŰ BÁRSONYBÓL. BÁRSONY KALAP ELSZÁSZI CSOKORRAL. 1. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Petőfi illusztráczióink. Azt a két szép rajzot, melyet a «Vasárnapi Újság» jelen száma bemutat, Vágó Pál adta emlékül Bartók Lajosnak, ki viszont lapunknak engedte át közlésre. Mindkét mű allegorikusan fogja fel Petőfi gondolatait, az első mintegy a várkertben a költő sorain merengő nőalakkal, a másik a költő elestének ábrázolásával. A mily közkincset képeznek oly remekírók művei, mint Petőfi — kivel születésének 70-ik évfordulója alkalmából lapunk ma ismét tüzetesebben foglalkozik, és Arany (kinek Zichy által illusztrált kiadása most van készülőben), ép oly kedves a közönségnek az ő alkotásaikat oly jeles művészek rajzai által, minő Vágó is, mintegy megvilágítva s új fényben feltüntetve látni; rendkívül emeli ez a költemény hatását, minél szebb a vers és kép, annál inkább, s ezért ragadtuk meg a jelen alkalmat, s nem mulasztjuk el jövőben sem, hogy nagy költőinknek verseit illusztrálva mutassuk be a «Vasárnapi Újság»-ban. A politikai tudomány története. A magyar tud. akadémia könyvkiadó-vállalatában megjelent Paul Janet «A politikai tudomány története az erkölcstanhoz való viszonyában», czímű európai hírű művének II. és III. befejező kötete. A második kötetet Lőrincz Béla, a III. kötetet pedig Angyal Dávid fordította. Baross Gábor életrajza, írta Petrovics László gimnáziumi tanár. Hat ivnyi füzet részletesen ismerteti a népszerű miniszter életét, működését; közli 15 érdekes levelét és hozza sikerült arczképét. Arab írt 40 kr s csakis a szerzőnél rendelhető meg. (Kis-Szeben, Sáros megye.) A reformáczió befolyása a skót jellemre, írta :Tames A. Froude, fordította Baráth Ferencz. A 30 oldalnyi füzet, mely Kókai Lajos budapesti könyvkereskedésében jelent meg, a legkiválóbb angol történetírók egyikének, Froudenak egyik tanulságos felolvasását ismerteti meg, s a magyar protestánsok bizonyára érdekkel fogják olvasni Baráth Ferencz jó magyarságú fordításában, mert Skócziában a protestantizmus egészen más körülmények közt fogamzott meg, mint például Németországban vagy Angliában, ahol a hatalmasok egy része is mellé állt, ahol már egy létező középosztályt talált. Skócziában a hatalom és befolyás maradt a katholikusok mellett, s az első hallgatóság, mely a mezőkön Wislart és Knox körül összegyűlt, munkásokból, majorosokból, mesteremberektől és az alsóbb nemességből állt. Ezek elszakadva a főuraktól és egyháztól, elszántan álltak a protestáns elvek mellé, s kitartón küzdve így terjedt el a protestantizmus, és egyszersmind megteremtette a középrendet is Skócziában. A füzet ára 20 kr. Naptár. A Fancler-féle jegyzék-naptár az 1893-ik évre is megjelent. Az év minden napjára való jegyzésekre van rajta hely. Ezen kívül a sorsjegyek húzásának ideje,a távírói díjtételeket, kamatszámítást is feltünteti. Ára 85 kr. A vidéki hírlapirodalom köréből. A «Szegedi Híradó» eddigi szerkesztője, Lipcsey Ádám dr., megválik a laptól s helyét Kemechey Jenő foglalja el. «Magyar Tengerpart» czímen Fest Aladár és Körösi Sándor szerkesztésében közgazdasági, társadalmi és irodalmi hetilap indul meg Fiuméban. Az irodalomból is ismeretes szerkesztők arra törekszenek, hogy az eddigi fiumei magyar lapnak megszűnése után se maradjon magyar nyelvű lap nélkül tengermellékünk és folyton tiszta, ha képét nyújtsák a kikötővárosbeli állapotoknak. A lap előfizetési ára egy évre 5 forint.— «Liptó» czímmel Nagy István szerkesztésében társadalmi, közművelődési és közgazdasági hetilap indul meg újévkor Liptó-Szent-Miklóson. — «Zemplén-Hegyalja» czímmel Szerencsen új társadalmi és közgazdasági hetilap indul meg, Hézser Emil szerkesztése alatt. Zenemű. A Rózsavölgyi és társa czég terjedelmes thematikai zenemű-jegyzéket adott ki, melyben a zeneművek kezdő taktusai megtalálhatók ; a jegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küldik meg. Új darabok a nemzeti színházban. A nemzeti színház legközelebbi eredeti újdonsága Molnár Sándornak «A révben» czímű két felvonásos vígjátéka lesz, mely január 13-án kerül bemutatóra. Minthogy a vígjáték az egész estét nem tölti be, két monológot is előadnak vele. Az egyiket Forinyák Gyula tábornagy neje írta. A két apróságot Helvey Laura asszonynak és Náday Ferencznek osztották ki. Az operaszínházban fölelevenítették Doppler Ferencznek «Ilka és a huszártoborzó» czímű operáját, melynek magyaros dalai és tánczai változatosságot ígérnek a játékrendnek. Decz. 29-ikén adták elő, s e napon épen 43-ik évfordulója volt annak, mikor a nemzeti színházban bemutatták, s egész 1881-ig megmaradt a játékrenden. Első előadásán Kőszeghy, Füredi, Hollósy Kornélia, Csillag Róza, Stéger, Benza működtek közre, mind oly nevek, melyek az elsőrendűek közül valók. Legutolsó előadásán, 1881 jun. 2-ikán a régi szereplők közül Kőszeghy élt még. Doppler operájában sok zenei naivság van, de kedélye, tehetsége nem hiányzott. Persze azóta nagyot változott mind az operák stílje, mind a közönség ízlése. A fölelevenített opera meghallgatására nagy közönség gyűlt össze, s érdekkel hallgatta Bianchi Bianka k. a. szép énekét a czímszerepben, Hilgermann Laurát, mint czigánynőt. Takáts (őrmester), Szendrői (földesúr), Kiss Béla (ispán), Hegedűs (gazda), Veres (altiszt) énekelték a többi szerepeket, s az előadás jó volt, a huszár toborzókat pedig hatásosan járta a ballet. Vígjátéki pályázat eredménye. A nemzeti színháznál decz. 28-ikán ítéltek a Garai-féle vígjátéki pályázat ügyében. A jutalmat egy fővárosi nagykereskedő, a «Garai és Magaziner» czég tagja tűzte ki, még pedig mind a nemzeti színházban mind a népszínházban külön 1500 frtot. A népszínházban is közelebb hirdetik ki a pályázó népszínművek eredményét. A nemzeti színház vígjátéki pályázatával nagyon meg voltak elégedve a bírálók, mert öt oly darabot találtak, melyek színpadra valók. A jutalmat a «Mai divat» czímű vígjátéknak ítélték oda, melynek szerzője Berczik Árpád jeles vígjátékírónk. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A nemzeti zenede közgyűlése karácsony másodnapján ment végbe, gr. Zichy Géza elnöklete alatt, ki a megnyitó beszédben fölemlítette, hogy az intézet félszázados fennállása alkalmából írt munkát s az emlékérmet a király elfogadta, s hogy a főváros az évi segélyt fölemelte 4000 frtról 5000 frtra, amivel lehetővé tette az egyházi zene és liturgia tanszékének fölállítását. Vajdaffy Emil a titkári jelentést adta elő. Az elmúlt iskolai év jövedelme 43,566 frtot tett ki, a kiadások pedig 43,364 frtra rúgtak; az intézetnek 950 növendéke volt. A közgyűlés bezárása előtt Bartay Ede igazgató köszönetet mondott hathatós működésükért az intézet alelnökének, Gerlóczy Károly alpolgármesternek, aki megpendítette és keresztül vitte, hogy az intézet működése körébe vonhatta az elhanyagolt egyházi zene művelését. Majd Zichy Géza gróf érdemeit méltatta, aki annyi buzgósággal fáradozik a magyar zene fejlesztésén, mint az operaház